Ka–18

Ka–18
Ka–18 a monyinói repülőmúzeumban
Funkció	többcélú helikopter
Gyártó	Kamov Ulan-udei Repülőgépgyár
A Wikimédia Commons tartalmaz Ka–18 témájú médiaállományokat.

Az 1965-ös Budapesti Ipari Vásáron kiállított Ka–18-as helikopter a Felvonulási téren

A Ka–18 (NATO-kódja: Hog) koaxiális rotorelrendezésű szovjet többcélú helikopter, melyet a Kamov tervezőiroda készített az 1950-es évek közepén. A Ka–15 haditengerészeti helikopter továbbfejlesztett, nagyobb méretű polgári változata. 1955-ben repült először. 111 darabot gyártottak belőle. Utasszállító, mentő és mezőgazdasági feladatokra használták.

Története

A helikoptert Mihail Boriszovics Malinovszkij főkonstruktőr irányításával tervezték a Kamov tervezőirodában (OKB–4) 1956-ban. Az eredetileg haditengerészeti feladatokra tervezett kétszemélyes Ka–15 szolgált alapul a fejlesztéshez. Megnövelték az utaskabin és a farokrész méretét. A nagyobb sárkányszerkezetnek köszönhetően a pilótán kívül további három utast lehetett elhelyezni. A gépbe a Ka–15-ben alkalmazott AI–14V csillagmotornál nagyobb teljesítményű motor beépítését tervezték, de ilyen motor kezdetben nem állt rendelkezésre. Ezért a Ka–18 első prototípusaiban is az AI–14V motort építették. Első prototípusa 1956. október 13-án repült először. 1956–1957-ben Ljuberciben, a Kamov tervezőiroda mellett működő 938. sz. üzemben összesen négy prototípust építettek. A gép az 1958-as brüsszeli világkiállításon aranyérmet kapott.

Sorozatgyártása 1959-ben kezdődött el az Ulan-udei Repülőgépgyárban. Az üzemeltetés során problémát jelentett az elégtelen motorteljesítmény. A 225 LE maximális teljesítményű AI–14V erősebb változata, a 280 LE teljesítményű AI–14VF csak 1961-ben jelent meg. Ettől kezdve ezt a motort építették be a gépekbe. A Ka–18-as gyártása 1961 végén azonban befejeződött, így a nagyobb teljesítményű motor az újonnan gyártott gépeknek csak egy kis részébe került. A már korábban üzembe helyezett gépekbe a nagyjavítások alkalmával cserélték ki a motort a nagyobb teljesítményű változatra. A gyártás 1961-es befejezéséig 111 darab Ka–18-as helikoptert készítettek.

Utasszállító, mentő- és mezőgazdasági helikopterként alkalmazták elsősorban. Emellett rendőrségi feladatokra is használták. Az utasszállító változatnál egy utasülést elöl a pilóta mellett, jobb oldalon helyeztek el, a két további utasülést pedig hátulra helyezték. A mezőgazdasági változatnál a – a Ka–15-höz hasonlóan – a törzs két oldalán rögzítették a vegyszeres tartályokat. Mentőhelikopterként egy hordágyat szállíthatott, melyet az orr rész jobb oldalán kialakított ajtón keresztül lehetett mozgatni. A gép alapváltozatának az utasszállító változat számított, minden gép ilyen kiépítésben került ki a gyárból. Az egyes speciális feladatokra (mezőgazdasági, mentő) szolgáló változatokhoz a felhasználás helyén szerelték be a gyártó által biztosított speciális berendezéseket.

1958–1963 között a Kamov tervezőirodában a Ka–15 és a Ka–18 helikopterhez új, üvegszálas erősítésű műanyag rotorlapátokat fejlesztettek ki. Az új technológiának köszönhetően növekedett a felhajtóerő, valamint a lapátok élettartama. Az üvegszálas rotorlapátok már a sorozatgyártás befejezése után készültek el, így azokat az üzemeltetőknél cserélték ki.

Műszaki adatok

Tömeg- és méretadatok

• Hossz: 7,03 m (rotorok nélkül)
• Rotorátmérő: 9,96 m
• Magasság: 3,4 m
• Szélesség: 2,85 m (rotorok nélkül)
• Normál felszállótömeg: 1480 kg
• Maximális felszállótömeg: 1502 kg
• Hasznos teher: 287 kg

Motorok

• Motorok száma: 1 db
• Motor típusa: Ivcsenko AI–14VF kilenchengeres, léghűtéses csillagmotor
• Teljesítmény: 206 kW

Repülési adatok

• Gazdaságos utazósebesség: 130 km/h
• Maximális sebesség: 160 km/h
• Maximális hatótávolság: 400 km
• Utazómagasság: 3250 m

Források

• N. B. Jakubovics: Vertoljoti Ka–15 i Ka–18, Aviakollekcija 2016/7.
• G. I. Kuznyecov: OKB N. I. Kamova (a tervezőiroda jubileumi kiadványa), Centr Aviacii i Koszmonavtyiki, Moszkva, 2000, pp. 252–255.
• A Ka–18 az Ugolok nyeba repülő enciklopédia oldalán (oroszul)