Ugrás a tartalomhoz

Könnyű módszertan

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A könnyű módszertan egy olyan szoftverfejlesztési módszer, amelynek csak néhány szabálya és gyakorlata van, vagy csak olyanok, amelyeket könnyen követni lehet. Ezzel szemben a sok szabállyal rendelkező összetett módszert nehézsúlyú módszertannak tekintik.[1]

Példák a könnyű módszerekre:

  • Jim Highsmith adaptív szoftverfejlesztése, amelyet 1999-es Adaptive Software Development című könyvében ír le.
  • Crystal Clear módszercsalád Alistair Cockburnnel.
  • Extrém programozás (XP), amelyet olyan emberek támogatnak, mint Kent Beck és Martin Fowler.
  • Feature Driven Development (FDD), amelyet Jeff De Luca és Peter Coad fejlesztett ki (1999).
  • ICONIX folyamat, amelyet Doug Rosenberg fejlesztett ki. Az UML használati esetek által vezérelt megközelítés, amelynek célja, hogy éppen elég dokumentációt és struktúrát biztosítson a folyamathoz, hogy lehetővé tegye a rugalmasságot, mégis olyan szoftvert hozzon létre, amely megfelel a felhasználói és üzleti követelményeknek.

A legtöbb ilyen könnyített folyamat hangsúlyozza, hogy rugalmas és alkalmazkodó módon kell kezelni a követelmények változását és a környezet vagy a technológia változását.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lightweight methodology című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.