Kúpos sisak
A kúpos sisak a preheraldikus korban előforduló harang alakú sisaktípus volt, mely Európában a 14. században is használatos volt. Belőle alakultak ki különféle zárható sisakok, mint a „kutyaszájú sisak” és az armet.
Névváltozatok: bacinet
en: bascinet, nasal helm <orrvédővel>, cs: helm konický, bacinet
Rövidítések:
A „sötét kortól” a korai középkoron át használták orrvédős és anélküli változatát. A 9. században volt a legjobban elterjedve Európában. A 13. században fokozatosan kiszorították a zárt sisakok, de az alacsonyabb társadalmi állású katonák, főleg az íjászok továbbra is használták a háborúban.
A korabeli magyar ábrázolásokon leggyakoribb a kúpos, harang alakú sisak. Ez látható a Képes krónikában, a bántornyai, karaszkói templomok falfestményein. A gelencei templom freskóján Szent László is koronával ékes kúpos sisakot visel. Erdőfülén a kúpos sisak lekerekített változata látható, amelyhez gyakran kapcsolódik sodronyvért (lásd például a necpáli falképet).
A kunokra jellemző keleties sisakok láthatók a gelencei, maksai, szepesmindszenti falképeken. A fémből készült, részben sodronyvértezetes sisak a kunok fegyverzetéhez is hozzátartozott. Sisakjuk homlokpántos, félgömb alakú, enyhén kúposodó. A 13. század legvégére datált csólyosi kun sírlelet sisakja keleti típusú, félgömb alakú, csúcsa enyhén kúposodó. Az itáliai harcokból ismertek Nagy Lajos bőrsisakos zsoldosai is.
Korai változata a csatos sisak (de: Spangenhelm), mely népszerű európai hadi sisak volt a korai középkorban. Orr- és fülvédőkkel ellátott kúpos sisak. Közép-Ázsiából ered. A 6. században a leggyakoribb sisakfajta volt Európában és legalább a 9. századig használatban maradt.
-
Csatos sisak (de: Spangenhelm)
