Karkari csata
| Karkari csata | |||
 | |||
| III. Sulmánu-asarídu győzelmi sztéléje a karkari csatáról | |||
| Konfliktus | Asszíria szíriai terjeszkedése | ||
| Időpont | I. e. 853 | ||
| Helyszín | Karkar (Qarqar) | ||
| Eredmény | asszír vereség | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Beavatkozó | |||
| Ország | Egyiptom | ||
| Térkép | |||
 Karkar
Pozíció Szíria térképén
| |||
 é. sz. 35° 44′ 34″, k. h. 36° 19′ 50″35.742778°N 36.330556°EKoordináták: é. sz. 35° 44′ 34″, k. h. 36° 19′ 50″35.742778°N 36.330556°E | |||
A karkari csata Asszíria délnyugati terjeszkedésének egyik fontos állomása. Az asszír haderő szembetalálta magát az erős védelmi koalícióba tömörülő szíriai királyságok seregeivel. A csata jelentősége lemérhető azon a tényen, hogy III. Sulmánu-asarídu nagyméretű sztélét állíttatott „győzelme” emlékére, holott az eredmény legalábbis megkérdőjelezhető.
Előzményei
[szerkesztés]A szíriai védelmi koalíciók II. Assur-nászir-apli idején jöttek létre, mivel ez az uralkodó rendkívüli veszélyt jelentett a térség összes államára nézve. Ekkor még különálló tömbként, az észak-szíriai (urartui orientációval) és a dél-szíriai (egyiptomi szövetséggel) egység létezett. A kettő közti választóvonal nagyjából az Arvád–Hamát magasságban húzódott.
Sulmánu-asarídu elődjének – II. Assur-nászir-apli – reformjai nem arattak osztatlan sikert az asszír nemesség körében, mindenekelőtt a székhelyváltással másodrangúvá váló Assur városában. Sulmánu-asarídu számára már a hatalomátvétel is nagy gonddal járt. Elkeseredetten próbálta elismertetni uralmának jogát az országban, s nemcsak mert a nagy hódító halála után mindenki megpróbált szabadulni, de saját nemessége is ellene volt. Mikor már eléggé szilárdnak látta a helyzetét, Szíria ellen vonult. Kénytelen volt ezt tenni, mivel az asszír uralkodók elsődleges feladata hadjáratok vezetése volt, hadifoglyok, hadizsákmány és területek szerzése. I. e. 859-ben és 856-ban Urartu volt a célpontja, de – bár csapatai mélyen behatoltak a Van-tó körzetébe – jelentősebb eredményt nem tudott elérni, urartui területeket nem tudott annektálni. I. e. 855–854-ben Agúsi és Jahan ellen indult hadba, valószínűleg nagyobb sikert remélt a kis szíriai királyságok ellen, mint az urartui hegyi harcok eredményei voltak. Sikereket akart felmutatni, ezért a korabeli világban addig példátlan méretű hadsereget állított fel, amely még akkor is így van, ha csak a felét hisszük el annak, amit a karkari sztéléjén állít.
Az előzményekhez szervesen hozzátartozik, hogy Asszíria az i. e. 876. évben elérte a Földközi-tengert Hatarikka, Bít Agúsi és az Alalah–Ugariti Királyság (Hattina) meghódításával. II. Assur-nászir-apli halála után azonban e három királyság korábbi területe elszakadt Asszíriától. Hattina helyén létrejött Jahan, Hatarikka és Bít Agúsi egyesült területein pedig Agúsi. Ezzel újra elzárult a föníciai tengerpart Asszíria elől.
A csata
[szerkesztés]Az Eufráteszen átkelő Sulmánu-asarídu hosszú útszakaszon akadálytalanul haladt. Elfoglalta Aleppót is, majd ettől délkeletre megütközött Hamát királyával, Irhulenivel. A hamáti had jelentősebb veszteségek nélkül hátrált ki a csatából, de ez azzal járt, hogy a védtelenül maradt Hamát városát az asszírok kifosztották.
Hamát után az asszírok észak felé kanyarodtak az Orontész mentén, feltehetőleg Kinalua, Jamhad fővárosa volt a céljuk, aminek elfoglalásával már gyakorlatilag ki is jutottak volna a tengerpartra, mert Ugarit elpusztulása (a tengeri népek támadása miatt, i. e. 12. század) után ezen a partszakaszon nem maradt jelentősebb település. Ezen az útvonalon az egyébként jelentéktelen Karkar város mellett vette fel a harcot a kor körülményei között nagyon gyorsan összeálló egyesült szíriai haderő, amelyet a helyőrségekből összevont erőkből álló, körülbelül ezer fős egyiptomi osztag is támogatott.
A csata lefolyása nem rekonstruálható, arról a források nem beszélnek. Sulmánu-asarídu a győzelmi sztélén 14 000 megölt ellenségről számol be, számtalan elfogott szekér és ló zsákmány mellett, és egyértelműen saját győzelemnek állítja be.
