Kőbányai Porcelángyár

Kőbányai Porcelángyár
A Kőbányai Porcelángyár
Típus	ceramics manufactory
Cím	1106, Budapest, Porcelán utca
Kőbányai Porcelángyár Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 16″, k. h. 19° 09′ 58″47.4878502, 19.1661004
A Wikimédia Commons tartalmaz Kőbányai Porcelángyár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Kőbányai Porcelángyár a Budapest X. kerületének egyik jelentős ipari szereplője volt. Ismertsége inkább a porcelán díszmű tárgyaknak köszönhető, de számtalan területen használták patikai, labor termékeit és műszaki porcelánjait, kerámiáit és az elektronikai alkatrészeket.

Története

A kezdetek

A Drasche téglagyár az 1838-as pesti árvízkatasztrófa miatt jött létre. Pest városa Aloys Miesbachot – Bécs melletti téglagyár tulajdonosát – bízta meg egy téglagyár felállításával. Pest Székesfőváros és Aloys Miesbach között 1838. június 9-én köttetett meg a szerződés, mely szerint Pest szabad királyi város átenged egy 52 holdnyi területet a Rákosfolyó környékén. A törzsgyár, melyet ekkor alapítottak a Jászberényi úton különböző formában 1992-ig működött. A kőbányai gyár vezetését unokaöccsére, Drasche Henrikre bízta Miesbach. Henrik testvérét, Gusztávot is bevonta a vállalat irányításába. Miesbach halála után a Magyarországon lévő érdekeltséget Drasche Gusztáv irányította.

A Hitel Bank kezdeményezésére 1868. július 27-én megalakult a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten Részvénytársaság. A Társaság megvásárolta a teljes Drasche érdekeltséget, első igazgatója Görgei Artúr volt, az adás-vételi szerződéseket ő írta alá.

1879-ig kizárólag téglát és tetőcserepet gyártottak, ekkor vezették be a keramit útburkoló gyártását.

1907-ben megvette a vállalat Őrley-féle téglagyárat, hogy a helyén fajansz- és porcelángyárat létesítsen.

1908-ban kezdték a fajansz és műszaki porcelán termékek gyártását.

1912-13-ban építették a porcelángyári "A" épületet. A "B" épületben a fajansz gyártás folyt.

A gyártott porcelán termékek: kis- és nagyfeszültségű szigetelő, szerelési anyagok (csigák,mennyezeti-rózsák,bevezetők, biztosítók, dugaszoló aljzatok, fiókgombok, fogantyúk), gyógyszerészeti edények, mozsarak. 1936-ban újra indították az edény- és díszműgyártást.

Drasche Porcelángyár NV

1948-ban Kőszénbánya és Téglagyár Társulatot államosították, és három téglagyárra, egy tűzállógyárra és egy porcelángyárra osztották. A leválasztott gyáregység, a Drasche Porcelángyár Nemzeti Vállalat 1949. január 01-ével kezdte meg működését az Ipari Minisztérium irányításával, minimális önállósággal. Csak ipari porcelánt gyártottak a továbbiakban.

1949-1950 a Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek Óbudai Téglagyár telepén működő kerámia (nagyfrekvenciás) üzem átvétele és beköltöztetése a korábban megszüntetett edénygyártás helyére. Az új porcelánnak nevezett „illit porcelán” kifejlesztése, majd 1954-től ismét a kemény porcelán gyártására álltak vissza.

Kőbányai Porcelángyár

1951. február 12-én a gyár Kőbányai Porcelángyár néven folytatta tovább jogutódként.

1963. július 01-vel az országban működő hét porcelángyárból az Építésügyi Minisztérium létrehozott egy nagyvállalatot: ÉM Finomkerámiaipari Országos Vállalat (FOV), központja a Tárna utca 4. sz. alatt volt (Kőbányán). Később kiegészült az újonnan alapított Alföldi Porcelángyárral.

1968.január 01-el a vállalat neve Finomkerámiaipari Művek (FIM) lett. A FIM-be tartozó vállalatok: Alföldi Porcelángyár, Budapesti Porcelángyár, Gránit Csiszolókorong és Kőedénygyár, Herendi Porcelángyár, Hollóházi Porcelángyár, Kőbányai Porcelángyár, Pécsi Porcelángyár, Romhányi Építési Kerámiagyár, Városlődi Majolikagyár, Hódmezővásárhelyi Majolikagyár, Kalocsai Porcelánfestő Üzem. A gyárak önállósága megszűnt, a vállalat élén vezérigazgató állt, ő rendelkezett hatáskörrel.

