Kallós Lajos
| Kallós Lajos | |
| Született | 1819. május 15. Borzova |
| Elhunyt | 1882. szeptember 2. (62 évesen) Debrecen |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | jogtudós, jogi író |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kallós Lajos (Borzova, (ma: Szlovákia), 1819. május 15. – Debrecen, 1882. szeptember 2.[1] (egyes források szerint 1881. szeptember 2.[2][3])) jogtudós, jogi író, az MTA levelező tagja.[4]
Életpályája
[szerkesztés]A nemesi származású Kallós Lajos, tanulmányait a Sárospataki Református Kollégiumban végezte, 1842-ben gróf Károlyi uradalmi ügyészségnél volt gyakorlaton, majd Pestre költözött és 1843-ban letette az ügyvédi, 1844-ben pedig a váltóügyvédi vizsgát. Gyakornoki tevékenysége után Pesten folytatta jogi pályafutását, ahol a királyi tábla helyettes jegyzőjeként dolgozott három éven át Balassa Lajos mellett. Jogi írói pályája 1846-ban kezdődött, amikor kiadta az Alapelvek a magyar polgári jogban című jogtani kézikönyvét, amelyet István nádornak ajánlott. Ezt 1848-ban követte másik műve: Néhány lap az élet jogirataiból, amelyet 1862-ben Debrecenben új cím alatt adott ki: Magyarországi főtörvényszéki ítéletek gyűjteménye.
1861-ben a sárospataki főiskola jogi tanszékére hívták meg, s ott hirdette két éven át a magyar jog elveit. Ugyanakkor 1852-ben kiadta az Osztrák polgári jog elveit is. 1853-ban a Debreceni Református Kollégium jogtanára lett, ahol újra kiadta (bővebb átdolgozásban) A magyar polgári jog alapelveit.[4] A debreceni kollégiumban Kallós, és további három jogászprofesszor idején az 1853–54-es tanévben a kultuszminiszter nyilvános jogakadémiának nyilvánította a kollégium önálló jogakadémiáját. Kallós haláláig, 1881-ig töltötte be professzori tisztségét a kollégiumban. Népszerűségére jellemző, hogy a diákok emlékünnepséget rendeztek halálakor.[5] Tudományos érdemei felkeltették a Magyar Tudományos Akadémia figyelmét és 1863. január 13-án, Lonovics József érsek ajánlatára (akivel Kallós folyamatos levelezésben állott), levelező taggá választották. Székfoglalója a törvények tiszteletéről szólt.Többször is felszólalt a magyar protestáns autonómiáért, valamint a debreceni jogakadémia érdekében. Cikkei megjelentek a Pesti Hírlapban és a debreceni Protestáns Egyház Könyvtárában, 1857-1860 között, később jogi szaklapokban is publikált.
1882. szeptember 2-án hunyt el Debrecenben.
Főbb művei
[szerkesztés]- Alapelvek a magyar polgári jogban (1846);
- Néhány lap az élet jogirataiból: a magyarországi főtörvényszék alapján, tekintettel a "jelen idő" viszonyaira. [Pest]: Nyomtatott Eisenfels R.-nál, 1848. 467, [4] p.
- Osztrák polgári jog elvei. Pest: Emich és Eisenfels, 1852. 393, [5] p.
- A magyar polgári jog alapelvei (1853).
- Magyarországi főtörvényszék itéleteinek gyüjteménye a mostani időig (Debrecen, 1862) Online
- A magyar polgári jog alapelvei, vagy, A magyarhoni polgári jogtudomány alapjait képező elvek és szabályok értelmezése és világosítása. Debreczen: Telegdi K. Lajos, 1865. IV, 994 p.
Kéziratban
[szerkesztés]- Egyetemes európai jogtörténet
- Kamatkérdés
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kallós Lajos a Magyar Életrajzi Lexikonban
- ↑ https://konyvtar.parlament.hu/kallos-lajos
- ↑ Kallós Lajos a Pallas nagy lexikonában
- ↑ a b A Pallas nagy lexikona: Kallós Lajos
- ↑ Kocsis Elemér (főszerk.): A Debreceni Református Kollégium története - A magyarországi református egyház zsinati irodájának sajtóosztálya Budapest, 1988
Források
[szerkesztés]- Kallós Lajos életrajza. Országgyűlési Könyvtár - Magyar Jogi Portál
- Kallós Lajos digitalizált művei az Országgyűlési Könyvtárban.
- Kallós Lajos a Magyar életrajzi lexikonban, www.arcanum.com
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Irodalom
[szerkesztés]- Lacza Tihamér: A tudomány apostolai. Magyar tudósok nyomában a mai Szlovákia területén, I-II. kötet, Madách Kiadó, 2013.
- Pallas Nagy Lexikona. 10. kötet, Budapest: Pallas, 1895, 60.p.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 5. kötet, Budapest, Hornyánszky, 1897. 856-857. p.
