Kanszai dialektus
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Kanszai japán nyelv 関西弁 | |
Nyelvcsalád | Japán nyelvek Japán Nyugat-japán |
Írásrendszer | hiragana, katakana, kanji |
A Wikimédia Commons tartalmaz 関西弁 témájú médiaállományokat. |
A kanszai dialektus (関西弁, 関西方言 Kansai-ben, Kansai hōgen) Japán Kanszai régiójában beszélt dialektus csoportok egyike. A köznapi japán nyelv Kanszai-bennek nevezi, de használják a Kinki dialektus megnevezést is. A kiotói és oszakai nyelvjárásokat, különösen az Edo korszakban, hívták Kamigata nyelvjárásoknak is. A Kanszai dialektust gyakran Oszaka, a Kanszai régió legnagyobb városában beszélt nyelvjárással azonosítják, melyet Oszaka-bennek hívnak. Ezt a nyelvjárást a sztenderd japán nyelvet beszélők egyszerre dallamosabbnak és nyersebbnek tartják.[1]
Háttértörténet
[szerkesztés]Mivel Oszaka a régió legnagyobb városa, és az elmúlt században ez a város kapta a legnagyobb figyelmet a médiától, a más nyelvjárásokat beszélők gyakran azonosítják az oszakai dialektust az egész Kanszai régió nyelvjárásával. Valójában azonban a kanszai nyelvjárás nem egyetlen dialektusra utal, hanem egy csoport egymással kapcsolatban álló nyelvjárást jelent, amit ezen a területen használnak. Minden nagyobb város és prefektúra külön nyelvjárással rendelkezik. A legelterjedtebb kanszai dialektust az úgynevezett Keihansinban, azaz Kiotóban, Oszakában és Kóbéban, és e metropolitán városok 50 kilométeres körzetében beszélik.[2] Ebben a szócikkben főként a Sóva- és Heiszei-korszakokban ezen a területen beszélt nyelvjárásokról van szó. Más területek nyelvjárásai más alapvető jellemzőkkel rendelkeznek az általános kanszai nyelvjáráshoz képest. A Tadzsima és a Tango (a Maizuru kivételével) nyelvjárások a régió északkeleti területén túlságosan különböznek ahhoz, hogy a kanszai nyelvjárások közé soroljuk őket, ezért ezeket gyakran a Csúgoku nyelvjárások közé soroljuk. A Kii-félsziget délkeleti részén, köztük Tocukavában és Ovaszében beszélt nyelvjárások, szintén lényegesen különböznek a kanszai dialektustól, ezeket önálló csoportnak tekintjük. A Sikoku és Hokuriku nyelvjárások nagyban hasonlítanak a kanszai dialektusokra, ezeket mégis külön csoportba soroljuk.
Történelem
[szerkesztés]A dialektus több, mint 1000 éves történelemmel rendelkezik. Mikor Kinai régió városai, például Nara és Kiotó birodalmi fővárosok voltak, a Kinai nyelvjárás, ami a kanszai dialektus elődje volt, volt a hivatalos japán nyelvjárás. Az egész ország nyelvjárására nagy hatással volt, beleértve az Edo dialektust, ami a modern tokiói nyelvjárás elődje. A kiotói értelmiség által kidolgozott irodalmi stílus lett a klasszikus japán nyelv alapja. Mikor a Tokugava sógunátus uralma alatt Japán katonai és politikai központja Edoba lett áthelyezve, a kanszai dialektus helyét az Edo dialektus vette át. A Meidzsi-restauráció és a főváros Kiotóból Tokióba költöztetésével, a kanszai dialektus végleg területi dialektussá vált. Mikor az országos oktatás és a média terjedése általánossá vált Japánban, néhány tulajdonsága és területi jellemzője a dialektusnak elveszett, vagy megváltozott. De mivel körülbelül 20 millió lakosával Kanszai a második legnépesebb japán régió, ezért a kanszai dialektus ma is a legelterjedtebb és legismertebb japán nyelvjárás. A kanszai nyelvjárás idiómái néha más nyelvjárásokban is elterjednek, beleértve az általános japánt. Sok Kanszai régióbeli ember erősen kötődik a saját nyelvjárásához, és erős területi rivalizálást mutat a Tokiói nyelvjárással.[3] A Taisó-kor óta a manzai nevű japán szórakoztató műfaj Oszakában fejlődött, és nagy számú oszakai humorista jelent meg a japán médiában, akik oszakai nyelvjárást beszéltek. Emiatt a kanszai nyelvjárást beszélőket gyakran viccesebbnek és bőbeszédűbbnek jellemzik, mint más japán nyelvjárást beszélőket. Ezért a tokiói emberek néha utánozzák a kanszai nyelvjárást, ha humorosak akarnak lenni.[4]
Fonológia
[szerkesztés]Hangzásbeli szempontból a kanszai dialektusra jellemzőek az erős magánhangzók és mássalhangzók a tokiói dialektussal ellentétben, de a fonémák alapja hasonló. A jellemző különbségek a tokiói és a kanszai dialektusok között a következők:[5]
Magánhangzók
[szerkesztés]- Az /u/ közelebb áll a magyarban is használt [u] hanghoz, mint a [ɯ]-hez, ellentétben a tokiói dialektussal.
