Ugrás a tartalomhoz

Katonaara

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Katonaara
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Öregcsalád: Papagájszerűek (Psittacoidea)
Család: Papagájfélék (Psittacidae)
Alcsalád: Araformák (Arinae)
Nemzetség: Ararokonúak (Arini)
Nem: Ara
Faj: A. militaris
Tudományos név
Ara militaris
(Linnaeus, 1766)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Katonaara témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Katonaara témájú médiaállományokat és Katonaara témájú kategóriát.

Tojása

A katonaara (Ara militaris) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj.[1][2][3]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, a Psittacus nembe Psittacus militaris néven.[4]

Alfajai

[szerkesztés]

Előfordulása

[szerkesztés]

Mexikó és Dél-Amerika 600-2600 m közötti esőerdeiben él. Elterjedési területe Mexikó déli részétől délre egészen Argentína északi részéig terjed. Természetes élőhelyei a szubtrópusi- és trópusi száraz erdők, síkvidéki és hegyi esőerdők. Magassági vonuló.[5]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 71 cm, szárnyfesztávolsága 99-110 cm, testtömege 900-1100 g.[6] Alapszíne sárga és zöld, szárnya sötétkék, homlokán a bozontos tollak és a kantárán lévő, szőrszerú dísztollak skarlátvörösek. Súlya 1 kg. A tojó valamivel kisebb mint a hím.

Életmódja

[szerkesztés]

Trópusi- és szubtrópusi erdők la­kója, 40-50 fős csapatokban, keresi táplálékát, ami jessenia bataua pálma, miatyánkcserje gyümölcse és fikuszfélékből áll.

Szaporodása

[szerkesztés]

Költési időszaka márciustól augusztusig tart, fészkét fák üregében, vagy mészkő sziklákra rakja. Előszeretettel foglalja el a császárharkály elhagyott fészkét, ami 20 méter magas fákon található.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe még nagyon nagy, de csökken, egyedszáma 2000-7000 példány közötti és gyorsan csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[5]

Összehangolt tenyésztéssel próbálják meg megmenteni a fajt a teljes kipusztulástól. Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj mexikói alfajának egyedeit.

Fogságban sem tartozik a leggyakoribb arák közé. Magyarországon állatkertek közül a Nyíregyházi Állatparkban tartják mexikói alfaját.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
  3. Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5. 
  4. Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
  6. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. december 22.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]