Karsa István
Karsa István | |
Született | 1847. június 29. Szentkirályszabadja |
Elhunyt | 1917. június 6. (69 évesen) |
Állampolgársága |
|
Foglalkozása | egyetemi oktató |
Karsa István (Szentkirályszabadja, 1847. június 29. – 1917. június 6.) jogi és államtudományi doktor és jogakadémiai tanár.
Élete
[szerkesztés]Közbirtokos nemes szülők gyermeke. 1858-ban lépett Pápán a II. gimnaziális osztályba, ahol bölcseleti és teológiai tanulmányait is végezte. 1868-ban főiskolai senior lett. Jogi tanulmányokat a pápai jogakadémián és a budapesti tudományegyetemen folytatott 1872-ig. Joggyakornok volt egy évig Balogh Sándor ügyvéd mellett Budapesten. A köz- és váltóügyvédi vizsgát, valamint a jog- és államtudományi doktori szigorlatot is letette. 1873-ban a pápai főiskola elöljárósága jogakadémiai tanszékra hívta meg, ahol mint rendes tanár a római és osztrák jogot adta elő. Ezután a debreceni református jogakadémia tanára volt. Az 1881. évi debreceni református egyház zsinatára a dunántúli kerület tanári kara tagnak választotta. Neje derecskei Fodor Lenke volt, aki kilenc évvel élte túl férjét.[1]
Mint pápai diák a főiskolai pályázatokon a Péczeli első díjat három ízben nyerte el. Programmértekezése a pápai ev. ref. főgimnázium Értesítőjében (1881. A római birtok keletkezése.)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Karsa Istvánné gyászjelentése. [2015. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 14.)
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Dömény József: Zsinati Emlékkönyv. Székesfehérvár, 1882. 148. l.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk
[szerkesztés]- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János