- A sztenderd japán nyelvben gyakori a magánhangzó-rövidülés, mely a kanszai dialektusban ritka. Például az udvarias です(desu) kapcsolószó a sztenderd japán nyelvben [desz]-ként ejtendő, míg a Kanszai régióban sokkal inkább [deszu] vagy [deszü].
- Egyes regiszterek szerint a tokiói beszélt nyelvben az あい、あえ、おい /ai, ae, oi/ végződések gyakran összeolvadnak egy hosszú ええ /e/ hangra a szavak végén. Például 旨い /umái/ helyett うめえ /umee/, 凄い /szugoi/ helyett pedig a すげえ /szugee/ alakok használatosak. Ezzel szemben a kanszai dialektusban ezek a végződések tisztán ejtődnek. Vakajamában az えい /ei/ végződés is tiszta, nem úgy, mint a sztenderd és más többi japán dialektusban, ahol szinténええ /e/-nek fuzionál.
- Visszatérő tendencia a magánhangzó hosszabbodására az egy szótagos főneveknél. Gyakori példák a きい /kii/ – 木 /ki/ „fa”, a かあ /kaa/ – 蚊 /ka/ „szúnyog”, és a めえ /mee/ – 目 /me/ „szem”.
- Ezzel ellentétben a sztenderd inflexiók lerövidülhetnek. Ez legfőképp akaratlagos igék ragozásánál figyelhető meg. Például az 行こうか? /ikó ká/ „menjünk?” szerkezet a kanszai dialektusban 行こか? /iko ká/-ra változik. Az egyetértés/beleegyezés kifejezésére használatos szerkezet, a そうだ /szó da/-t, kiejtése Kanszaiban そや/せや /szoja,szeja/.
- Mikor magánhangzók, vagy a /j/ félmagánhangzó /i, e/ hangokat követ, palatalizáció, azaz jésülés történik. Ez többnyire a /k/ hang megkettőzésével, vagy egy /n/ hang betűzésével valósul meg. Például a 好きやねん /szuki janen/ „szeretlek” kifejezésből 好っきゃねん /szukkjanen/, a 日曜日 /nicsi joːbi/ „vasárnap” szóból にっちょうび /niccsó bi/, a 賑やか /nyigijaka/ „pezsgő” melléknévből pedig にんぎゃか /nyingjaka/ lesz.
Mássalhangzók
[szerkesztés]- A ひ /hi/ szótag közelebb áll a tényleges [hi] szótaghoz (magyar ’h’ betű), ellentétben a tokiói dialektussal, ahol inkább [ç] hallható.
- A jocugana két különböző szótagot jelöl, épp úgy, mint a tokiói dialektusban, de a kanszai dialektust beszélők a じ /dzsi/ és ず /zü/ szótagokat [ʑi]-nek és [zu]-nak ejtik, a [dʑi] és [dzɯ] helyett.
- Az intervokális /g/ hang szabadon [ŋ]-ként vagy [ɡ]- ként ejtendő, viszont a [ŋ] egyre kevésbé használatos.
- A kihívó/provokatív beszédben az [ɺ] hang [r] hanggá alakul, pont úgy, mint a tokiói sitamacsi dialektusban.
- Jellemző, hogy az /s/ hangot /h/ hanggal helyettesítik. Az /s/ néhány debbukalizációja (szájhangból glottális hanggá válás) látszólagos a legtöbb kanszai dialektust beszélőnél, viszont úgy tűnik, hogy a ragokban, toldalékokban, infelxiókban sokkal jellemzőbb, mint az alapszókincsben. Ennek hatására, például はん /han/-t használnak さん /szan/ helyett (pl: 田中さん /Tanaka szan/ -> 田中はん /Tanaka han/), まへん /mahen/ -t a ません /masen/ helyett (formális, negatív forma), まひょ /mahjo/-t ましょう /másó/ helyett, ひちや /hicsija/-t 質屋 /sicsija/ „garnélarákbolt” helyett.
- Az /m/ és a /b/ megváltozása egyes szavakban, mint például a さぶい /szabui/, mely a sztenderd nyelvben 寒い /szamui/ „hideg”.
- Főként a vidéki területeken, a /z, d, r/ hangok néha összemosódnak. Például használatos a でんでん /den den/ forma a 全然 /zen zen/ „egyáltalán nem” helyett, a かだら vagy からら a 体 /karada/ ”test” helyett. Van egy vicc, mely magyarázza ezt a keveredést: 淀川の水飲んれ腹らら下りや /jorogava no miru noNre hara rarakurari ja/. Ugyanez sztenderd nyelven: 淀川の水飲んで腹だだ下りや /jodogava no mizu noNde hara dadakudari ja/ ”Ittam a Jodo folyó vizéből, s rámjött a hasmenés”.[6]
- Az /r/ + mássalhangzó az igeragozásban /N/ hanggá alakul, úgy mint a kollokviális tokiói beszédben. Például 何してるねん? /nanyi shiteru nen/ ” Mit csinálsz?” sokszor 何してんねん? alakká változik a kanszai dialektusban.
