Közönséges dobolószöcske

Közönséges dobolószöcske
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Egyenesszárnyúak (Orthoptera);
Család:	Fürgeszöcskék (Tettigoniidae);
Nem:	Meconema;
Tudományos név
	Meconema thalassinum; (De Geer, 1773)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Közönséges dobolószöcske témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges dobolószöcske témájú médiaállományokat és Közönséges dobolószöcske témájú kategóriát.

A közönséges dobolószöcske (Meconema thalassinum) a fürgeszöcskék családjába tartozó, Európában és Észak-Amerikában honos szöcskefaj.

Megjelenése

A közönséges dobolószöcske testhossza a hím esetében 11-15 mm, a nőstény 12-16 mm, ehhez járul a 8-9 mm-es tojócső. Színe világoszöld, ritkán sárga; a hátán sárga csík húzódhat a fejétől a toron keresztül az elülső szárnyak alapjáig. A torpajzs hátsó végén két vörösbarna folt, előttük két kis fekete vonal látható. Világoszöld erezetű, jól fejlett szárnyaik általában túlérnek a potroh végén. A hímek elülső szárnyairól hiányzik a cirpelő készülék. A hímek potrohfüggelékei (cercusai) feltűnően hosszúak, kissé be- és felfelé hajlanak. A nőstény tojócsöve enyhén felfelé ível.

A hímek nem a szárnyaikon ciripelnek, hanem hátsó lábaikkal gyorsan, pörgetősen (másodpercenként 30-60-szor) "dobolnak" a leveleken, melynek hangja csak kb. egy méterre hallatszik. Az 1-3 rövid (0,1 másodperc) koppantást egy-két hosszabb (1 mp) pergő dobolás követi.

Hasonló fajok

A déli dobolószöcske hasonlít hozzá.

Elterjedése

Európában (Észak-Spanyolországtól a Kaukázusig) és Észak-Amerika északkeleti és északnyugati részén honos. Magyarországon mindenütt elterjedt, viszonylag gyakori faj.

Életmódja

Erdőszéleken, tisztásokon, ligeterdőkben, cserjésekben, parkok és kertek bokrain él. Különféle lombos fák és bokrok levelein tartózkodik.

Az imágókkal júniustól novemberig lehet találkozni. Alkonyatkor és éjjel aktív, nappal a levelek fonákján rejtőzik. Ragadozó, kisebb rovarokkal táplálkozik. A nőstények kéregrepedésekbe, korhadó fákba rakják petéiket, amelyből a következő év (néha két évvel később) májusában kelnek ki a lárvák. A lárvák öt vedlést követően válnak ivaréretté. Ősszel gyakran behúzódnak az épületekbe, ahol meleget és rovarzsákmányt keresnek.

Magyarországon nem védett.