Fejlesztés, termelés

1951-ben a porcelángyár részére külön laboratóriumot építettek (ez lett később a termisztor üzem), mivel a régi nagy labor a szétváláskor tűzállóanyag-gyárhoz került.

1953 a híradástechnikai üzemrészleg átköltözött egy nagyobb épületbe.

1954. Az üresen maradt edénygyári helyiségekben megkezdték a porcelán edény és díszmű gyártást. Sajnos a régi Drasche gyár formáit megsemmisítették az államosításkor, de a gyár tervezői az új design-nal nagyon sok gyönyörű, művészi alkotást hoztak létre. Megkezdték a kerámia kondenzátorcsövek gyártását.

1957. A központi telephelyen megkezdték a lágymágneses ferrit termékek és a trimmer kondenzátorok gyártását.

1958. Saját fejlesztéssel megjelent a Novál-csőfoglalat gyártás.

1961. A központi telephelyen új kondenzátorszerelő csarnokot létesítettek.

1963. A gyár átvette az Egyesült Izzó Rt-től a kerámia félvezetők (termisztorok) gyártását.

1964. A fólia-kondenzátor gyártáshoz műhelyt hoztak létre. Befejeződött a szitanyomásos ezüstfegyverzet felvételi technológiájának kidolgozása. Megtörtént a mikromodul lapkák, a miniatűr tárcsás trimmer és az új csavaros trimmer kondenzátorok nagyüzemi bevezetése. A Kontakta-gyár aluminiumoxidos kerámiaüzemét átvette a gyár.

1967. befejeződtek a PTK-ellenállások kutatási munkái.

1969. január 01-től profiltisztás miatt a Kőbányai Porcelángyárban csak ipari porcelán gyártása zajlott. Az edény és figurák gyártása átkerült a Hollóházi Porcelángyárhoz a Kőbányai Porcelángyár X. Liget utcai telephelyével és a gyártáshoz tartozó gyártó formáival, a művészekkel, dolgozókkal együtt.

1969. Porlasztva szárító berendezés beruházása.

1971. Széntüzelésű, szakaszos üzemű kerek kemencék kiváltása földgáztüzelésű, folyamatos üzemű alagút kemencékkel.

1972. Ferrit-félvezető program.

1973-74. Fólia-monolit kondenzátor program.

1977. Kiskapacitású egy – és többrétegű chip-kondenzátorok prototípusait kifejlesztették.

1978. Magas hőmérsékletű speciális kemence (BICKLEY) kiépítése, 1800 C fok feletti égetést tett lehetővé.

1981. Riedhammer körpályás alagútkemence a kondenzátorok égetésére.

KŐPORC Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat

1982.július 01-től a FIM nagyvállalat gyárai önálló vállalatként folytatták működésüket, így a Kőbányai Porcelángyár a továbbiakban KŐPORC Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat néven folytatta az ipari kerámiák gyártását. A FIM terheit megörökölték az önállósult gyárak.

A vállalat privatizációja 1991-ben lezárult, a francia vevő nem folytatta a termelést, megkezdődött a felszámolás 1994-02-03, és vége:2014-07-28. A gyár termékeinek nem volt piaca, ezért is lett a privatizáció vesztese a Kőbányai Porcelángyár.

Telepek (központi gyártelepen kívül)

"Solus" X. kerület Liget utcai Telep - 1954 végén került a Kőbányai Porcelángyárhoz. Itt sajtolt műszaki porcelán szerelési anyagokat, kordierit és pirolit hőtechnikai kerámiákat, majd 1964-től díszmű gyártást és a törzsgyárban gyártott fehéredény festését, dekor égetését végezték. 1969-ben a Hollóházi Porcelángyárnak adták át a díszmű gyártással együtt. A sajtolt és a hőtechnikai termékek gyártását a törzsgyárban a porcelán gyáregységben folytatták.

Balassagyarmat gyáregység (Balassagyarmat, Pozsonyi u. 30.) - 1960-ban vették át a betonüzemet és még ebben az évben kondenzátor szerelő részleget hoztak létre.

