Kajtor Ferenc
| Kajtor Ferenc | |
| Született | 1919. november 15.[1] Ágya |
| Elhunyt | 1975. augusztus 9. (55 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (26/2-7-55)[2][3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kajtor Ferenc (Ágya, 1919. november 15. – Budapest, 1975. augusztus 9.) magyar orvos, neurológus, egyetemi docens, az orvostudományok doktora.
Élete
[szerkesztés]Kajtor Ferenc 1919-ben született az Arad vármegyei Ágyán, apja néptanító volt. 1938-ban érettségizett a Debreceni Református Kollégiumban, majd a debreceni Tisza István Tudományegyetemen szerzett általános orvosi diplomát, egyetemi tanulmányai alatt 1942-től 1943-ig a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasa volt. 1940 és 1943 között a debreceni Tisza István Tudományegyetem Törvényszéki Orvostani Intézetének, majd a Tisza István Tudományegyetem, illetve a DOTE Ideg- és Elmegyógyászati Klinikájának gyakornokaként dolgozott.[4]
1948-ban egyetemi tanársegéd lett, ekkor ideg-, majd 1951-ben elmeorvosi szakvizsgát tett. 1951-től a Klinika elektrofiziológiai laboratóriumának vezetője volt, 1955-ben egyetemi adjunktus, 1957-ben az orvostudományok kandidátusa lett. 1962 és 1972 között egyetemi docens volt. Freiburgban hosszabb tanulmányúton volt. A Magyar Elektroenkefalográfiai Társaság alapító vezetőségi tagja, 1957-ben titkára lett. 80 tudományos közleményt, több jegyzetet, könyvfejezetet és könyvet publikált.[5]
Szakterülete a neurofiziológia és az epilepsziakutatás, elsősorban a központi idegrendszer élettani jelenségeinek vizsgálata az ún. paroxizmális betegségek kutatása volt. Nevéhez fűződik a gócos epilepszia korszerű sebészeti kezelésének kidolgozása, valamint a kvantitatív elektromiográfia és az Evipan epilepsziás és epilepszia gyanúját keltő működészavarok „aktiválására” elektroenkefalográfiás és elektrokortikográfiás vizsgálat közbeni első alkalmazása Magyarországon.[4]
1975-ben hunyt el Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik. 1977-ben posztumusz az orvostudományok doktora lett.[4]
Főbb művei
[szerkesztés]- A fokális görcs tevékenység lokalizálása (jegyzet, társszerző, Bp., 1959)
- Az EEG-diagnosztika jelentősége az epilepszia kutatásban és konzervatív kezelésében (jegyzet, társszerző; Bp., 1959)
- Az emberi test (II., társszerző; Bp., 1962)
- A fejfájás természete és kezelése (A gyakorló orvos könyvtára; Bp., 1968)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07228.htm, Kajtor Ferenc, 2017. október 9.
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ a b c Kajtor Ferenc - Névpont 2022 (magyar nyelven). Névpont.hu. (Hozzáférés: 2022. július 18.)
- ↑ Kajtor Ferenc | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. július 18.)
Források
[szerkesztés]- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