Hangmagasság
[szerkesztés]A Kanszai dialektusban megjelenő hangmagasság nagyban különbözik a sztenderd tokiói akcentustól, aminek köszönhetően a nem kanszáiak könnyedén, akár csak ebből, felismerik a kanszai dialektust beszélőket. A köznapi japán elnevezése a Kanszai akcentusnak: Kiotó-Oszaka típusú akcentus (京阪式アクセント, Keihan-siki akuszento). Ez az elnevezés Kanszaiban, Sikokuban, és a Csúbu régió nyugati részén használatos. A tokiói akcentus csak downstepek által különböztet meg egyes szavakat, viszont a kanszai akcentus a szón belüli legelső tónus alapján is, szóval a kanszai dialektus több hangmagasság-mintát követ, mint a tokiói. A tokiói akcentusban a hangmagasság az első és második mora között általában megváltozik, de a kanszai akcentusban nem mindig.
A következőkben egy, a kanszai hangsúlyozás jellegzetességeit bemutató táblázat látható. A ”M” betű a magas, az ”A” betű az alacsony hangmagasságot jelöli:
- Magasan kezdődő hangsúlyozás (高起式 kóki-siki?), vagy lapos-egyenes hangsúlyozás (平進式 Heishin-shiki):
- A magas hangmagasság csak az első morán jelenik meg, a többi alacsony: M-A, M-A-A, M-A-A-A, stb.
- A magas hangmagasság folytatódik a kötött morákon is, a többi alacsony: M-M-L, M-M-L-L, M-M-M-L, stb.
- A magas hangmagasság az utolsó moráig folytatódik: M-M, M-M-M, M-M-M-M, stb.
- Alacsonyan kezdődő hangsúlyozás (低起式 teiki-siki?), vagy emelkedő hangsúlyozás (上昇式 dzsósō-siki?):
- A hangmagasság drasztikusan megemeli a középső kötött morát, majd ismét lecsökken: A-M-A, A-M-A-A, A-A-M-A, stb.
- A hangmagasság drasztikusan megemeli az utolsó morát: A-A-M, A-A-A-M, A-A-A-A-M, stb.
- Ha partikulák kapcsolódnak a szó végéhez, akkor az össze többi mora alacsony lesz: A-A-A(-M), A-A-A-A(-M), A-A-A-A-A(-M)
- A két morás szavaknál két hangsúlyrendszer van. Mindkettőt az utóbbi években fedezték fel: A-M, A-M(-A)[7]
- A második mora hirtelen emelkedik, aztán lesüllyed. Ha viszont partikulát kapcsolunk hozzá, akkor a süllyedés sokszor észrevétlenül történik: A-MA, A-MA(-A) vagy A-M(-A)
- A második mora nem süllyed. Ha partikulát kapcsolunk a szó végéhez, akkor mindkét mora alacsony hangsúlyú lesz: A-M, A-A(-M)
A kanszai akcentusnak léteznek helyi variációi. A tradicionális premodern kanszai akcentust Sikokun, és a Kii-félsziget egyes részein, például Tanabe városában őrizték meg. Még Kiotó és Oszaka között is (mely 30 percnyi vonatút), pár szó zenei hangsúlya különbséget mutat. Például a 東京行きました /Toːkjː ikimasita/ ”Tokióba mentem” jelentésű mondat Oszakában így: M-M-M-M-M-M-M-A-A, míg Tokióban így: A-A-A-A-M-M-A-A-A ejtendő.
Kanszai | Tokió | Magyar | ||
---|---|---|---|---|
Hashi /hási/ | 橋 | M-A | A-M(-A) | híd |
箸 | A-M | M-A | evőpálcika | |
端 | M-M | A-M(-M) | valaminek a széle | |
Nihon /nyihon/ | 日本 | M-A-A | A-M-A | Japán |
二本 | A-A-M | M-A-A | 2 db hengeres dolog (hon) | |
Kon'nichiwa /konnicsivá/ | 今日は | A-M-A-A-M | A-M-M-M-M | Jó napot! |
Arigato /árigátó/ | ありがとう | A-A-A-M-A | A-M-A-A-A | Köszönöm |
Nyelvtan
[szerkesztés]A kanszai dialektus szavainak jelentős része a klasszikus japán nyelv szavainak összevonásából jöttek létre (efféle összevonások szokatlanul hatnak a sztenderd japán nyelvben). Például a chigau /csigau/ 'különböző, rossz' chau /csau/, a yoku /joku/ 'jó' yō /jó/, az omoshiroi /omosiroi/ 'érdekes, vicces' pedig omoroi lesz. Ezek az összevonások hasonló inflexiós szabályokat követnek, mint a sztenderd japán nyelvben használt ”társaik”, szóval a chau /csau/ udvarias alakja chaimasu /csaimasz/, a sztenderd japán ige, a chigau /csigau/ pedig chigaimasu /csigaimasz/ lesz.
Igék
[szerkesztés]A kanszai dialektusban szintén két fajta szabályos ige, a 五段 /godán/ igék (-u végű igék), és az 一段 /icsidán/ igék (-ru végű igék) használatosak, s továbbá két szabálytalan ige, a 来る /kuru/ (jönni) és a する /suru/ (csinálni), de néhányuk ragozása különbözik a sztenderd japánban megszokottól.
