Khalkisz (Szíria)
| Khalkisz | |
 | |
| Ország |  Szíria |
| Elhelyezkedése | |
 Khalkisz
Pozíció Szíria térképén
| |
 é. sz. 35° 59′ 55″, k. h. 36° 59′ 53″35.998611°N 36.998056°EKoordináták: é. sz. 35° 59′ 55″, k. h. 36° 59′ 53″35.998611°N 36.998056°E | |
Khalkisz ( arabul: قنشرين Qinnašrīn; [1] [2] latinul: Chalcis ad Belum [3] görög Χαλκίς ) egy ókori város ókori görög neve volt a mai Észak-Szíria területén. A település Aleppótól 25-30 km-re délnyugatra feküdt, és a római időkben egy főút kötötte össze Aleppóval.
Történet
[szerkesztés]Appianus szerint Khalkiszt I. Nicator Szeleukosz alapította (ur.: Kr.e. 305-281), és az euboiai Kálkiszről nevezték el. A valóságban a település valószínűleg már korábban is létezett.
A hellenisztikus korból csak kevés adat ismert . Feltételezhető azonban, hogy a várost ebben az időszakban biztosították a római korban először egy megújított erődfallal. A hely Jézus idejében egy fejedelemség központja volt .
A város kezdettől fogva keresztény püspökség volt, később az autokefális érsekség méltóságára emelték. [4] Több püspökének a neve ismert, a 3. századi Tranquillustól a 6. század végén élt Probuséig, akit Mauritius Tiberius császár küldött követként I. Huszrau szászánida királyhoz. [5]
A késő ókorban Kálkisz szerepet játszott a római-perzsa háborúkban.
629-ben, az iszlám terjeszkedés kezdetén Abu ʿUbeida alatt végül az arabok hódították meg. Kezdetben - Quinnasrin néven - megőrizte fontos pozícióját, többek között az Omajjádok észak-szíriai fővárosaként és fontos katonai bázisként. Az ezt követő időszakban a város egyre inkább elvesztette befolyását.
A 10-11. században a háborúk alatt elpusztult és elnéptelenedett.
A helyet az oszmán korban Eski Halebként, azaz „régi Aleppóként” ismerték.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Qenneshrin. www.syriaca.org
- ↑ قنشرين (ܩܢܫܪ̈ܝܢ) كلمة سريانية تعني عش النسور. [2017. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 27.)
- ↑ Pliny, Nat. Hist., Bk. 5, §81.
- ↑ Echos d'orient. Paris, 1897. március 9.
- ↑ Michel Lequien, Oriens christianus in quatuor Patriarchatus digestus, Paris 1740, Vol. II, coll. 785-788
- ↑ Phenix, Robert R. (2008). The sermons on Joseph of Balai of Qenneshrin: rhetoric and interpretation in fifth-century Syriac literature. Mohr Siebeck. pp. 52–54. ISBN 978-3-16-149676-9.