Nógrádverőcei telep (Verőcemaros, Magyarkúti u. 1) - 1969-ben a FIM-en belüli átszervezéssel került a gyárhoz. Itt laboratóriumi porcelánokat készítettek, később kondenzátorok szerelése is folyt.

Boldogi telep ("Béke" MGTSZ) - 1973-ban indult és ferrit termékek, monolit kondenzátorok szerelési munkáit végezték.

Bernecebaráti telep (Széchenyi utca 27/b) - 1973-tól trimmer kondenzátorok szerelési munkáját végezték itt.

Debreceni gyáregység (Vágóhíd u. 7.) - Itt gyártott termékek: sajtolt kisfeszültségű műszaki porcelán szigetelők, vegyipari porcelán termékek, laborporcelán termékek, falburkolólap, termisztor.

Termékek

Műszaki porcelánok

kis és középfeszültségű szigetelők, izzó foglalatok, armatúrák, szigetelőgyöngyök, csövek, gyűrűk, fűtőbetétek

Laboratóriumi, patikai eszközök

tároló, mérőedények, dörzsmozsár, dörzstál, lepárlótál, izzítótégely, ekszikkátor betét

Elektronikai alkatrészek

kondenzátorok, ferritek, varisztorok, NTK és PTK termisztorok, Hg-gőzlámpa gyújtóellenállás, piezók stb

Edény és díszműáru termékek

Bár a gyártás 20 %-át sem érte el az edény és díszmű áru, mégis sokak számára a Kőbányai porcelánt ez jelenti! A figurák, dísztárgyak, teás és kávés készletek, csészék, bögrék, tányérok, tálak nagy népszerűségnek örvendtek kedvező áruk és igényes megjelenésük miatt.

Edény és díszmű gyártás az össz. gyártáshoz képest (tömeg alapján)

• 1948-1953 0,0%,
• 1954 7,8%,
• 1955 17,9%,
• 1956 14,9%,
• 1957 16,5%,
• 1958 13,6%,
• 1959 11,2%,
• 1960 9,0%,
• 1961 15,7%,
• 1962 18,1%,
• 1963 12,4%,
• 1964 6,4%,
• 1965 0,6%,
• 1966 0,5%,
• 1967 0,5%,
• 1968 0,3%,
• 1969-1994 0,0%

A formatervezésben keramikus és szobrász művészek vettek részt. A festést ügyes kezű gyári munkások végezték. A teljesség igénye nélkül néhány tervezőművész bemutatása, akik a Kőbányai Porcelángyár meghatározó művészei voltak.

Balogh Béla Füzesabonyban született 1912-ben. Az Iparművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, és 1937-ben szerzett oklevelet. 1945-ig a Herendi Porcelángyárban dolgozott modellkészítő és szobrászként, majd tervező iparművészként 1956-tól a Kőbányai Porcelángyárban tevékenykedett.  Az átszervezés után nyugdíjazásáig a Hollóházi Porcelángyár Liget utcai telephelyén dolgozott. Alkotásaival elnyerte az „Év legszebb terméke” elismerést az Iparművészeti Tanácstól, több kiállításon vett részt műveivel.

Dr. Jakab Zoltánné Seregély Márta 1935-ben Szombathelyen született. Az Iparművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, és 1958-ban szerzett oklevelet. A Herendi porcelángyár tervezője volt, majd a Kőbányai Porcelángyárban dolgozott, az átszervezés után pedig a Hollóházi Porcelángyárban 1990-ig. Kisplasztikai zsánerfigurái többnyire kevés máz alatti festéssel és színes massza kombinációval készültek. Több hazai és nemzetközi kiállításon vett részt alkotásaival, számos díjat nyert.

Némethné Szonntag Éva 1934-ben született Budapesten. Az Iparművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, és 1957-ben szerzett oklevelet. A Kőbányai Porcelángyárban dolgozott, az átszervezés után pedig a Hollóházi Porcelángyárban tervező iparművészként. A kisplasztikák körében fehér és festett porcelán női alakok sorozatát tervezte. A Party-set étkészlete faenzai díjnyertes, a kobaltkék geometrikus motívumokkal dekorált fehér porcelán edényeket fa tálakkal s fedőkkel társítja. Több hazai és nemzetközi pályázaton kapott elismerő oklevelet, díjat. Többek között az „Év legszebb terméke”, Nemzetközi Kerámia Pályázaton aranyérmet nyert.