A sztenderd japán igei inflexióiban (azon belül is a godan igéknél) megtalálható kettős mássalhangzókat általában magánhangzóval helyettesítik a kanszai dialektusban (gyakran rövidülés figyelhető meg a 3 morás igéknél). Ennélfogva az 言う /iü, jü/ (mondani) múlt idejű alakja a sztenderd japán nyelvben 言った /ittá/ vagy /jüttá/ (mondta), a kanszai dialektusban pedig 言うた /jűtá/ lesz. A szabályos igehasználat szinte majdhogynem lehetetlen vállalkozás egy Kanszaiban nevelkedett beszélőnek, ugyanis legtöbbjük akaratlanul is, de 言うて /jűte/-t mondanak 言って /itte/ vagy /jütte/ helyett, még akkor is, ha gyakorlott használói a sztenderd japán nyelvnek. További példák a kettős magánhangzókra: 笑った /váráttá/ (nevetett), mely 笑うた /várótá/ vagy わろた /várota/ lesz, és a 貰った /moráttá/ (kaptam), mely a貰うた /morótá/, もろた /morotá/ vagy akár もうた /mótá/ formát is felveheti.
Az összetett てしまう/te simáu/ ’valamit befejezni, valamit figyelmetlenül elkövetni’ szerkezet a tokiói kollokviális beszédben ちまう /csimáu/-vá rövidül, a kanszai dialektusban viszont a てまう /te máu/ szerkezet használatos. Ennélfogva a しちまう /si csimáu/ vagy しちゃう /si csáu/ してまう /si temáu/-vá alakul. Továbbá a しまう /si máu/ igére is hatással vannak ugyanazok a hangváltozások, melyeket a többi 五段 /godan/ tipusú igénél figyelhetünk meg. A múlt idejű alakja ennek a formának てもうた /te móta/ vagy てもた /te mota/, s nem pedig ちまった /csimatta/ vagy ちゃった /csatta/. Például míg a 忘れる /vászureru/ ’elfelejteni’ ige egyes szám első személyű, múlt idejű, szótári alakja Tokióban 忘れちまった /vaszurecsimatta/ vagy 忘れちゃった /vasurecsatta/, addig Kanszaiban 忘れてもうた /vasuretemóta/ vagy 忘れてもた /vasuretemota/.
Az akaratlagos forma hosszú magánhangzója általában lerövidül. Például a 使おう /cukáó/-ból 使お /cukáo/, a 食べる /taberu/ ’enni’ akaratlagos alakjából pedig 食べよ /tábejo/ lesz. A szabálytalan する /szuru/ ’csinálni’ ige szabálytalanul ragozódik: しょ(う) /so,só/, mely Tokióban しよう /sijó/. Az akaratlagos alakja egy másik szabálytalan igének, a 来る /kuru/ ’jönni’-nek, 来よう /kojó/ lesz, éppúgy, mint a tokiói dialektusban, viszont ha összetett igeként szerepel (てくる /te kuru/), akkor a szokásos てこよう formából てこ(う) lesz.
A műveltető igei végződést, az /-aszeru/-t, általában /-aszu/ végződéssel helyettesítik. Például a させる /szaszeru/ igéből (mely a /szuru/ 'csinálni' műveltető alakja) さす /szaszu/, az 言わせる /ivaszeru/-ból (az 言う /iü/ 'mondani' műveltető alakja) 言わす /ivaszu/ lesz. A -te formájából /-aszete/, a befejezett formájából /-aszeta/, /asite/ és /asita/ formák képződnek. Tranzitív icsidán igékben is megjelennek, mint a 見せる /miszeru/ 'megmutatni', ahol a 見せて /miszete/ formából 見して /misite/ alak képződik.
A godan igék feltételes える /-eru/, és az icsidan igék られる /-rareru/ végződése, mely az utóbbi időben egy sima れる /-reru/ alakká rövidült, megegyezik a sztenderd és a kanszai japánt beszélők között. Viszont ahhoz, hogy negatív alakot képezzünk, ki kell cserélnünk a sztenderd nyelvben használt ない /-nai/ végződést egy sima ん /-N/-re, vagy へん /-heN/ végződésre. Azonban, főleg Oszakában, a godan igék feltételes negatív alakját /-enai/ sokszor helyettesítik egy /-arehen/ végződéssel. Például 行かれへん /ikareheN/-t használnak 行けない /ikenai/ és 行けへん /ikeheN/ 'Nem tudok menni' alakok helyett. Ez azért van, ugyanis az /-ehen/ végződés egybeesne az Oszakában használt tagadó végződéssel. A Japán nyugati részén beszélt dialektusokban, köztük a kanszai dialektusban, a よう /jó/ és az ん /-N/ negatív végződés kombinációját használják a személyes képtelenség kifejezésére, mint például a よう言わん /jó iván/ 'Meg sem tudok szólalni' (undorból vagy bátortalanságból) szerkezet esetében.
Létezést kifejező igék
[szerkesztés]A sztenderd japán nyelvben az /iru/ ige használatos az élő dolgok létezésének kifejezésére, viszont ha ezt helyettesítjük az /oru/ igével, szerényebb alakot kapunk. A Japán nyugati részén beszélt dialektusokban az /oru/ igét nem csak alázatot megkövetelő szituációkban, de szinte bármikor használhatják.