Szemben álló erők
[szerkesztés]A két fél haderejét csak az asszír forrásokból, mégpedig a fentebb már említett győzelmi sztéléről ismerjük. Az asszír hadsereg 120 000-es adata teljes mértékben képtelenség a kor infrastrukturális lehetőségeit tekintve. Nemcsak a hadtáp, vagy a víz biztosítása lett volna lehetetlen, de maga a sereg mozgatása is.
Az asszír adatok az ellenfél erejére vonatkozóan az alábbiakat tartalmazzák (megjegyzendő, hogy az egyiptomiakkal együtt 11 tételben, ugyanakkor 12 király szövetségéről van szó):[3]
| ország | uralkodó | szekér | lovas | gyalogos | |
|---|---|---|---|---|---|
| 1. | Dimasq | Hadad-Ezrá[4] | 1200 | 1200 | 20 000 |
| 2. | Hamát(u) | Irhuleni | 700 | 700 | 10 000 |
| 3. | Izrael | Akháb | 2000 | – | 10 000 |
| 4. | Büblosz(?)[5] | I. Sipit-Baál(?) | – | – | 500 |
| 5. | Egyiptom[6] | II. Oszorkon (nem személyesen) | – | – | 1000 |
| 6. | Irkáta | (?) | 20 | – | 10 000 |
| 7. | Arvád | Matinu-Baáli | – | – | 200 |
| 8. | Uszanat | (?) | – | – | 200 |
| 9. | Szianu | Adunu-Baáli | 30 | – | 10 000 |
| 10. | Maáin | Gindibu | – | 1000 (tevés) | – |
| 11. | Bet-Rehób[7] | Baasza | – | – | ?000 |
| összesen | 3950 | 1900 + 1000 | 62–63 000 |
Ezek az adatok is meglehetősen irreálisak, tekintve például Irkáta 10 000 főnyi gyalogságát. Ez a szám többszörösen meghaladja ennek a kicsiny településnek a teljes lakosságszámát. A 20 harci szekér említése még valós adat lehet, ennek figyelembe vételével itt is 2-300 gyalogos harcosról lehetett szó. Ugyanez vonatkozik Szianura is. Nem szabad elfelejteni, hogy a híres kádesi csatát saját korának két szuperhatalma vívta (Egyiptom és Hatti), a szemben álló erők pedig aligha haladhatták meg jelentősen a 20–20 000 főt.
A sztélé felsorolásában jelentős tényező, hogy ez az első említése a délarábiai Maáin királyságnak, és a tevegelő araboknak.
Következményei
[szerkesztés]Sulmánu-asarídu még hosszú időn keresztül próbálkozott Szíria meghódításával, főképp az i. e. 845-ös, Urartu királyával, I. Szardurival vívott supriai csata után. Hadad-Ezrá még hatszor, Irhuleni legalább kétszer hadakozott még az asszírokkal, ami azt jelzi, hogy Sulmánu-asarídunak legfeljebb a csatatér maradhatott a kezén, de nem törte meg a szíriai királyságokat. Az asszíroknak azonban várni kellett, amíg a felettébb hatékonynak bizonyuló szíriai koalíció felbomlott. Ennek egyik végső állomása volt a Damaszkusz és Izrael között lezajló rámót-gileádi csata (egyébként jelentéktelen határmenti csetepaté egy városért), amelyben Akháb izraeli király életét vesztette. A védelmi egység hiányában végül az asszírok Hamátu és Dimasqe elfoglalásával jutottak stratégiai előnyhöz, amelyet kihasználva i. e. 825-ben – az eredeti célpontot – Agúsit is elfoglalták. Sulmánu-asarídu halálával azonban Asszíria rögtön visszaszorult az Eufráteszen túlra, és csak i. e. 738–721 között érte el nyugaton újra a hasonló pozíciót.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Asszír adatok, valószínűleg túlzóak
- ↑ Minden adat Sulmánu-asarídu sztéléjéről származó érték
- ↑ Az adatok Kőszeghy Miklós: Áháb utolsó háborúja című tanulmányából származnak.
- ↑ Az Adad-Idri alak is előfordul
- ↑ pontosabban KUR Gu-a-a. Minthogy Bübloszt általában KUR Gu-ub-la alakban írták, az azonosítás bizonytalan, talán egy közelebbről ismeretlen Kúebeli városról van szó.
- ↑ pontosabban KUR Mu-us-ra, nem biztos, hogy Egyiptomról van szó.
- ↑ A KUR A-ma-na-a-a kifejezés jelentheti az Amanus-hegységet és Ammont is, de ez a névalak eddig máshonnan nem ismert.
Források
[szerkesztés]- Az ókor nagy csatái (i. e. 1285 – i. sz. 451) – Kádestől Catalaunumig. Budapest: Ventus Libro Kiadó (2007). ISBN 978-963-9701-54-0
- Kőszeghy Miklós (2010). „Áháb utolsó háborúja (Rámót-Gileád)”. Ókor IX (1), 23. o. ISSN 1589-2700.
