Ugrás a tartalomhoz

Keleti királygébics

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Keleti királygébics
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Királygébics-alkatúak (Tyranni)
Család: Királygébicsfélék (Tyrannidae)
Alcsalád: Királygébicsformák (Tyranninae)
Nem: Tyrannus
Faj: T. tyrannus
Tudományos név
Tyrannus tyrannus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Lanius tyrannus Linnaeus, 1758
Elterjedés
Költő és telelő területe
Költő és telelő területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Keleti királygébics témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti királygébics témájú médiaállományokat és Keleti királygébics témájú kategóriát.

A keleti királygébics (Tyrannus tyrannus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Lanius nembe Lanius tyrannus néven.[3]

Előfordulása

[szerkesztés]

A keleti királygébics nyáron Kanada déli részétől Floridáig, a Mexikói-öböl partjai mentén a texasi partokig, illetve Új-Mexikó északi részéig költ. A telet Mexikó déli területein, illetve Dél-Amerika északi, északnyugati részén tölti. Az egyik leggyakoribb faj a királygébicsfélék között.

Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, mérsékelt övi erdők, szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, cserjések, folyók és patakok környékén, valamint legelők, szántóföldek, vidéki kertek és városias régiók. Vonuló faj.[4]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 23 centiméter, szárnyfesztávolsága 33–38 centiméter, testtömege pedig 33–55 gramm.[5] Hátoldala fekete, farka végén fehér szalag fut. Melle halványszürke. A feje fekete, a torka fehér. A fejtetőn lévő cinóbervörös csík csak akkor villan fel, amikor a madár izgalmában felborzolja vörös tollát. A csőr töve széles és lapított, a sarkában fekete szőrszálak ülnek.

Egy ágon
és a levegőben

Életmódja

[szerkesztés]

Tápláléka főként rovarokból áll, ősszel bogyókat is fogyaszt. Területét elszántan védelmezi, úgy a más madaraktól, mint a saját fajtársaitól egyaránt. A költési időszakban párban él, a téli vonulás során közös szállásokon tölti az éjszakát.

Szaporodása

[szerkesztés]

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak tavasszal van. A fészekalj 3-4 halványrózsaszínes-fehér, vörhenyesen pettyezett tojásból áll. A tojásokon a tojó 16-20 napig kotlik, eközben a hím védelmezi a fészket és a tojót. Mindkét szülő eteti a fiókákat. A fiatal madarak két-három hét után repülnek ki, de még néhány hétig a szülők etetik őket.

Fészke, tojásaival
és csibéje

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökkenő, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. január 17.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. január 17.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. január 17.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. január 17.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. január 17.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]