Khalübszök

A khalübszök vagy khalüpszök (görögül: Χάλυβες, Χάλυβοι, Χάλυψ, Χάλδοι) Urartu (később Armenia Magna) északi határán élt ókori nép. Az antik írók szerint ők találták fel a vasérc feldolgozásának módját, és a görögök régebben tőlük vásárolták vasukat. Halászattal és bányászattal is foglalkoztak. Az írásaikban Homérosz, Sztrabón, Xenophón, Plutarkhosz és idősebb Plinius említést tesznek róluk.

A nép eredete az i. e. 12. századi tengeri népek vándorlásáig vezethető vissza. Ekkoriban Kolkhisz környékén éltek, majd a moszkhoszok megjelenése körül felvándoroltak a Pontoszi-hegység vidékére. Az i. e. 7. század elején II. Rusza urartui király, valamint a kimmerek vezettek ellenük nagy hadjáratokat. I. e. 756-ban, Trapezusz (ma Trabzon) alapításakor a görögök felvették a kapcsolatot Halitu országával, amit ők Khaldiának neveztek (nem tévesztendő össze a babiloni Khaldaiával), a népet pedig az országuk után khalübsznek, később „hegyi kháldeusoknak”. A nép tehát Északkelet-Anatóliában lakott, Armenia Magna mellett Phrügia, Kappadókia és a Kaukázusi Ibéria voltak a szomszédaik.

A népesség az Óperzsa Birodalom, majd III. Alexandrosz idejében hellenizálódott.

Források

• Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.  
• Világtörténet tíz kötetben, Kossuth Kiadó, 1967. 514. o. I. M. Gyjakonov: Urartu és Transzkaukázia, a kimmerek és szkíták
• Prince Mikasa no Miya Takahito: Essays on Ancient Anatolia in the Second Millennium B.C., Harrassowitz Verlag, 1998. ISBN 3447039671 141. o.
• A. B. Cook: Zeus: A Study in Ancient Religion, 3. kötet, 2. rész, Oxford University Press, 1101. o.