Ugrás a tartalomhoz

Kapus Gyula

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kapus Gyula
SzületettKőnig Gyula
1897. május 16.[1]
Budapest
Elhunyt1989. október 25. (92 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaKelemen Erzsébet
(h. 1932–1958)
dr. Jakab Zsuzsa
(h. 1958–1989)
Foglalkozása
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1923, orvostudomány)
KitüntetéseiKossuth-díj (1952)
SírhelyeFarkasréti temető (NVh-177. fülke)[2][3]
Sablon • Wikidata • Segítség

Kapus Gyula, 1947-ig Kőnig Gyula (Budapest, 1897. május 16. – Budapest, 1989. október 25.)[4] orvos, gyermekorvos, neuropszichológus, az orvostudományok kandidátusa (1952), Kossuth-díjas (1952).

Élete

[szerkesztés]

Kőnig Mór női divatáru-kereskedő és Csillag Jozefa (1876–1935)[5] gyermekeként született zsidó családban. 1915-ben a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, majd az első világháború végéig katonaként szolgált. 1918 és 1923 között a Budapesti Tudományegyetem orvosi karán végezte tanulmányait, 1923-ban kapott orvosi diplomát. Ezt követően externista orvos volt a budapesti III. számú Belklinikán. 1924 szeptemberétől 1925 augusztusáig az egyetemi Gyermekklinikához kapcsolt Stefánia Gyermekkórházban működött kihelyezett gyakornokként, majd 1929-ig egyetemi gyakornok, 1929 és 1937 között egyetemi tanársegéd volt a Gyermekklinikán. A Klinikán nyolc éven át önállóan vezette a neurológiai szakrendelést. 1937. szeptember 1-jei hatállyal megfosztották klinikai állásától. 1937-től 1940-ig a Stefánia Gyermekkórház főorvosa volt. 1940-től a második zsidótörvény miatt csak magánorvosként praktizálhatott. 1943. június 15-től 1944. március 10-ig kirendelt munkaszolgálatosként a Szent István Kórház gyermek-, illetve idegosztályán dolgozott. 1944. október 20-án Pócsmegyerre vitték kényszermunkára, ahonnan novemberben sikerült megszöknie. Ezután betegei bújtatták. 1945 februárjától ismét a budapesti Szent István Kórház segédorvosa, majd adjunktusa lett. 1947-ben Pázmány Péter Tudományegyetemen a Válogatott fejezetek a gyermekkori idegkórtanból című tárgykörből egyetemi magántanárrá habilitálták.[6] 1947-ben átvette az újjáépült Madarász utcai Gyermekkórház vezetését, amely ekkor önálló intézményként levált a Szent Rókus Kórházról. Kezdeményezésére 1951. szeptember 24-én megkezdődött a gyógyító-megelőző ellátás bevezetése és innen datálható az úgynevezett „körzeti-poliklinikai egység” meghonosítása. Munkásságáért és az általa kialakított új gyógyítási- és szervezési forma bevezetéséért 1952-ben Kossuth-díjban részesült. 1953-ban a Magyar–Szovjet Társaság elnökségi tagjának választották.[7] 1957 októberében lemondott állásáról és családi okokból kivándorló útlevéllel Svájcba távozott. Egy évig a bázeli gyermekklinikán helyezkedett el. A svájci tartózkodása idején a magzatvíz elektroforetikus analízisével úttörő tudományos munkát végzett. 1958-ban visszatért Magyarországra[8] és 1962-ig a Fővárosi Tanács Heim Pál Gyermekkórház igazgatóhelyettese és osztályvezető főorvosa lett, majd 1962-től 1971-ig – nyugdíjba vonulásáig – főorvosként dolgozott.

Tagja és egyik vezetője volt a Budapesti Csecsemőhalálozási Bizottságnak. Mintegy 60 közleménye jelent meg, amelyek felölelik a gyermekgyógyászat számos területét. A gyermekideggyógyászati és pszichiátriai úttörő munkái mellett számos eredeti felismerést, illetve módszert közölt a kórélettan, az immunológia, a nefrológia, a fertőző betegségek, a koraszülöttség, a gyermekkori balesetek, a népegészségügy és a profilaxis terén. Elnökségi tagja volt a Magyar Gyermekorvosok Társaságának (1968-ig) és a Csecsemőhalálozási Bizottságnak (1961–1962).

Első felesége Kelemen Erzsébet (1896–1958) volt, Kelemen Ignác és Mayer Sarolta lánya, akivel 1932. március 26-án Budapesten, az Erzsébetvárosban kötött házasságot.[9] Második házastársa dr. Jakab Zsuzsa főorvos volt; gyermekük Kapus András (1962).

A Farkasréti temetőben nyugszik.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Die Hypermotilität in Kindesalter (F. Enkével, Stuttgart, 1938)
  • Tremor a gyermekkorban (Budapest, 1947)
  • Görcsök és görcskészség a csecsemő és gyermekkorban (Litvay Emillel, Budapest, 1950, 2. átdolgozott kiadás: 1958)
  • A gyermekkori műtétek időpontjának megválasztása (Litvay Emillel, Budapest, 1957)
  • 11 éves fiúgyermek heveny toxoplasmás meningoencephalitise (Budapest, 1961)

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Kossuth-díj (1952)
  • Bókay-díj (1954, 1980)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1970)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Kapus Gyula, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07378.htm
  2. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  3. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  4. ↑ „Elhunyt Kapus Gyula”, Népszabadság, 1989. november 4., 23. oldal (Hozzáférés: 2021. február 27.) 
  5. ↑ „Mai sors”, Az Est, 1935. november 22., 8. oldal (Hozzáférés: 2021. február 27.) 
  6. ↑ A Pázmány Péter Tudományegyetem almanachja, 1947-1948
  7. ↑ „Az MSzT új vezetősége és elnöksége”, Vasmegye, 1953. február 17. (Hozzáférés: 2021. február 27.) 
  8. ↑ György István. „Kapus tanár hazatért”, Népszabadság, 1958. október 15., 8. oldal (Hozzáférés: 2021. február 27.) 
  9. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 320/1932. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 27.)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kapus_Gyula&oldid=26761132”