Kilim

A kilim szőtt, csomózás nélkül készült szőnyeg és nomád használati tárgy Közép- és Kisázsiából, a Kaukázusból és Észak-Afrikából. Ezek a nomád életformával kapcsolatos textiltermékek különböző kultúrákban is megtalálhatók, mindenhol, ahol a szövés technikáját ismerték. A szőtt kilimek időben korábban jelentek meg, mint a csomózott technikájú szőnyegek, a kilimek mintázata is ősi, évezredeken átívelő motívumok köszönnek vissza a ma szőtt darabokon. Fekvő vagy álló szövőszéken kézzel szövik, birkagyapjúból vagy kecskeszőrből, néha selyemből. Világszerte elterjedt, az európai, de főként a skandináv népek is előszeretettel szőttek ezzel a technikával, de az észak-amerikai indián törzsek, pl. a navahó indiánok már a 10. században is használták ezt a módszert.

A kilimet lánc- és vetülékfonalak vetülékfelületű összedolgozásával állítják elő. A vetülékfonalak tömörítésének köszönhetően a láncfonalak nem láthatók. Általában kétoldalasak, azaz a minta mindkét oldalukon egyaránt felismerhető. A lebegő fonalvégeket a szövő eldolgozza a szövés hátoldalán.

Szabályos kilimszövésről beszélünk, ha a vetülékfonalak vízszintesen fekszenek a láncsorokon, szabálytalan, ha a vetülékek a vízszintestől eltérve inkább a minta vonalát követik. A különböző színű vetülékfonalakkal kirajzolt mintaelemek közötti kapcsolat lehet szabad (lyukas, angol: slitkilim, német:Schlitzkilim), illetve kötött, azaz a keletkező réseket csomózással, vagy ún. kivarrással, szumáksorral fedik el. Ez utóbbi eljárás a hímzéshez hasonló, és nem utólag, hanem szövés közben végzik. A réseket még beépített fonalakkal is el lehet tüntetni, ami leginkább a dzsidzsimtechnika megoldásaira hasonlít.

A lánc- és vetülékfonalak szabályos szövéséből származó kilimek eddig ismert legfinomabb típusai 4-6 láncfonal/cm, ill. 20-25 vetülékvonal/cm sűrűséggel készültek. Szabályként alkalmazták, hogy a vízszintesen, egyenesen haladó minták 5-15 cm szélességűek lehetnek, függőlegesen legfeljebb 2-3 cm magasak. Ekkor ugyanis nem keletkeznek hosszú, a későbbi használat során kritikus rések.

Szövéstípusok és kötések

Kötés nélküli kilimszövés ún. schlitzzel
Kilimszövés egyszerű kötéssel
Kilimszövés, a vetülék közös láncfonalon fordul, a Székelyföldön használatos kötéstípus
Kilimszövés hozzáadott láncfonalakkal
Kilimszövés beépített szállal, ún. dzsidzsimtechnika használata
Kilimszövés szumáksoros, egy láncfonalas fordulással
Duplacsomós kilimkötés
Szabálytalan kilimszövés

Gyakori motívumok

Női stilizált figurák, anyaság
Szem (Göz), a rossz szellemtől való védelemre
Amulett (Muska), védelemre és jó szerencsére
Farkasszáj, (Kurt Aǧzi), a farkasok elleni védelemre
Skorpió (Akrep)

Források

(angolul) Kilimszövési technikák Archiválva 2017. július 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
KYBALOVÁ, Ludmilla. Keleti szőnyegek. Prága - Budapest: Corvina Kiadó (1976). ISBN 963131412X
KILIM a nomád szőnyeg (kelim, díszpárna, faliszőnyeg, ágyterítő). Kilim.hu. (Hozzáférés: 2010. február 10.) „A kilim Észak-Afrikától a Himalája lábáig mindenütt elterjedt, ahol a természeti viszonyok...A hagyományos kilimszövés hanyatlása...”
MátéfyGyörk. Szövött szőnyegek és falikárpitok. Gondolat zsebkönyvek, Budapest (1987). ISBN 963 281 786 9
Ledács-Kiss Aladár, Szütsné Brenner Klára. Ismerjük meg a keleti szőnyegeket. Gondokat Kiadó, Budapest (1963)

Röja Tagijeva: Az azerbajdzsáni szőnyeg. Budapest: Corvina. 2011. ISBN 9789631360141

A Wikimédia Commons tartalmaz Kilim témájú médiaállományokat.