Kőbányai Dohánygyár
Kőbányai Dohánygyár | |
Település | Budapest VIII. kerülete |
Cím | 1087 Budapest, Kőbányai út 22/b. |
Építési adatok | |
Megnyitás | 1922 |
Bezárás | 1949 |
Lebontás éve | 1998-tól (épületek egy része) |
Építési stílus | ipari eklektika |
Hasznosítása | |
Felhasználási terület | gyár |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 29′ 14″, k. h. 19° 06′ 24″47.487120°N 19.106670°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 14″, k. h. 19° 06′ 24″47.487120°N 19.106670°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kőbányai Dohánygyár témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Kőbányai Dohánygyár egy mára már megszűnt dohányipari üzem volt Budapest VIII. kerületében.
Története
[szerkesztés]A 19. század második felében végbemenő magyar nagyipari fejlődés során számtalan gyár épült Budapest és más magyar városok területén. Nem voltak kivételek a dohánygyárak sem. A Kőbányai Dohánygyár az egyik utolsó magyarországi dohánygyár volt, 1922-ben épült fel egyszerű, nyerstégla burkolattal (ipari eklektika) a mai Kőbányai út – Könyves Kálmán körút sarkán.
A gyár 27 éven keresztül működött. 1949-ben államosították és megszüntették.
1950-ben átalakították, és oda helyeztek ideiglenesen körülbelül 400 magyarországi görög családot. Egy-egy család 6–12 négyzetméteres, komfort nélküli szobában élt, majdnem 25 családra jutott egy közös konyha, mellékhelyiségek. Ebben a zárt világú dohánygyári kolóniában zajlottak a Budapesten elhelyezett görögök ünnep- és hétköznapjai. A dohánygyári gyerekek számára hozták létre a „Manolisz Glezosz” iskolát.[1]
Épületeinek egy részét 1998-ban, a körút szélesítésekor lebontották,[2] egy részét átépítették.
Régi térképábrázolások
[szerkesztés]Képtár
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Archivált másolat. [2009. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 22.)
- ↑ például ezt az épületet: [1]
Források
[szerkesztés]- https://dohanymuzeum.hu/budapest-kobanyai-dohanygyar
- https://pestbuda.hu/cikk/20190219_a_budapesti_dohanygyarak_tortenete_diohejban