Ugrás a tartalomhoz

Karcsay Sándor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem tévesztendő össze a következővel: Karsay Sándor.
Karcsay Sándor
Született1915. október 5.[1]
Budapest
Elhunyt1999. október 10. (84 évesen)[2][3]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • politikus
  • jogász
  • fordító
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1990. május 2. – 1994. június 27.)
  • az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének különleges vendége (1990. május 7. – 1990. november 22.)
  • az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének képviselője (1990. november 22. – 1994. október 3.)
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1938, jogtudomány)
Sablon • Wikidata • Segítség

Karcsay Sándor (Alexander Karcsay) (Budapest, 1915. október 5. – Budapest, 1999. október 10.) magyar jogász, politikus, országgyűlési képviselő.

Életpályája

[szerkesztés]

Iskolái

[szerkesztés]

1933-ban érettségizett a keszthelyi premontrei gimnáziumban. 1938-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogtudományi doktori diplomát szerzett. 1943-ban egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett.

Pályafutása

[szerkesztés]

1938–1943 között a Kincstári Jogügyi Igazgatóság gyakornoka, aljegyzője és titkára volt. 1943–1944 között az Igazságügyi Minisztérium Elnöki Osztályának teljesített szolgálatot, mint a budapesti törvényszék bírája. 1944-ben a nyilas hatalomátvétel után elbocsátották állásából. 1945-ben ismét az Igazságügyi Minisztériumban szolgált. 1945–1946 között a Belügyminisztérium Törvény-előkészítő Osztályának munkatársa és osztálytanácsosa volt. 1946–1949 között a Belügyminisztérium Közszolgálati és Tanulmányi Osztályának vezetőjeként dolgozott. 1949-ben nyugállományba helyezték. 1949–1950 között az Állami Biztosító ügynöke volt. 1950–1967 között az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda (OFFI) szakfordítója és lektora, 1967–1977 között az OFFI igazgatóhelyettese, 1978–1990 között nyugdíjas jogi szakszerkesztője volt. 1975-től a Magyar Nyelvtudományi Társaság tagja volt. 1985-től az Újfilológiai Társaság tagja volt.

Politikai pályafutása

[szerkesztés]

1946–1948 között a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt tagja és aktivistája volt. 1988-tól a Márton Áron Társaság tagja volt. 1989-ben a Demokrata Néppárt utódjaként életre hívott Kereszténydemokrata Néppárt alapító tagja volt. 1989–1994 között a Közép-európai Keresztény-demokrata Pártok Uniójának (UCDEC) elnöke és a Keresztény-demokrata Internacionálé alelnöke volt. 1990–1994 között országgyűlési képviselő (KDNP) volt. 1990–1994 között a Külügyi bizottság tagja volt. 1992–1994 között az Európai Közösségi Ügyek Bizottságának tagja volt.

Munkássága

[szerkesztés]

1945 után feladata az új ún. alkalmassági vizsgák és tanfolyamok megszervezése a közigazgatás új dolgozói számára; ehhez több tankönyvet, tanfolyami jegyzetet írt és szerkesztett. Szerkesztőként a jogi szaknyelv vizsgálatával, szakfordítási elméleti kérdésekkel foglalkozott. Munkája a német–magyar, illetve a magyar–német jogi és államigazgatási szakszótár. Feldolgozta a hivatalos magyar fordítás történetét. Angolul, németül, franciául és oroszul írt és olvasott.

Családja

[szerkesztés]

Szülei: Karcsay Sándor (?-1917) orvos, honvéd főtörzsorvos és Harangozó Erzsébet hadiözvegy tanítónő voltak. Testvére: Karcsay Erzsébet (1911–1989) tanítónő volt. 1943-ben házasságot kötött Faber Erzsébet fordítóval.