Habár a kanszai dialektus a nyugati japánokra jellemző, mégis az いる /iru/-t, s ennek variációt, például az いてる /iteru/-t, Oszakában, Kiotóban, Sigában és még sok más területen használják. E területek lakói, főleg a kiotói nők, hajlamosak az おる /oru/ igét szókimondónak, s lenézőnek titulálni. Általában közeli barátokra, náluk rangban alsóbbrendűekre, s állatokra használják, kerülvén az időseket (kivétel: /orareru/, mely tiszteletteljes kifejezés; orimasu, mely alázatos kifejezés). Más területeken (pl: Hjógo, Mie) az いる /iru/ alig használatos, s az おる /oru/ nem hordozza a negatív jelentéstartalmat (mint például Kiotóban). Vakajama egyes részein az いる /iru/ igét az ある /aru/ igével helyettesítik, melyet más dialektusokban az élettelen objektumok megnevezésére használnak.
Az おる /oru/ igét segédigeként is használják, melyet ebben az esetben /joru/-ként ejtenek. Oszakában, Kiotóban, Sigában, Észak-Narában és Mie egyes részein, főleg férfias nyelvezetben, a よる /joru/ ige használata zavarónak, lenézőnek hathat egy harmadik fél számára. Hjógoban, Dél-Narában, s Vakajama egyes részein pedig egy éppen végbemenő folyamatot jelöl (az ige kapcsolatos alakja +よる). Például: 食べてよる /tabete yoru/ ’éppen eszik’.
Negatív alak
[szerkesztés]Informális beszédben a negatív ige végződése, ami a sztenderd japánban ない /nai/, ん /-n/ vagy へん /-hen/ lesz, mint például az 行かん /ikan/ és az 行かへん /ikahen/ ’nem megyek’ esetében, amit a sztenderd japánban 行かない /ikanai/-nak mondanak. A ん /-N/ végződés a klasszikus japán negatív alaknak, a ぬ /-nu/-nak a transzformációja, mely néhány idiómában is megjelenik. A へん /-hen/ végződés a はせん /va szen/ rövidülésének és változásának eredménye, a /-n/ hangsúlyos alakjak. A やへん /-jahen/, mely egy egyfajta ”átmeneti forma” a はせん /-va szen/ és a へん /-hen/ között, néha még ma is használatos az 一段 /icsidan/ igék esetén. A 五段 /godan/ igék kétféleképpen ragozódhatnak a /-hen/ végződés előtt: a leggyakoribb az /-ahen/, például az 行かへん /ikahen/ esetén, de Oszakában az /-ehen/ végződés is használatos (行けへん /ikehen/). Mikor /-i/ magánhangzó kerül a へん /-hen/ végződés elé, akkor a へん /-hen/ helyett ひん /hin/-t ejtenek, főleg Tokióban. A múlt idejű negatív alak んかった /-N katta/ és へんかった /-heN katta/, egyfajta elegye a ん /-N/-nek, a へん /-heN/-nek és a sztenderd japán múlt idejű negatív alakjának, a なかった /nakatta/-nak. A tradicionális kanszai dialektusban a なんだ /-naNda/ és a へなんだ /-henaNda/, a múlt idejű, negatív alaknál használatos.
- 五段 godan igék: a 使う /cukau/ ’használni’ igéből 使わん /cukavaN/, 使わへん /cukavaheN/, illetve 使えへん /cukaeheN/ alakok lesznek
- 上一段 kami-icsidan igék: 起きる /okiru/ ’felkelni’ igéből 起きん /okiN/, 起きやへん /okijaheN/, 起きへん /okiheN/, illetve 起きひん /okihiN/ alakok lesznek
- egy morás igék: 見る /miru/ ’látni’ igéből 見ん /miN/, 見やへん /mijaheN/, 見えへん /mieheN/, illetve 見いひん /miːhiN/ alakok lesznek
- 下一段 simo-icsidan igék: 食べる /taberu/ ’enni’ igéből食べん /tabeN/, 食べやへん /tabejaheN/, illetve 食べへん /tabeheN/ alakok lesznek
- egy morás igék: 寝る /neru/ ’aludni’ igéből 寝ん /neN/, 寝やへん /nejaheN/, illetve 寝えへん /neːheN/ alakok lesznek
- s-rendhagyó igék: する /suru/ igéből せん /seN/, しやへん /sijaheN/, せえへん /szeːheN/, illetveしいひん /siːhiN/ alakok lesznek
- k-rendhagyó igék: 来る /kuru/ igéből 来ん /koN/, きやへん /kijaheN/, けえへん /keːheN/, illetve きいひん /kiːhiN/ alakok lesznek
- 来おへん /koːheN/: a けえへん /keːheN/ és a sztenderd 来ない /konai/ ige keveredéséből jött létre, mely főképp a fiatalok körében használatos, leginkább Kóbéban.
