Kedvessy György

Kedvessy György
Életrajzi adatok
Született	1914. május 25. Budapest
Elhunyt	2002. december 29. (88 évesen) Szeged
Ismeretes mint	gyógyszerész gyógyszerész doktor egyetemi tanár
Állampolgárság	magyar
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar
Pályafutása
Szakterület	ipari gyógyszerkészítés
Tudományos fokozat	egyetemi doktor 1959 kandidátus 1955
Szakintézeti tagság	Magyar Gyógyszerészeti Társaság alapítója

Kedvessy György (Budapest, 1914. május 25. – Szeged, 2002. december 29.) magyar gyógyszerész, egyetemi tanár.

Életpályája

Budapesten született elpolgáriasodott kisnemesi családban. Édesapja Kedvessy Kornél hivatalnok volt. Középiskolai tanulmányait a Ciszterci Rend budai Szent Imre Gimnáziumában végezte, 1932-ben érettségizett kitűnő eredménnyel. 1929-ben édesapja elvesztette állását, családja szűkös anyagi helyzetén azzal segített,hogy matematikából és latinból pénzért korrepetált másokat.

Jogi pályára készült. Végül a Pázmány Péter Tudományegyetem gyógyszerész-szakára iratkozott be, vidéki gyógyszerész unokabátyja javaslatára, akinek teveli (Tolna-megye) gyógyszertárát tanulmányi után átvehette volna. Gyakornoki idejét (két év) Magyary-Kossa Gusztáv gyógyszertárában töltötte el (ma Szent Gellért Gyógyszertár XI kerület, Bartók Béla út 19)1934-ben tirocidális (gyakornoki) vizsgáit kitűnő eredménnyel végezte.1936-ban végzett gyógyszerészként summa cum laude minősítéssel.

Pár hónapot a teveli Őrangyal Patikában dolgozott Steiner Miklós mellett, majd Mozsonyi Sándor (1889-1976) professzor úr meghívásának eleget téve díjtalan gyakornokká vált a Gyógyszerészeti Intézetben. Itt ösztöndíjasként ténykedett. (Than Károly (100 pengő/év), ill. Horthy Miklós-ösztöndíj (600 pengő/év - vö. "Havi 200 pengő fix-szel ma az ember könnyen viccel...")

Másfél év után havi 78 pengős fizetésben részesült (200 pengő...) havidíjas gyógyszerészként. (Emellett fizetéstelen tanársegéd.) Nyaranta és hétvégenként gyógyszertárakban vállalt helyettesítést.

Doktori disszertációjának címe: „Adatok a negyedik magyar gyógyszerkönyv Exracta c. fejezetéhez, figyelemmel a hivatalos extractumok leghelyesebb előállítási és hatóanyag tartalmi meghatározási módjaira” 1942-től fizetéstelen egyetemi adjunktus lett. A gyógyszerészhallgatók galenusi gyakorlatait vezette és disszertánsok munkáját felügyelte. Tagja annak a munkacsoportnak amely a szemcseppek izohidriájával – zik (Pandula Gyógyszerészet 1959). Külföldi szaklapokban német, illetve angol nyelven publikált. Szűkös jövedelmét az intézet által külsős cégek részére készített minőségbiztosítási munkákból egészítette ki. 1944-ben megkapta az egyetemi magántanári címet, politikai átvilágításon esett át, magántanári kollokviumán kutatási eredményeit „Galenusi készítmények ellenőrző vizsgálata" címen mutatta be. 1944 végétől kb. tíz hónapos kényszer-kitelepítésen volt Németországban, amit naplójában pontosan dokumentált.

Hazatérve után 1945 novemberében újra átvilágították, elbocsátották, ami ellen sikeresen fellebbezett. 1947-ben megírta legelső szak ill. tankönyvét „Gyógyszervizsgálat"-ot amelyben részletesen ismerteti az akkor igencsak modernnek számító analitikai eljárásokat (polarimetria, spektrumanalízis etc.)

A 40-es, 50-es évek fordulóján rovatvezető az újonnan indult Gyógyszerész újságban, bekapcsolódott a gyógyszerész-továbbképzésbe, szakfelügyelők

képzésébe. 1952-ben jelent meg Galenusi gyógyszerek tájékoztató gyorsvizsgálata című könyve. 1953-ban megkapja a kandidátusi minősítést. Munkássága külföldön is ismert és elismert. 1949 és 54 között részt vett az V. Magyar Gyógyszerkönyv szerkesztésében, amibe több általa kidolgozott vizsgálati módszer be is került. A FoNo II. szerkesztésében is rész vállalt.

