Ugrás a tartalomhoz

Keleti rablópille

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Keleti rablópille
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Csoport: Fátyolkák (Neuropterida)
Rend: Recésszárnyú fátyolkák (Neuroptera)
Család: Rablópillék (Ascalaphidae)
Rambur, 1842
Alcsalád: Ascalaphinae
Faj: L. macaronius
Tudományos név
Libelloides macaronius
(Scopoli, 1763)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Keleti rablópille témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti rablópille témájú kategóriát.

A keleti rablópille (Libelloides macaronius, régi nevén Ascalaphus macaronius)[1] a rovarok (Insecta) osztályába a recésszárnyúak (Neuroptera) rendjébe tartozó faj. Az Ascalaphidae család magyar neve – rablópillék – egyike a legszebb és legtalálóbb rovarneveknek, mely ragadozó életmódjukra utal. Se nem lepkék, se nem szitakötők, de mindkét csoportra hasonlítanak. Ez az egyetlen fajuk él Magyarországon.[2] A körülbelül 400 fajból 16 európai.[1]

Védetté 1982-ben, fokozottan védetté 2012-ben nyilvánították,[3] természetvédelmi értéke 100.000.-Ft.[2]

Megjelenése

[szerkesztés]

Nagy, fekete színű teste, többé-kevésbé, sűrű fekete szőrrel borított. Jól fejlett szárnyai gazdagon erezettek, fekete-sárga, riasztó színkombinációjúak, mely feltűnő színek a madarak megtévesztését szolgálják. Nyugalmi állapotban, a testük mellett összezárva tartják. Angol nevét (owl-fly - bagolylégy), hatalmas összetett szemeiről kapta, melyek szinte kitöltik az egész fejét. A dorzo-frontális rész UV-fényre érzékeny, ez teszi lehetővé a levegőben mozgó apró zsákmányállatok észrevételét.[4] Rágó szájszervvel, bunkós csáppal rendelkezik.

Lárvája

[szerkesztés]

Szürkés-barnás színű, széles, lapított testű, a fajok egy részénél különböző törmelékekkel „díszíti” hátoldalát mimikri gyanánt. A talaj felszínén mozog, lesben állva várja áldozatát és különlegesen, sarló alakban módosult, félelmetes, hosszú rágóival megöli zsákmányát, majd a testnedveit kiszívja.[1]

Életmódja

[szerkesztés]

A jól fejlett szárnyainak, erős rágóinak, különleges szemeinek és gyors röptének köszönhetően kiváló vadász. Repülés közben vadászik,[5] elsősorban szálló rovarokkal, főleg lepkékkel táplálkozik, leggyakrabban június-augusztus között, a nappali órákban.[4] Kétosztatú szemének elülső-felső része csak az ultraibolya tartományban lát, ezért csak teljesen felhőtlen nyári napokon repül.[6] Rövid életű, és rövid ideig rajzik, ezért jelenlétét nem könnyű kimutatni.[7]

Előfordulása

[szerkesztés]

A keleti rablópille egyike családja leggyakoribb európai képviselőinek. Elsősorban meleg, száraz, sztyepp-erdőssztyepp jellegű élőhelyeket kedvel, alföldi tölgyerdők szélén, tisztásain lehet gyakori, de Erdélyben lejtős mészkőgyepeken is megtalálható. Európában a faj főként keleten és délen van jelen: Albánia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Csehország, Görögország, Horvátország, Lengyelország, Makedónia, Moldovai Köztársaság, Montenegró, Olaszország, Szerbia, Szlovénia, Törökország és Ukrajna területén. A Kaukázusban és Közép-Ázsiában szintén fellelhető. Romániában csak lokálisan gyakori.[4]

Erdélyben a Torockói-hegység mészkőgyepein (Tordai-hasadék, Runki-szoros, Székelykő), a mezőségi sztyepplejtőkön (Magyarszováti Rezervátum, Aranyosegerbegyi „Lepkebérc” Rezervátum), de megtalálható az Erdélyi-Mezőség északnyugati sarkát képező, kevésbé száraz és meleg Dés környéki dombtetőn is.[1]

Magyarországon többek között a gyermelyi Siklóernyő-hegyen,[6] a Nógrád vármegyei Márkházapusztán,[8] a Budai-, és Pilis hegységben,[4] az Őrségben,[9] és a Dél-Tiszántúlon fordul elő.

Képgaléria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]