A mindennapi beszédben a へん /-heN/ végződést használják majdnem minden tagadó mondatban, aん /-N/ végződést pedig erőteljesebb tagadás kifejezésekor, illetve idiómák esetén. Például んといて /-N toite/ vagy んとって /-N totte/ végződést használnak a sztenderd ないで /-nai de/ ’légy szíves, ne tedd’ helyett; んでもええ /-N demo eː/ végződést a sztenderd なくてもいい /-nakutemo iː/ ’nem kell megcsinálni’ helyett; és んと(あかん) /-N to (akaN)/ végződést a なくちゃ(いけない) /-nakucsa (ikenai)/ vagy ねばならない /-neba (naranai)/ ’meg kell tenned’ helyett. Az utolsó végződést helyettesíthetjük a な(あかん) /-na (akaɴ)/ vagy a んならん /-N naraN/ formákkal.
Felszólító mód
[szerkesztés]A kanszai dialektusban 2 féle felszólító mód van. Az egyik ezek közül a szabályos felszólító mód, amely a Késő-közép japán nyelvből maradt fenn. A sztenderd japán nyelv icsidán igéinél előforduló ろ /-ro/ végződés sokkal ritkábban fordul elő a kanszai dialektusban, és általában /-i/ vagy /-e/ végződéssel helyettesítik. A szabályos felszólító módot általában よ /jo/ vagyや /ja/ követ. A másik felszólító mód ”könnyedebb” és valahogy nőiesebb forma, amely határozói igenevet használ (連用形 /renjókei/, mely a ます /maszu/ tő), esetenként ennek megrövidült alakját (連用形 /renjókei/) + なさい /naszai/ végződést. Végződései gyakran megnyúlnak, és ezeket általában や /ja/ vagy な /na/ követ. Kiotóban a nők gyakran kapcsolnak egy よし /-josi/ végződést a nőies felszólító formához.
- godan igék: a 使う /cukau/ ige 使え /cukae/ a szabályos alakban, 使い(い) /cukai(ː)/ feminin alakban
- 上一段 kami-icsidan igék: a 起きる /okiru/ ige 起きい /okiː/ (A-M-A) a szabályos alakban, 起き(い) /oki(ː)/ (A-A-M) feminin alakban
- 下一段 simo-icsidan igék: a 食べる /taberu/ ige 食べえ /tabeː/ (A-M-A) szabályos alakban, 食べ(え) /tabe(ː)/ (A-A-M) feminin alakban
- s-szabálytalan igék: a する /suru/ ige せえ /seː/ szabályos alakban, し(い) /si(ː)/ feminin alakban
- k-szabálytalan igék: a 来る /kuru/ ige こい /koi/ szabályos alakban, き(い) /ki(ː)/ feminin alakban
A kanszai dialektusban tagadó felszólító módban is használható a ”könnyedebb” forma. Ezt a renjókei + な /na/ szerkezettel érhetjük el, mely a renjókei + なさるな /naszaruna/ szerkezet megrövidült változata. A な /na/ sokszor なや /naja/ vagy ないな /naina/ alakká változik. A ”könnyedebb” tagadó felszólító mód struktúrailag ugyanúgy épül fel, mint a felszólító mód + な /na/ szerkezet, melyet a kanszai dialektust beszélők hangsúly alapján könnyedén megkülönböztetnek, de a tokiói dialektust beszélők számára sokszor ez nehéz feladat. Ugyanis a tokiói dialektusban a な /na/ végződés egyes esetekben tiltást fejez ki (ne csinálj valamit). A kiejtés a ”könnyedebb” felszólító mód esetében kevésbé hangsúlyos, a tagadó felszólító mód esetében viszont a な /na/ előtt downstep jellemző.
- 五段 godan igék: a 使う /cukau/ ige 使うな /cukauna/ szabályos alakban, 使いな /cukaina/ feminin alakban
- 上一段 kami-icsidan igék: az 起きる /okiru/ ige 起きるな /okiruna/ szabályos alakban, 起きな /okina/ feminin alakban
- 下一段 simo-icsidan igék: a食べる /taberu/ ige 食べるな /taberuna/ szabályos alakban, 食べな /tabena/ feminin alakban
- s-szabálytalan igék: a する /suru/ ige するな /suruna/ vagy すな /szuna/ szabályos alakban, しな /sina/ feminin alakban
- k-szabálytalan igék: a 来る /kuru/ igen 来るな /kuruna/ szabályos alakban, きな /kina/ feminin alakban
Melléknevek
[szerkesztés]A kanszai dialektusban a melléknév töve általában ugyanaz, mint a sztenderd japán nyelvben, kivételek ez alól a regionális szókincsbeli különbségek. Ugyanaz a folyamat megy végbe a renjókei végződéseknél is, amely a klasszikus japán nyelvben: a jelzői végződés lerövidül. A klasszikus japán esetében a し /-si/ és a き/-ki/ rövidül /-i/-re, a renjókei esetében pedig a く /-ku/ rövidül /-u/-ra. Ezzel a szabályszerűséggel például a 早う /hajoː/-ból (a 早う/hajau/ rövidülése, jelentése: gyors) 早く /hajaku/-t képezhetünk (jelentése: gyorsan). Az évszázadok során gyakran előfordult, hogy elhagyták a mássalhangzót a melléknévi végződés utolsó morájáról (a mássalhangzó elhagyására vezethetőek vissza olyan szavak, mint az ありがとう /arigatoː/ és az おめでとう /omedetoː/, de a kantói dialektus megőrizte a く /-ku/ végződést, míg a し /-si/ és aき /ki/ mégis /i/-re rövidül. Ez felelős az eltérésért a sztenderd nyelvtől.)
