Ugrás a tartalomhoz

Közönséges farkasalma

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Közönséges farkasalma
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Magnoliidae
Rend: Borsvirágúak (Piperales)
Család: Farkasalmafélék (Aristolochiaceae)
Nemzetség: Farkasalma (Aristolochia)
Faj: A. clematitis
Tudományos név
Aristolochia clematitis
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Közönséges farkasalma témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges farkasalma témájú médiaállományokat és Közönséges farkasalma témájú kategóriát.

A közönséges farkasalma vagy egyszerűen csak farkasalma (Aristolochia clematitis) a farkasalmafélék (Aristolochiaceae) családjába tartozó farkasalma (Aristolochia) nemzetség egyetlen Magyarországon őshonos faja. Mérgező.

Élőhely

[szerkesztés]

Ártereken, cserjésekben, szegély- és kultúrnövényzetben (pl. parlagokon, vetések szélén) mindenütt gyakori.

Jellemzők

[szerkesztés]

Kúszó tövű, el nem ágazó lágy szárú, felálló, hajladozó termetű, közel félméteresre, vagy akár majd egy méteresre megnövő évelő növény. Gyöktörzse sárgásbarna színű, ceruzavastagságú, elágazó, tagolt. A zigomorf, többesével a levelek hónaljában nyíló virágoknak lepelleveleik vannak, amik 2-3(-8) cm hosszúak, világossárga-sárga színűek, csővé forrtak, a cső alsó része zöldes színű és gömb alakban kissé felfúvódott. A beporzáshoz legyeket ejt csapdába. A levelek szórt állásúak, hosszú nyelűek; levéllemezeik szíves vállúak, ép szélűek, tompa csúcsú háromszög alakúak, 10–15 cm hosszúak, húsosak és kopaszak. Toktermése csüngő, tojásdad-körte alakú, dió nagyságú, benne a magok viszonylag nagyok és tompa csúcsú háromszög alakúak. Magyarországon májustól szeptemberig virágzik.

A közönséges farkasalma a védett farkasalmalepke (Zerynthia polyxena) hernyójának kizárólagos tápnövénye.

Felhasználása

[szerkesztés]

Korábban gyógynövényként használták a népi gyógyászatban, de ilyen jellegű felhasználása veszélyes, mivel mérgező növény, ráadásul belsőleges használata az orvostudomány szerint korábban sem volt indokolt.

Miután kimutatták a növény rákkeltő hatását, így manapság csak gyógyszeralapanyagként használatos. Arisztolochiasav hatóanyag található benne.[1]

Az egész növénynek jellegzetes, de kellemetlen szaga van, ha pedig balesetként mégis a szájhoz kerül, akkor érezhető nagyon kellemetlen, keserű íze.[2]

A leveleiből készített drogban (Aristolochiae folium) arisztolochiasav, keserűanyag, illóolaj, cseranyag, gyanta, C-vitamin és baktériumölő anyag található. A már kifejlett, egészséges, ép leveleket gyűjtik drognak; a száradás végén a levéldrog tömege a levelek eredeti tömegének csupán negyede-ötöde. A levéldrog forrázatát külsőleg felhasználták sömör, ótvar, ekcéma ellen, valamint borogatásként nehezen gyógyuló sebekre és gyulladásos testrészekre.[2]

Gyöktörzséből is készíthető drog (Aristolochiae radix vagy Saraceniae radix), amiben 0,5–1,0% arisztolochiasav (arisztolochia sárga) van, továbbá gyanta, keserűanyag, cseranyag és illóolaj is előfordul benne. A belőle készült fürdővel és borogatóval a reumásakat és egyéb ízületi bántalmakban szenvedőket, de a kehes lovakat is kezelték.[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Dános Béla: Farmakobotanika. 3. jav. kiad. Budapest: Argumentum. 2006. 114–115. o. ISBN 963 446 204 9  
  2. a b c Farkasalma (Aristolochia clematitis L.). In Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Az ábrák Csapody Vera, a borító Urai Erika munkája. Hetedik, változatlan kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1983. 127–128. o. ISBN 963 241 190 0 Ez a könyv az 1977-ben megjelent ötödik kiadás fényképmelléklet nélküli változatlan kiadása  

Források

[szerkesztés]
  • Simon Tibor. A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó. ISBN 9631903494 
  • szerk.: Ujhelyi Péter: Élővilág enciklopédia - A Kárpát-medence gombái és növényei. Kossuth Kiadó (2006). ISBN 963 09 4851 6 
  • Farkasalma (Aristolochia clematitis L.). In Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Az ábrák Csapody Vera, a borító Urai Erika munkája. Hetedik, változatlan kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1983. 127–128. o. ISBN 963 241 190 0 Ez a könyv az 1977-ben megjelent ötödik kiadás fényképmelléklet nélküli változatlan kiadása