Kantábriai nyelvjárás
A kantábriai nyelvjárás (spanyolul cántabro – nyelvjárásban cántabru – vagy montañés, a La Montaña-ból, amely a terület történelmi elnevezése) a spanyolországi Kantábria területén beszélt nyelvváltozat. Nyelvtörténetileg átmenetet képez az asztúriai dialektusok és a kasztíliai között, így a szakemberek egy része az asztúriai–leóni, míg mások a kasztíliai nyelvjárások között tartják számon. Beszélőinek száma jelentős mértékben fogy, ezért a kihalás veszélyei fenyegeti.
Főbb sajátosságok
[szerkesztés]- Molondrón
- Me pegó mi padri
- Me pegó mi güelu
- Por andar de nochi
- De ronda y de juegu
- Molo, molondrón
- Molondrón, molondrero (bis)
- Por andar de nochi
- De ronda y de juegu
- Me han zumbao la cara
- Me han zumbao el cuerpu
- Molo, molondrón
- Molondrón, molondrero (bis)
- Me han zumbao la cara
- Me han zumbao el cuerpu
- Me han llenao de golpis
- Y no soy panderu
- Molo, molondrón
- Molondrón, molondrero (bis)
- Me han llenao de golpis
- Y no soy panderu
- No quiero de nochi
- Más ronda ni juegu
- Molo, molondrón
- Molondrón, molondrero (bis)
A magánhangzórendszer általánosságban a kasztíliaihoz igazodik, azonban néhány sajátos ponton eltér attól:
- A hangsúlytalan szóvégi -o helyén -u áll: hoyo → hoyu ’lyuk’, humo → humu ’füst’.
- A szóvégi hangsúlytalan -e helyett -i hangot találunk: leche → lechi ’tej’, buitre → buitri ’keselyű’. Ez azonban nem annyira elterjedt, mint az előző jelenség.
- Megfigyelhetőek egyéb magánhangzóváltozások is a szó belsejében, a szóvégi magánhangzó átalakulásának hatására: caldero → caldiru ’üst’, trueno → truínu ’mennydörgés’, pasado → peséu ’múlt’, reímos → rimus ’nevetünk’.
- Az -a, -as végződés magánhangzóját e-be hajlóan ejtik (az átírásban: ä), vagy e-vé alakul: hierba → hierbä ’széna’, leña → leñe ’tűzifa’. Ez kiterjed az igeragozásra is: cogía → cogíä vagy cogíe ’fogott’, salía → salíä vagy salíe ’kijött’.
- Megfigyelhető a ae, eo, oa kapcsolatok hangsúlytalan magánhangzójának félhangzóvá alakulása: traeré → trairé ’hozni fogok’, almohada → almuada ’párna’ stb.
- A hangsúly megváltozása az -íais igevégződésekben: hacíais → haciáis ’csináltátok’, cogíais → cogiáis ’fogtátok’.
- A hangsúlytalan magánhangzók hangszíne olykor labilis: astilla → estilla ’szálka’, cellisca → cillisca vagy zullisca ’hóvihar’.
A mássalhangzórendszerben nincsenek jelentősebb eltérések a sztenderd kasztíliaihoz képest. Néhány jellegzetesség:
- A latin F-ből származó h- kiejtése az olyan szavakban, mint harina ’méz’, horno ’sütő’, humo ’füst’ stb.
- Az -ado, -ada, -eda végződésekben a -d- kiesik: nevada → nevá ’havas’, polvareda → polvorea ’porfelhő’, separados → separaos ’szétválasztottak’.
- Bizonyos területeken a szó eleji l- palatalizálódik: lodo → llodu ’latyak’.
- A magánhangzók közötti ll/y olykor nagyon gyengén ejtődik, palatális magánhangzók környezetében ki is eshet: trayendo → traendo ’hozva’, leyendo → leendo ’olvasva’.
- Az -se végű igék főnévi igenevében az -r kiesik: quemarse → quemase ’megégni’.
A nyelvtan tekintetében ugyanazok az ingadozások figyelhetőek meg, mint általában a kasztíliai nyelvjárási területeken. Az egyik legjellemzőbb sajátosság az asztúriai nyelvjárásokban szintén megtalálható ún. anyagi semlegesnem (neutro de materia), vagyis az anyagot jelölő nőnemű főnevek hímnemű melléknévvel történő használata: la carne asáu ’sült hús’, la leche fresco ’friss tej’.
Források
[szerkesztés]- Manual de dialectología hispánica. El Español de España. Manuel Alvar (Director). 4. kiad. Barcelona: Ariel Lingüística. 1996–2007. ISBN 978-84-344-8217-3 , pp. 183–191.