A kanszai dialektust beszélők hajlamosak a melléknevek /-i/ végződéseinek elhagyására, és utolsó magánhangzóinak megnyújtására, mely néha tonális változást eredményez. E folyamat által az おもろい /omoroi/ ’érdekes, vicces’-ből おもろう /omoró/, az あつい /acui/ ’meleg, forró’-ból pedig あつう /acú/ vagy あっつ /accu/ lesz. A melléknevek effajta használatát, melyet általában felkiáltásnak szánnak,és gyakran olvashatjuk a klasszikus irodalomban, hallhatjuk sok más modern japán dialektusban, mégis Kanszaiban a leggyakoribb.
Nincs semmilyen speciális ragozás a valószínűség kifejezésére (melléknevek esetében) a kanszai dialektusban, csupán aやろ /jaro/ végződést kell hozzákapcsolni a melléknév szótári alakjához. Például a 安かろう /jaszukaró/ ’valószínűleg olcsó’ alak alig használatos, ehelyett inkább azt mondják 安いやろ /jaszui jaro/. Az udvarias szuffixumokat is, a です/だす/どす /deszu, daszu, doszu/ és a ます /-maszu/, a sztenderd japánban megszokott でしょう /desó/ helyett やろ /jaro/ követ. Például a 今日は晴れでしょう /kjó va hare desó/ ’Ma valószínű szép időnk lesz’ a kanszai dialektus szerint 今日は晴れですやろ /kjó va hare jaro/.
Kopulák
[szerkesztés]A sztenderd japán nyelv だ /da/ kopuláját a kanszai dialektusban や /ja/ kopulával helyettesítik. Ugyan ez vonatkozik ragozott formáira, mely által a だろう /daró/-ból やろ /jaro/, a だった /datta/-ból やった /jatta/ lesz. Fontos megjegyezni, hogy a だろう /daró/ leginkább a férfias nyelvezet része, míg a やろ /jaro/-t nők és férfiak is használják. A negatív kopula ではない /de va nai/ vagy じゃない /dzsa nai/ a kanszai dialektusban やない /ya nai/ vagy やあらへん/やあれへん /ya arahen, ya arehen/. A や /ya/, mely a である /dearu/ beszélt nyelvi alakja, a じゃ /dzsa/-ból eredeztethető, mely a kései Edo korból származik (viszont beszélt nyelvben a /dzsa/-t még mindig használják). A じゃ /dzsa/-t többnyire Japán nyugati részén őrizték meg (például Hirosimában), s fikciókban idős férfiak sztereotipizálására is használják.
A や /ja/ és a じゃ /dzsa/ csak informális szituációkban használhatóak, éppen úgy, mint a sztenderd japán だ /da/-ja, míg a sztenderd です /desz/ legfőképp formális nyelvezetben, úgynevezett 敬語 /keigo/-ban használatos. A formális ます /masz/, です /desz/, ございます /gozaimasz/ alakokat Kanszaiban is használják, épp úgy, mint Tokióban, de a kanszai dialektus rendelkezik saját udvariassági formulákkal. A です /desz/-t Oszakában だす /dasz/-ként, Kiotóban どす /dosz/-ként ejtik. Az おます /omasz/ egy másik egyedi, udvarias alak, melyet Kiotóban sokszor おす /oszu/-nak ejtenek. Az おます /omasz/ használata megegyezik a ございます /gozaimasz/ használatával, mely az ある /aru/ udvarias alakja, viszont közel sem olyan formális, mint a ございます/gozaimasz/. Oszakában a だす /dasz/-t és az おます /omasz/-t sokszor lerövidítik: だ /da/, おま /oma/. Az おます /omasz/ és おす /oszu/ negatív formái: おまへん /omahen/, おへん /ohen/.
Mikor néhány mondatvégi partikula és a valószínűség kifejezésére használatos やろ /jaro/ forma /-szu/ udvarias végződést követ, akkor összeolvadás történik (ez legfőképpen Oszakában jellemző). Ma ezt a kombinált formát régimódinak, túlzónak tekintik.
- n’na (-szu + na), hangsúlyozás. Például: Bocsi-bocsi den’na. ’Hát, is-is’
- n’nen (-szu + nen), hangsúlyozás. Például: Csáiman’nen. ’Ez helytelen’
- nganan (-szu + gana), hangsúlyozás. Például: Jorosú tanomimangana. ’Örülök, hogy megismerhetlek’
- kka (-szu + ka), kérdés. Például: Mókarimakka? ’Hogy halad az üzlet?’
- n’no (-szu +no), kérdés. Például: Nanyi jütteman’no? ’Miről beszélsz?’
- ssze (-szu + e, a /jo/ egy variációjaként), magyarázat, tanács. Például: Ee toko osiemassze! ’Majd én mutatok egy jó helyet’
- ssáró (szu + jaro), feltevés, meggyőződés. Például: Kjó va hare dessaro. ’Ma valószínűleg jó idő lesz.’
