Ugrás a tartalomhoz

Karátson Endre

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karátson Endre
Könyvdedikáláls 2007. június 3-án
Könyvdedikáláls 2007. június 3-án
SzületettKarátson Endre
1933. szeptember 28. (91 éves)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaNicole Bagarry (1982-2000)
Foglalkozásaíró, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár
KitüntetéseiFüst Milán-díj (1999)
Márai Sándor-díj (2005)
Szépíró-díj (2008)
A Wikimédia Commons tartalmaz Karátson Endre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Karátson Endre (André K., álneve: Székely Boldizsár) (Budapest, 1933. szeptember 28. –) író, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár.

Életpályája

[szerkesztés]

Szülei: Karátson Jenő és Etter Klára (1898–1983)[1] voltak. 1954-ben végzett az Idegen Nyelvek Főiskoláján. 1954–1956 között az Új Magyar Könyvkiadó lektora volt. 1956 óta Párizsban él. 1959-ben végzett az École normale supérieure-n Párizsban francia irodalom szakon. 1961–1968 között a Centre National de la Recherche Scientifique (CNRS – Nemzeti Tudományos Kutató Központ) kutatója volt. 1969-ben francia állami nagydoktorátust szerzett. 1969–1973 között a Clermont-Ferrand-i Egyetem professzora volt. 1973-tól 20 évig a Lille-i Egyetem összehasonlító irodalomtudományi professzora volt. 1993-ban emeritálták.

Művei

[szerkesztés]

Magyarul

[szerkesztés]
  • Lelkigyakorlat (elbeszélések, 1967)
  • Színhelyek (elbeszélések, 1980)
  • Belső tilalomfák. Tanulmányok a társadalmi öncenzúráról (társszerkesztő, Neményi Ninonnal, 1982)
  • Változás és állandóság. Tanulmányok a magyar polgári társadalomról (társszerkesztő, Várady Péterrel, 1989)
  • Átvitt értelemben (elbeszélések, 1992)
  • Baudelaire ajándéka (tanulmányok, 1994)
  • Lélekvándorlás (novellák, 1995)
  • In vitro (novellák, 1997)
  • Első személyben (novellák, elbeszélés, párbeszéd, 2001)
  • Otthonok I-II. (2007)
  • Retúrjegy. Jó lakásom az irodalomban; Kalligram, Pozsony, 2012
  • Az elbeszélő önkénye; Kalligram, Pozsony, 2014
  • Más szóval. Tanulmányok, esszék, interjúk; Pesti Kalligram, Budapest, 2021

Franciául

[szerkesztés]
  • Le symbolisme en Hongrie. L'influence de poétiques françaises sur la poésie hongroise dans le premier quart du XXe; siècle (magyarul: A szimbolizmus Magyarországon. A francia költészet hatása a XX. század első negyedének magyar költészetére) (1969)
  • Edgar Allan Poe et le groupe des écivains du "Nyugat" en Hongrie (1971)
  • Le mythe d'Etiemble (társszerkesztő, 1979)
  • Déracinement et littérature (Jean Bessiere-vel, esszé, 1982)
  • Schopenhauer et la création littéraire en Europe (Anne Henryval és Philippe Chardinnel, tanulmányok, 1989)
  • Étes-vous damné, Monsieur Goya? (novellák, 1999)

Műfordításai

[szerkesztés]

Díjai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Édesanyja gyászjelentése. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 28.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]