Karátson Endre
Karátson Endre | |
Könyvdedikáláls 2007. június 3-án | |
Született | Karátson Endre 1933. szeptember 28. (91 éves) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Nicole Bagarry (1982-2000) |
Foglalkozása | író, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár |
Kitüntetései | Füst Milán-díj (1999) Márai Sándor-díj (2005) Szépíró-díj (2008) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Karátson Endre témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Karátson Endre (André K., álneve: Székely Boldizsár) (Budapest, 1933. szeptember 28. –) író, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár.
Életpályája
[szerkesztés]Szülei: Karátson Jenő és Etter Klára (1898–1983)[1] voltak. 1954-ben végzett az Idegen Nyelvek Főiskoláján. 1954–1956 között az Új Magyar Könyvkiadó lektora volt. 1956 óta Párizsban él. 1959-ben végzett az École normale supérieure-n Párizsban francia irodalom szakon. 1961–1968 között a Centre National de la Recherche Scientifique (CNRS – Nemzeti Tudományos Kutató Központ) kutatója volt. 1969-ben francia állami nagydoktorátust szerzett. 1969–1973 között a Clermont-Ferrand-i Egyetem professzora volt. 1973-tól 20 évig a Lille-i Egyetem összehasonlító irodalomtudományi professzora volt. 1993-ban emeritálták.
Művei
[szerkesztés]Magyarul
[szerkesztés]- Lelkigyakorlat (elbeszélések, 1967)
- Színhelyek (elbeszélések, 1980)
- Belső tilalomfák. Tanulmányok a társadalmi öncenzúráról (társszerkesztő, Neményi Ninonnal, 1982)
- Változás és állandóság. Tanulmányok a magyar polgári társadalomról (társszerkesztő, Várady Péterrel, 1989)
- Átvitt értelemben (elbeszélések, 1992)
- Baudelaire ajándéka (tanulmányok, 1994)
- Lélekvándorlás (novellák, 1995)
- In vitro (novellák, 1997)
- Első személyben (novellák, elbeszélés, párbeszéd, 2001)
- Otthonok I-II. (2007)
- Retúrjegy. Jó lakásom az irodalomban; Kalligram, Pozsony, 2012
- Az elbeszélő önkénye; Kalligram, Pozsony, 2014
- Más szóval. Tanulmányok, esszék, interjúk; Pesti Kalligram, Budapest, 2021
Franciául
[szerkesztés]- Le symbolisme en Hongrie. L'influence de poétiques françaises sur la poésie hongroise dans le premier quart du XXe; siècle (magyarul: A szimbolizmus Magyarországon. A francia költészet hatása a XX. század első negyedének magyar költészetére) (1969)
- Edgar Allan Poe et le groupe des écivains du "Nyugat" en Hongrie (1971)
- Le mythe d'Etiemble (társszerkesztő, 1979)
- Déracinement et littérature (Jean Bessiere-vel, esszé, 1982)
- Schopenhauer et la création littéraire en Europe (Anne Henryval és Philippe Chardinnel, tanulmányok, 1989)
- Étes-vous damné, Monsieur Goya? (novellák, 1999)
Műfordításai
[szerkesztés]- Georges Courteline: Aktavár (1957)
Díjai
[szerkesztés]- A hollandiai Mikes Kelemen Kör díja (1998)
- Füst Milán-díj (1999)
- Márai Sándor-díj (2005)
- Szépíró-díj (2008)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Édesanyja gyászjelentése. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 28.)
Források
[szerkesztés]- MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283
További információk
[szerkesztés]- Az 1956-os forradalom leverése miatt emigrált személyek
- Magyar írók
- Magyar kritikusok
- Magyar irodalomtörténészek
- Magyar egyetemi, főiskolai oktatók
- Füst Milán-díjasok
- Szépíró-díjasok
- Márai Sándor-díjasok
- 1933-ban született személyek
- Élő személyek
- Budapesten született személyek
- Magyar emigránsok Franciaországban
- A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai
- A Magyar Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetettjei