Karl Friedrich Zöllner

Karl Friedrich Zöllner
Született	1834. november 8. Berlin
Elhunyt	1882. április 25. (47 évesen) Lipcse
Állampolgársága	porosz
Foglalkozása	csillagász asztrofizikus fizikus egyetemi oktató
Tisztsége	professzor
Iskolái	Humboldt Egyetem Bázeli Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Karl Friedrich Zöllner témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Karl Friedrich Zöllner (Berlin, 1834. november 8. – Lipcse, 1882. április 25.) német asztrofizikus, a csillagászati fotometria korszerűsítője.

Élete

Berlinben és Bázelban fizikát és természettudományokat tanult. Berlinben főleg fotometriai problémákkal foglalkozott, és Bázel is hasonló témát kapott: galvanikusan izzított platinahuzalok fényemisszióját kellett tanulmányoznia. Doktori disszertációját a berlini egyetemen az izzó platina fényességének egzakt méréséről készítette. 1862-ben a lipcsei egyetem tanára, 1865-ben professzora lett; 1869-ben a Porosz Tudományos Akadémia tagja.

Munkássága

Még berlini egyetemista korában úgy vélte, hogy az állócsillagok némely kémiai és fizikai tulajdonságaira következtethetünk, ha prizmával felbontjuk fényüket. Professzora, Heinrich Wilhelm Dove ezt az elképzelést imígyen torkollta le:

„Hogy mik a csillagok, nem tudjuk, és sohasem fogjuk megtudni!”

1857-ben, amikor a bécsi Császári Tudományos Akadémia másodszor is pályázatot tűzött ki minél több csillag fényességének minél pontosabb megmérésére (az első pályázat 1854-ben eredménytelen maradt), Zöllner az általa feltalált új asztrofotométerrel pályázott. Ennek korszakos újdonsága az volt, hogy a távcsövön érkező csillagfényt egy pontszerű fényforrás polarizációs prizmán áthaladó fényével hasonlították össze, így határozva meg a csillag fényességét. A műcsillag fényének erőssége állítható volt, így ki tudta használni az emberi látásnak azt a tulajdonságát, hogy pontosabban meg tudjuk becsülni, mikor azonos két pont fényessége, mint azt, hogy ha eltérőek, akkor mennyire különböznek egymástól. A mérés további javítására műszerét színkiegyenlítő feltéttel is felszerelte; a műszert kalibráló méréssorozattal ellenőrizte. Az akadémikusok a pályázatot elutasították, arra hivatkozva, hogy abban túl kevés a tényleges fényességmérés (a pályázat ismét eredménytelen lett). Zöllner azonban dolgozatára kiváló kritikát kapott a nagyhírű Astronomische Nachrichten folyóirattól. A Zöllner-féle fotométer néhány éven belül az összes, magára valamit is adó csillagvizsgáló alapműszerévé vált, mert vele a csillagok fényességét egy nagyságrenddel kisebb hibával meg lehetett határozni, mint a korábbi módszerekkel (ráadásul a mérés gyors és egyszerű volt).

A színképelemzéssel a csillag anyagi összetevői is meghatározhatóvá váltak. Az elsők között ismerte fel, hogy a csillagok Pietro Angelo Secchi által elkülönített színkép-osztályai különbözőségének oka a csillagok felszíni hőmérsékletének különbözősége. Ezt az álláspontját kísérletekkel és elméleti megfontolásokkal is alátámasztotta. Nemcsak csillagok, de üstökösök és bolygók fényességét és színképét is vizsgálta. Különösen érdekelték a változó csillagok. Ezek változó fényerejét azzal magyarázta, hogy kihűlésük közben nagy salakfolt(ok) alakul(nak) ki felszínükön, és ezek nem sugároznak fényt — ez az elképzelése idővel tévesnek bizonyult.

Tökéletesítette a Nap észlelésére használt protuberancia-spektroszkópot. A Nap spektroszkópiai megfigyelésének egyik úttörője.

Látáselméleti kérdésekkel is foglalkozott.

Főbb művei

1861-ben megjelentette a fotometria általános elméletét.

Emlékezete

Róla nevezték el az általa felfedezett Zöllner-illúziót, elemeit pedig Zöllner-féle párhuzamosoknak.

• Nevét őrzi még:
  • az általa tervezett fényességmérő műszer,
  • egy spektroszkóptípus,
  • egy földrengésjelző műszer,
  • egy holdkráter.

Források

• Magyar Nagylexikon (18.) Unh–Z – 2004. Magyar Nagylexikon Kiadó ISBN 963 9257 19 2
• Dieter B. Herrmann: Az égbolt felfedezői. Gondolat Kiadó, Budapest, 1981., p. 131–166. ISBN 963 280 982 3

További információk

• Karl Friedrich Zöllner. kfki.hu. (Hozzáférés: 2012. április 25.)