Művei

[szerkesztés]
  • A keszthelyi premontrei rendi r. k. reálgimnázium 79. sz. Festetics Cserkészcsapatának története (Keszthely, 1932)
  • A belga közigazgatási reform. – Az Anschluss jogi vonatkozásai (Közigazgatástudomány, 1938)
  • Az Anschluss közvetlen hatásai alkotmány- és közigazgatásjogi vonatkozásban. – A köztisztviselők kiválasztása Belgiumban (Közigazgatástudomány, 1939)
  • A közszolgálati alkalmazottak kiválasztása (Dolgozatok a közigazgatási reform köréből) (Budapest, 1940)
  • Az önkormányzati testületek kárpótlási vagyona. – A határozathozatal kötelessége újabb jogfejlődésünkben. – A német tisztviselőtörvény alapelvei (Közigazgatástudomány, 1941)
  • A német közszolgálati jog (Benárd Auréllal; az előszót írta Magyary Zoltán. (A Magyar Közigazgatástudományi Intézet kiadványai. 37. Budapest, 1942)
  • Minősítés az igazságügyi közszolgálatban (Közigazgatástudomány, 1943)
  • A politikai demokrácia kérdései (Kereszténység és demokrácia) (Budapest, 1946)
  • Magyarország közigazgatása. Csizmadia Andorral. (A Közszolgálat Könyvei. 1. Budapest, 1946)
  • A Közszolgálat Könyvei sorozat (szerkesztő; Beér Jánossal, I–VII. kötet. Budapest, 1946–1948)
  • Általános tudnivalók a gazdaképző iskolák számára (Pálinkás Istvánnal; A Földművelésügyi Minisztérium kiadványa; Budapest, 1947)
  • Az országgyűlési képviselőválasztás szabályai (Összeállította; Budapest, 1947)
  • A békeszerződés és az állampolgársági jog (Jogászegyleti Szemle, 1947)
  • Jogi ismeretek a kereskedelmi középiskolák számára (Tankönyvpótló jegyzet; Budapest, 1948)
  • A Közalkalmazottak Szakszervezetének története (Budapest, 1965)
  • A százesztendős fordítóiroda. A hivatalos magyar fordítás száz évének története (Tardy Lajossal; A bevezetést írta: Merényi Imre (Az OFFI kiadványa; Budapest, 1969)
  • Az OFFI működése és munkatapasztalatai (Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1974)
  • Jogi szaknyelv – jogi fordítás (A szakfordítás és a közélet. Az OFFI kiadványa; Budapest, 1975)
  • A fordítók nemzetközi szervezete a fordításügy szolgálatában (Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1975)
  • A társadalomtudományi és a műszaki-természettudományi szövegek fordításának elméleti és módszertani eltérései és a jogi fordítások követelményei (Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1976)
  • Szaknyelveinkről és többjelentésű szavainkról (Magyar Nyelvőr, 1977)
  • A tudományos-műszaki fejlesztés és a szaknyelvek (Műszaki Élet, 1977)
  • Az idegen szavak és a fordítás (Magyar Tudomány, 1977)
  • A jogi fordítás sajátos nehézségei a német nyelvterületen (Az Igazságügyi Minisztérium Tájékoztatója, 1977)
  • Szakszöveg – szakfordítás (Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1978)
  • Jog és nyelv (Jogtudományi Közlöny, 1981)
  • A jogi fordítás és alapkérdései (Helikon, 1986)
  • A kereszténydemokraták külpolitikai koncepciója (Külpolitika, 1989)
  • A magyar állami fordításügy 130 esztendeje. 1869–1949–1999 (Tardy Lajossal és Szappanos Gézával; Az előszót írta Dávid Ibolya; Az OFFI kiadványa. Budapest, 1999)

Lexikográfiai művei és szótárai

[szerkesztés]
  • Jogi szócikkek a Révai Kislexikonban (Budapest, 1947)
  • Német–magyar jogi és államigazgatási szótár. – Deutsch–ungarisches Wörterbuch der Rechts- und Verwaltungssprache (Szerkesztette; Budapest, 1960; 2. bővített kiadás: 1963)
  • Magyar–német jogi és államigazgatási szótár. – Deutsch–ungarisches Wörterbuch der Rechts- und Verwaltungssprache (Szerkesztette; Budapest, 1960; 2. bővített kiadás: 1963 és 1969)
  • Német–magyar jogi és államigazgatási szótár. – Deutsch–ungarisches Wörterbuch der Rechts- und Verwaltungssprache (Szerkesztette; Budapest–München, 1972)
  • Konferenciaszótár. Küldöttek és tolmácsok kézikönyve. Magyar függelékkel. A magyar részt szerkesztette: Karcsay Sándor (Budapest–Amszterdam, 1976; 2. átdolgozott és bővített kiadás: 1980)
  • Wörterbuch der Rechts- und Wirtschaftssprache. I–II. kötet (szerkesztette: Décsi Gyulával; Budapest, 1985–1990)
  • Német–magyar jogi szakszótár (szerkesztette; Budapest, 1993)
  • Magyar–német jogi szakszótár (szerkesztette; Budapest, 1996)

Szakfordításai

[szerkesztés]
  • Alekszandr Ivanovics Kasirin: Fémforgácsolás gyorsacéllal. Egyszerszámos megmunkálás. (A Szovjet Szerszámgépipari Minisztérium kiadványa. Budapest, 1952)
  • Zinyin, M. V.: Fogaskerék-megmunkáló gépek (Budapest, 1952)
  • Vorobjev, N. V.: Lánchajtások (Budapest, 1953)
  • Réczei László: Internationales Privatrecht. Réczei László: Nemzetközi magánjog című könyvét németre fordította: Karcsay Sándor (Budapest, 1960)
  • Strafgesetzbuch der Ungarischen Volksrepublik. – A Magyar Népköztársaság büntetőtörvénykönyve. Németre fordította: Karcsay Sándor (Budapest, 1963)

Díjai

[szerkesztés]
  • a Munka Érdemrend ezüst fokozata (1969)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2021. augusztus 14., PIM37451
  2. ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2022. június 8.)
  3. ↑ a b Kovács K. Zoltán Kutatóintézet - Karcsay Sándor

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Homolyai Rezső: Csizmadia Andor–Karcsay Sándor: Magyarország közigazgatása (Városi Szemle, 1947)
  • Alth Guido: Legújabb jogi szótárunkról (Állam és Igazgatás, 1961)
  • Az 1990-ben megválasztott Országgyűlés almanachja (Budapest, 1992)
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Ki kicsoda 2000. Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20000 kortársunk életrajza. Főszerkesztő: Hermann Péter, vál., szerk. A. Gergely András et al. Budapest, Biográf Kiadó–Greger Média Kft., 1999.
  • Koi Gyula: Karcsay Sándor. In: Koi Gyula: A közigazgatás-tudományi nézetek fejlődése. Külföldi hatások a magyar közigazgatási jog és közigazgatástan művelésében a kameralisztika időszakától a Magyary-iskola koráig. Budapest, 2014. 330-333. Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó.
  • Révai új lexikona XI. (Kad–Kla). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-294-9  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Karcsay_Sándor&oldid=27460167”