Kőszegi Botond
| Kőszegi Botond | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1973. november 18. (51 éves) |
| Ismeretes mint |
|
| Nemzetiség | magyar |
| Iskolái | |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | MIT |
| Doktorátusi tanácsadói | Peter Diamond, Jon Gruber |
| Pályafutása | |
| Kutatási terület | viselkedési közgazdaságtan |
| Munkahelyek | |
| Szakmai kitüntetések | |
| Fellow of the Econometric Society (2021. szeptember 22., 2021) | |
| Kőszegi Botond weboldala | |
Kőszegi Botond (1973–) közgazdász, a Közép-európai Egyetem professzora.
Tanulmányai
[szerkesztés]Az 1991-es Nemzetközi Matematikai Olimpián[1] bronzérmet szerzett. 1996-ban magna cum laude minősítéssel szerzett diplomát matematikából a Harvard Egyetemen. 2000-ben szerzett doktori fokozatot közgazdaságtanból az MIT-n, a Nobel-díjas Peter Diamond és Jon Gruber felügyelete alatt .
Karrier
[szerkesztés]A doktori fokozat megszerzése után Kőszegi a Berkeley Egyetemen dolgozott. 2002–2003-ban az alma matere, a MIT látogató oktatója volt. 2012-ben fogadta el a Közép-európai Egyetem meghívását, és végül 2013-ban hagyta ott a UC Berkeley-t.
Tudományos munkássága
[szerkesztés]Kőszegi a viselkedési közgazdaságtan iránt érdeklődő elméleti közgazdász, aki többek között az időbeli preferenciákat és az addikciót is tanulmányozta.[2]
Kőszegi szerint a viselkedési közgazdaságtan nem annyira a közgazdaságtan ága, mint inkább a tanulmányozásával foglalkozó közgazdászok attitűdje.
A behavioristák arra törekednek ugyanis, hogy minél realisztikusabb emberi viselkedésből induljanak ki.
Továbbá, bár a "nudging" (megbökés) fogalom népszerűsítése Richard H. Thaler és Cass R. Sunstein által a viselkedési közgazdászokat libertariánus paternalistákként festi le, Kőszegi azt mondja, hogy behavioristák általában félnek a paternalizmustól.[3]
Kőszegi Matthew Rabinnal együtt formális modellt dolgozott ki a kilátáselmélet kritikáinak kezelésére. Ezt a munka a viselkedési közgazdaságtanban nagy figyelmet kapott.[4] [5] [6]
Kőszegi egy Paul Heidhuesszel közös cikkében a fogyasztói naivitás gazdasági vonatkozásaival is foglalkozott.[7] Ez a közös munka azt mutatja, hogy míg a laissez-faire szabályozást általában a versenyzői piacok szinonimájaként tartják számon, az összetett termékek esetében a megfelelő szabályozás elősegítheti és szükséges is a versenyhez. Például a komplex, nehezen megérthető termékek piacán, ahol a vásárlók részéről magas szintű kutatásra van szükség ahhoz, hogy jó üzletet kössenek, az árplafonok hatékonyak lehetnek a kevésbé tehetősek megsegítésében és a verseny fellendítésében is.[8] [9] [10]
A RePEc rangsorolási rendszere 26 kritériuma alapján Kőszegit a közgazdászok legjobb 5%-ába helyezi, többek között a hivatkozások száma és a h-index alapján.[11]
Díjak
[szerkesztés]2015-ben az Yrjö Jahnsson Alapítvány Kőszeginek ítélte oda a kétévente adományozott Yrjö Jahnsson-díjat, amelyet "fiatal európai közgazdászoknak ítélnek oda, akik jelentős mértékben hozzájárultak az elméleti és alkalmazott kutatásokhoz a közgazdaságtan tanulmányozása terén". Kőszegi a kitüntetést "a magatartás-gazdaságtan elméleti megalapozásához, valamint a gazdaságpolitikai és a szerződéselméleti alkalmazások kifejlesztéséhez való hozzájárulásáért" vehette át.[12] [13] Tagja az Európai Közgazdaságtani Társaságnak is.[14]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Botond Kőszegi. International Math Olympiad. (Hozzáférés: 2020. augusztus 25.)
- ↑ „How to save a billion lives”, The Economist, 2008. február 7. (Hozzáférés: 2020. augusztus 25.)
- ↑ a b Szilágyi: "Az emberi viselkedés nem valami rendellenesség" - interjú Kőszegi Botonddal (magyar nyelven). Magyar Narancs, 2010. szeptember 9. (Hozzáférés: 2020. augusztus 25.)
- ↑ Heffetz: What do lab experiments say about the Koszegi-Rabin theory of reference-dependent preferences?. The Herbrew University of Jerusalem, 2017. május 21. (Hozzáférés: 2020. augusztus 25.) „Koszegi and Rabin’s (2006, 2007, 2009) model of expectations-based reference-dependent preferences offers a unified explanation for a diverse body of evidence across different domains. However, almost a decade of direct lab tests of the model has generated mixed evidence”
- ↑ Freeman (2017). „Preferred personal equilibrium and simple choices”. Journal of Economic Behavior & Organization 143, 165–172. o. DOI:10.1016/j.jebo.2017.08.016.
- ↑ Friedman, Daniel. Risky Curves: On the Empirical Failure of Expected Utility. London and New York: Routledge (2014). ISBN 978-0-415-63610-0
- ↑ Constantino (2017. január 10.). „Economics: What you don't know can hurt”. Nature Human Behaviour 1. DOI:10.1038/s41562-016-0031. (Hozzáférés: 2020. augusztus 25.) „Paul Heidhues of the European School of Management and Technology and Botond Kőszegi of the Central European University develop a model characterizing the welfare effects of naiveté-based discrimination. In this framework, firms use information about consumer sophistication to customize offers and naïve consumers incur unexpected charges.”
- ↑ Sandbu: Rethinking regulation. Financial Times, 2018. április 20. (Hozzáférés: 2020. augusztus 25.)
- ↑ Chu: Government price interventions don't usually end up helping people struggling, but the new energy cap may be an exception. The Independent, 2019. január 1. (Hozzáférés: 2020. augusztus 25.)
- ↑ Moran: Why the problem is economics, not economists. Open Democracy, 2018. április 19. (Hozzáférés: 2020. augusztus 25.)
- ↑ Botond Kőszegi. RePEc. (Hozzáférés: 2020. augusztus 25.)
- ↑ Yrjö Jahnsson Award in Economics. Yrjö Jahnsson Foundation. (Hozzáférés: 2020. augusztus 25.) „2015: Botond Köszegi (Central European University) for his contribution to the theoretical foundations of behavioral economics, and its application to public finance and contract theory.”
- ↑ Sullivan: Hungarian Wins Prize For Best Young European Economist. Hungary Today, 2015. március 17. [2022. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. augusztus 25.)
- ↑ Fellows | EEA. www.eeassoc.org. (Hozzáférés: 2021. március 23.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Botond Kőszegi című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.