Aspektusok
[szerkesztés]A köznapi kanszai beszédben kétféle folyamatos igeszemléletet különböztetünk meg: a てる /-teru/-t és a とる /-toru/-t. Az előbbi a sztenderd japánban használt ている /-te iru/, az utóbbi pedig a ておる /-te oru/ rövidített alakja, mely más nyugati japán dialektusokban használt forma. A てる /-teru/ és とる /-toru/ használata megegyezik az いる /-iru/ és おる /-oru/ használatával.
Az élettelen objektumok kifejezésére használt たる /-taru/ és たある /-ta aru/ alakok a てある /-te aru/ rövidített alakjai. A sztenderd japánban a てある /-te aru/-t csak tárgyas igék esetében használják, de a kanszai たる /-taru/-t vagy たある /ta aru/-t tárgyatlan igék esetében is. Fontos megemlíteni, hogy a てやる /-te jaru/ ’csinálni valamit valakinek’ jelentésű igevégződés szintén たる /-taru/-vá rövidül (Szensuban és Vakajamában ちゃる /csaru/-vá), így célszerű nem összekeverni a kettőt.
Más nyugat-japáni dialektusok, mint Csúgoku vagy Sikoku dialektusai, megkülönböztetik az igei aspektusokat (よる /-joru/ a folyamatos, とる /toru/ a befelyezett alak). A Kanszai régióban található Hjógo déli részén és a Kii-félszigeten szintén megkülönböztetik ezeket az aspektusokat. Vakajama egyes részein a よる /-joru/ és とる /-toru/ alakok helyett a やる /やる/ és a たある/ちゃある /ta aru, csa aru/ alakokat használják.
Hivatkozások
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Omusubi: Japan's Regional Diversity Archiválva 2006. december 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, retrieved January 23, 2007
- ↑ Mitsuo Okumura (1968). 関西弁の地理的範囲 (; Hepburn: Kansaiben no chiriteki han'i ). 言語生活 (; Hepburn: Gengo seikatsu ) 202 number. Tokyo: Chikuma Shobo.
- ↑ Fumiko Inoue (2009). 関西における方言と共通語 (; Hepburn: Kansai ni okeru hōgen to Kyōtsūgo ). 月刊言語 (; Hepburn: Gekkan gengo ) 456 number. Tokyo: Taishukan Shoten.
- ↑ Masataka Jinnouchi (2003). Studies in regionalism in communication and the effect of the Kansai dialect on it.
- ↑ Umegaki (1962)
- ↑ 大阪弁完全マスター講座 第三十四話 よろがわ (japán nyelven). Osaka Convention Bureau. [2016. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 19.)
- ↑ NHK Broadcasting Culture Research Institute (1998). NHK日本語発音アクセント辞典 (; Hepburn: NHK Nihongo Hatsuon Akusento Jiten ). pp149-150. ISBN 978-4-14-011112-3
Bibliográfia
[szerkesztés]A nem japán anyanyelvűek számára sokkal több lehetőség van a kanszai dialektus elsajátítására, mint más dialektusok esetében (angol, illetve japán nyelven).
- Palter, DC and Slotsve, Kaoru Horiuchi (1995). Colloquial Kansai Japanese: The Dialects and Culture of the Kansai Region. Boston: Charles E. Tuttle Publishing. ISBN 0-8048-3723-6.
- Tse, Peter (1993). Kansai Japanese: The language of Osaka, Kyoto, and western Japan. Boston: Charles E. Tuttle Publishing. ISBN 0-8048-1868-1.
- Takahashi, Hiroshi and Kyoko (1995). How to speak Osaka Dialect. Kobe: Taiseido Shobo Co. Ltd. ISBN 978-4-88463-076-8
- Minoru Umegaki (Ed.) (1962). 近畿方言の総合的研究 (Kinki hōgen no sōgōteki kenkyū). Tokyo: Sanseido.
- Isamu Maeda (1965). 上方語源辞典 (Kamigata gogen jiten). Tokyo: Tokyodo Publishing.
- Kiichi Iitoyo, Sukezumi Hino, Ryōichi Satō (Ed.) (1982). 講座方言学7 -近畿地方の方言- (Kōza hōgengaku 7 -Kinki chihō no hōgen-). Tokyo: Kokushokankōkai
- Shinji Sanada, Makiko Okamoto, Yoko Ujihara (2006). 聞いておぼえる関西(大阪)弁入門 (Kiite oboeru Kansai Ōsaka-ben nyūmon). Tokyo: Hituzi Syobo Publishing. ISBN 978-4-89476-296-1.
További információk
[szerkesztés]- Kansai Dialect Self-study Site for Japanese Language Learner
- The Kansai and Osaka dialects – nihongoresources.com
- Kansai Ben Archiválva 2019. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben – TheJapanesePage.com
- Kansai Japanese Guide – Kansai-ben texts and videos made by Ritsumeikan University students
- Japanese101: KANSAI-BEN – iPhone Application by JapanNewbie.com
- Osaka-ben Study Website, Kyoto-ben Study Website – U-biq
- A Course in Osaka-ben – Osaka city
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kansai dialect című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.