Keikó japán császár
| Keikó | |
 | |
| Japán | |
| Keikó | |
| Uralkodási ideje | |
| i. sz. 71 – i. sz. 130 | |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | japán császári ház |
| Született | i. e. 13 |
| Elhunyt | i. sz. 130 Taka Anaho Palace |
| Nyughelye | Jamanobe no micsi no e no miszaszagi(Nara) |
| Édesapja | Suinin |
| Édesanyja | Hibasuhimenomikoto |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Keikó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Keikó császár (景行天皇, Keikō-tennō) a legenda szerint a tizenkettedik japán császár volt. Uralkodásának idejét hagyományosan a 71 és 130 közötti időre teszik. Ótarasihikósirovake no Szumeramikoto néven is ismert volt.
Élete
[szerkesztés]A történészek legendás császárként tekintenek Keikóra, ugyanis meglehetősen kevés információ áll rendelkezésre. Nincs elegendő anyag további igazolásra és tanulmányokra. A 29. császár, Kinmei császár (509–571) uralkodása az első, amelyhez kortárs történetírásunk hozzá tud rendelni igazolható időpontot, habár a korai uralkodók hagyományosan elfogadott dátuma és nevei nem lettek megerősítve Kanmu császár uralkodásáig (737–806), a Jamató-dinasztia 50. uralkodójáig. A Keikó-tennó nevet később generációk adták neki halála után.
Legendája a Kodzsikiban és a Nihonsokiban lett feljegyezve, de az elmondások róla különböznek a két forrásban. Kodzsiki szerint fiát, Jamatotakerut küldte Kjúsúra, hogy meghódítsa a helyi törzseket. Nihonsoki szerint Keikó maga ment oda, és nyert csatákat a helyi törzsek ellen. Mind a két forrás szerint Jamatotakerut küldte Izumo provinciába és a keleti provinciákba, hogy meghódítsa a körzeteket, és terjessze a területüket.
A hagyományos források szerint Jamatotakeru Keikó császár uralkodásának 43. évében halt meg. A halott herceg birtokait összegyűjtötték a Kuszanagi karddal együtt, és az özvegye, emlékezetét egy ereklyetartóba helyezte otthonában. Valamikor később, ezeket az ereklyéket és a szent kardot a jelenlegi helyére, az acutai nagyszentélybe helyezték. A Nihonsoki elmondja, hogy ez Keikó császár uralkodásának 51. évében történt, de a szentély hagyomány is ekkorra helyezi az időpontot, pontosabban Csúai császár uralkodásának első évére.
Keikó sírjának helye valójában nem ismert. Hagyományosan egy Sintó szentélyben van tisztelve, Narában.
Az Imperial Household Agency e helyet Keikó-mauzóleumaként jelölte ki. Hivatalos neve Jamanobe no micsi no e no miszaszagi.
Házastársak és gyermekek
[szerkesztés]Császárnő(első): Harima no Inabi no Óiracume (播磨稲日大郎姫), Wakatakehiko lánya (若建吉備津日子)
- Kusicunovake herceg (櫛角別王)
- Ószu herceg (大碓皇子), Mugecu no kimi őse (身毛津君)
- Ószu herceg (小碓尊), Csúai császár apja
Császárnő(második): Jaszakairihime (八坂入媛命), Jaszakairihiko lánya (八坂入彦命)
- Vakatarasihiko (稚足彦尊) Szeimu császár
- Iokiirihiko herceg (五百城入彦皇子)
- Osinovake herceg (忍之別皇子)
- Vakajamatoneko herceg (稚倭根子皇子)
- Ószuvake herceg (大酢別皇子)
- Nunosinohime hercegnő (渟熨斗皇女)
- Iokiirihime hercegnő (五百城入姫皇女)
- Kagojorihime hercegnő (麛依姫皇女)
- Iszakiirihiko herceg (五十狭城入彦皇子), Micukai no Muradzsi őse (御使連)
- Kibinoehiko herceg (吉備兄彦皇子)
- Takagiirihime hercegnő (高城入姫皇女)
- Otohime hercegnő (弟姫皇女)
Mizuhanoiratume (水歯郎媛), Ivacukuvake lánya (磐衝別命), Ivakivake húga (石城別王)
- Ionono hercegnő (五百野皇女) Szaió
Ikavahime (五十河媛)
- Kamukusi herceg (神櫛皇子), Szanuki no Kimi őse (讃岐公), Szakabe no Kimi (酒部公)
- Inaszeirihiko herceg (稲背入彦皇子), Szaeki no Atai őse (佐伯直), Harima no Atai (播磨直)
Abe no Takadahime (阿倍高田媛), Abe no Kogoto lánya (阿倍木事)
- Takekunikorivake herceg (武国凝別皇子)
Himuka no Kaminagaótane (日向髪長大田根)
- Himuka no Szocuhiko herceg (日向襲津彦皇子)
Szonotakehime (襲武媛)
- Kunicsivake herceg (国乳別皇子)
- Kuniszevake herceg (国背別皇子)
- Tojotovake herceg (豊戸別皇子)
Himuka no Mihakasihime (日向御刀媛)
- Tojokunivake herceg (豊国別皇子), Himuka no Kuni no Mijacuko őse (日向国造)
Inabinovakairacume (伊那毘若郎女), Vakatakehiko lánya, Harima no Inabi no Óiracume húga
- Mavaka herceg (真若王)
- Hikohitoóe herceg (彦人大兄命)
Igotohime (五十琴姫命), Mononobe no Igui lánya (物部胆咋宿禰)
- Igotohiko herceg (五十功彦命)
Lásd még
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]
Források
[szerkesztés]- Aston, William George. (1896). Nihongi: Chronicles of Japan from the Earliest Times to A.D. 697. London: Kegan Paul, Trench, Trubner. OCLC 448337491
- Brown, Delmer M. and Ichirō Ishida, eds. (1979). Gukanshō: The Future and the Past. Berkeley: University of California Press. ISBN 978-0-520-03460-0; OCLC 251325323
- Chamberlain, Basil Hall. (1920). The Kojiki. Read before the Asiatic Society of Japan on April 12, May 10, and June 21, 1882; reprinted, May, 1919. OCLC 1882339
- Ponsonby-Fane, Richard Arthur Brabazon. (1959). The Imperial House of Japan. Kyoto: Ponsonby Memorial Society. OCLC 194887
- __________. (1953). Studies in Shinto and Shrines.[halott link] Kyoto: Ponsonby Memorial Society. OCLC 470294859
- Titsingh, Isaac. (1834). Nihon Ōdai Ichiran; ou, Annales des empereurs du Japon. Paris: Royal Asiatic Society, Oriental Translation Fund of Great Britain and Ireland. OCLC 5850691
- Varley, H. Paul. (1980). Jinnō Shōtōki: A Chronicle of Gods and Sovereigns. New York: Columbia University Press. ISBN 978-0-231-04940-5; OCLC 59145842
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Emperor Keikō című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
