Közép-Atlanti-hátság
A Közép-Atlanti-hátság az Atlanti-óceán medrének középvonalában húzódó lemeztektonikai képződmény, óceáni hátság, amelynek mentén az amerikai kettős kontinens, illetve Európa és Afrika kőzetlemezei továbbra is távolodnak egymástól, évi mintegy 2,5 cm-es sebességgel.[1] Egyben a világ leghosszabb hegyláncának is tekinthető. Grönlandtól keletre, Izlandtól északra kezdődik, és az Atlanti-óceán déli részén ér véget. A hátság az óceán mélyén húzódik, de helyenként így Izlandon, a víz felszíne fölé emelkedik. Az Izland szigetét is magába foglaló szakaszának a neve Reykjanesi hátság. A Közép-Atlanti-hátság a legismertebb, az elsőként felfedezett óceáni hátság.
Szerkezete
[szerkesztés]Az atlanti hátság gerincvonulatokra és lejtős területekre oszlik. A gerincvonulat fő része a középen haladó, 25-50 km széles, és a környező hegyeknél 1-2 kilométerrel mélyebben elhelyezkedő hasadékvölgy (angol szakkifejezéssel rift), ahol a magma feltör és az új óceánfenék keletkezik. A gerinc része továbbá a hasadékvölgy két oldalán húzódó egy-egy hegylánc. Ezek helyenként erősen töredezett fennsíkokba mennek át. A két hegylánc külső oldalát lejtők alkotják, amelyek az óceánfenékig ereszkednek.
Felfedezése
[szerkesztés]A tenger alatti hegylánc gondolatát először Matthew Fontaine Maury oceánográfus vetette fel 1850-ben. A hátságot a Challenger-expedíció fedezte fel 1872-ben, amikor a transzatlanti kábel fektetésének lehetőségeit kutatták.[2][3] 1925-ben a hátságot szonárral is feltérképezte a német Meteor expedíció.[4][5]
Az 1950-es években került sor a központi völgy felismerésére és a szeizmológiai aktivitás felfedezésére.[6][7][8]
A többi óceáni hátság felfedezése nagyban járult hozzá a lemeztektonika elméletének általános elfogadásához.[9]
Szigetek a hátságon vagy annak közelében
[szerkesztés]Az északi féltekén:
A déli féltekén:
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ USGS: Understanding plate motions, 1999. május 5. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
- ↑ Hsü, Kenneth J. (1992) Challenger at Sea, Princeton, Princeton University Press, page 57
- ↑ Redfern, R.; 2001: Origins, the Evolution of Continents, Oceans and Life, University of Oklahoma Press, ISBN 1-84188-192-9, p. 26
- ↑ Alexander Hellemans and Brian Bunch, 1989, Timeline of Science, Sidgwick and Jackson, London
- ↑ Stein, Glenn, A Victory in Peace: The German Atlantic Expedition 1925-27, June 2007. [2014. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 17.)
- ↑ Ewing, W.M.; Dorman, H.J.; Ericson, J.N. & Heezen, B.C.; 1953: Exploration of the northwest Atlantic mid-ocean canyon, Bulletin of the Geological Society of America 64, p. 865-868
- ↑ Heezen, B. C. & Tharp, M.; 1954: Physiographic diagram of the western North Atlantic, Bulletin of the Geological Society of America 65, p. 1261
- ↑ Hill, M.N. & Laughton, A.S.; 1954: Seismic Observations in the Eastern Atlantic, 1952, Proceedings of the Royal Society of London, series A, mathematical & physical sciences 222(1150), p. 348-356
- ↑ Edgar W. Spencer, 1977, Introduction to the Structure of the Earth, 2nd edition, McGraw-Hill, Tokyo
Források
[szerkesztés]- Óceáni hátságok – Világlexikon
További információk
[szerkesztés]