Már 1953-ban felajánlottak neki a docensi kinevezést a szegedi testvérintézetben, amit akkor még következetesen visszautasított. 1955-ben tagja lett az Acta Pharmaceutica Hungarica szerkesztő bizottságának.

1959-ben vette át a két éve alakult önálló Gyógyszerész kar Gyógyszerészeti Intézetének vezetését, aminek nevét javaslatára 1962-ben Gyógyszertechnológiai Intézetre cseréltek. Itt az első év letelte után személycseréket eszközölt, fél évtized alatt kialakított egy igényeinek megfelelő oktatói-kutatói garnitúrát amit a három, majd későbbiekben négy kutatócsoportba szervezett. Az 1960-as évek elején a kar legfiatalabb professzoraként megbízást kapott a tudományos diákköri munka megszervezésére, amit következetesen véghez is vitt. A gyógyszertechnológia elméleti és gyakorlati tananyagot tartalmilag korszerűsítette, ennek kielégítésére írta meg az 1963-ban megjelent Gyógyszertechnológia című tankönyvét, amely még további négy kiadást élt meg. Ez a könyv egyfajta szemléletváltást hozott a gyógyszerészi gondolkozásban, az idáig uralkodó kémia központú gondolkodás mellett meghonosította a reológiát, a fizikai kémia és a kolloidika számos elemét, pl. a gyógyszerformák felosztását diszperzitásuk alapján, a hatóanyag bomlásának kinetikáját, a szilárd anyagok gördülékenységét és préselhetőségét, a rektális gyógyszerformák viszkozitását, stb.

1963-67 között a SZOTE egyedüli rektorhelyettese, az új gyógyszerkönyv

szerkesztőbizottságának tagja, 1967-1979 között három cikluson át a kar dékánja volt. 1970-ben Pandula professzor halála után felajánlották neki a pesti tanszék vezetését, amit nem fogadott el. Regnálásának idejére esik az alig pár éve átadott és felújított Eötvös utcai épület újbóli renoválása (az épület statikailag meggyengült a bauxitbeton elöregedése miatt) A költözés nem kevés szervezési és adminisztratív feladatot rótt rá.

Az 1970-es években érdeklődése a biofarmácia felé fordult. 1981-ben jelent meg Selmeczi Bélával közösen írt A tablettázás technológiája című könyve. Kutatási együttműködést kötött különböző hazai szakintézetekkel, vegy- és gyógyszeripari cégeknek végzett kutatásokat. A VII. Magyar Gyógyszerkönyv Gyógyszertechnológia Albizottságának elnökeként járult hozzá az utolsó nem csak nevében magyar gyógyszerkönyv létrejöttéhez. Éveken át látta el a Csongrád-megyei MGYT elnöki posztját.

Számos külföldi és hazai díjban és elismerésben részesült, a teljesség igénye nélkül például első adományozottja volt a Hintz-emlékéremnek, a Kazay-emlékéremnek (1980), taggá választották a FIP-ben (1970), díszdoktori címet kapott a Halle-Wittenbergi Martin Luther Egyetemen (1977). 1981-ben tudományok doktora akadémiai rangot kapta négy évtizeden átnyúló oktatói, kutatói tevékenysége elismeréseként. Kutatási-fejlesztési szerződéseinek száma meghaladta a 70-et, 1 elméleti, 5 gyakorlati jegyzet jelent meg intézetvezetői 25 éve alatt, 300-nál több tudományos közlemény és négy szabadalom fűződik a nevéhez 1984-ben nyugdíjba vonult. 2002. december 29-én hunyt el.

Források

• Kata M: Kedvessy JATEPress, Szeged, 2013
• Gyógyszerészet, (28) 1984. 121-123,
• Brantner A. és Hankó Z.: Beszélgetés Kedvessy György professzorral.

Gyógyszerészet (36) 1992. 285-295.

• Selmeczi B.: Kedvessy György 80 éves ActaPharm. Hung. (39) 1994. márc. 64.
• Erős I: Gyógyszerészet (47) 2003. 75-79
• Erős I (szerk.): A szegedi gyógyszerészképzés és a Szegedi Gyógyszerésztudományi Kar története. JATEPress, Szeged, 2007
• Erős I: Egy Intézet története cikksorozat Gyógyszerészet
• Révai Új Lexikon. 11. kötet, 459-460.
• Erős I (szerk.): 90 éves a szegedi gyógyszerészképzés. Belvárosi Nyomda, Litofilm Kft., Szeged, 2011