Ősz Szabó Antónia 1938-ban született Budapesten. Az Iparművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, és 1961-ben szerzett oklevelet. A Kőbányai Porcelángyárban dolgozott, itt kezdte pályafutását gyakornokként. Az átszervezés után a Hollóházi Porcelángyár Liget utcai telephelyén majd a Fővárosi Kézműipari Vállalat Aquincumi Porcelángyárának tervezője, majd vezető tervezője lett. Több hazai és nemzetközi pályázaton kapott elismerő oklevelet, díjat. Többek között a Kisplasztikai Pályázaton, az Amphora pályázaton.

Torma Istvánné Viglási Mária 1935-ben született Vecsésen. Az Iparművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, és 1958-ban szerzett oklevelet. Először a Herendi Porcelángyárban, majd 1961-től a Kőbányai Porcelángyárban dolgozott, az átszervezés után pedig a Hollóházi Porcelángyárban tervező iparművész 1991-ig. Edénykészleteket – kiemelkedik a Varia étkészlet -, porcelán dísztárgyakat tervez gyári tervezőként. Több hazai és nemzetközi pályázaton kapott elismerő oklevelet, díjat. Többek között az Országos Kerámia Biennálén, az Iparművészeti Tanács pályázatán, Amphora pályázaton, a Nemzetközi Kerámia Pályázat Kiállításán Olaszországban, 1990-ben Munkácsy-díjat kapott.

Veress Miklós keramikus művész 1929-ben született Mezőtúron.  Az Iparművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, és 1956-ban szerzett oklevelet.  Pályáját a Kőbányai Porcelángyárban művészeti vezetőként kezdte, majd a Finomkerámiaipari Művek művészeti vezetőjeként dolgozott közel tíz éven át. 1966-tól 1990-ig – nyugdíjba vonulásáig – a Hollóházi Porcelángyár tervezője volt, majd önállóan dolgozott. Több hazai és nemzetközi díjat és elismerést kapott, többek között az „Év legszebb terméke”, miniszteri dicséret, Kisplasztikai pályázat, Amphora pályázat első díj, 1988-ban Izsó Miklós-díj,1994-ben Ferenczy Noémi-díj. Önálló kiállítása volt Mezőtúron, az Iparművészeti Múzeumban életmű kiállítás, Hollóházi Múzeum gyűjteményes kiállítás.

Képgaléria, jelzések

• 
  Kőbányai Porcelángyár máz alatti KP jelzés díszmű- és edényárun
• 
  Kis görög delta betű edény szerű keretben ,Kőbányai Porcelángyár máz alatti jelzése díszmű- és edényárun 1955-1969
• 
  Kőbányai Porcelángyár / KŐPORC Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat máz feletti tükrözött(rontott) jelzés
• 
  Kőporc Trimmer kondenzátor
• 
  Kőporc PKZ 26-13 zümmögőn a jelzés
• 
  KŐPORC Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat nyomdai megjelenítése 1982

Tervezők

Veress Miklós, Zumpfe Klára, Torma Istvánné (született Viglási Mária), Jakabné Seregély Márta, Ősz Szabó Antónia, Dabóczi Mihály, Némethné Szonntag Éva, Balogh Béla, Demjén Imre, Őry Ferenc, Horváth Viktorné

Kapcsolódó szócikkek

• porcelángyártás
• eozin (máz)
• Hofi Géza
• Budapesti gyárak listája

Források

• Bognár József: KŐPORC. Elektronikai alkatrész és műszaki kerámiagyártó vállalat, 1838-1988. Budapest. 1987. 188 old.
• Grofcsik János – Reichard Ernő: A magyar finomkerámia-ipar története. Finomkerámiaipari Művek. Budapest. 1973. 323 old.
• Marksteinné Molnár Julianna: A Drasche Gyár története Téglától a porcelánig. Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat. Budapest. 2019. 127 old.
• Veress Miklós -Porcelántervezők, porcelángyárak Magyarországon az elmúlt évtizedekben. Magyar iparművészet, 2000. 4. sz. 75-76. old.