Ugrás a tartalomhoz

Kéthuszáros végjáték

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a cikk a sakkjátszmák algebrai lejegyzését alkalmazza.
a8 b8 c8 d8 e8 f8 g8 h8
a7 b7 c7 d7 e7 f7 g7 h7
a6 b6 c6 d6 e6 f6 g6 h6
a5 b5 c5 d5 e5 f5 g5 h5
a4 b4 c4 d4 e4 f4 g4 h4
a3 b3 c3 d3 e3 f3 g3 h3
a2 b2 c2 d2 e2 f2 g2 h2
a1 b1 c1 d1 e1 f1 g1 h1
Mattpozíció, amit azonban nem lehet kikényszeríteni. A d2-huszár állhatna c3-on vagy a3-on is. (Seirawan 2003:17).

A kéthuszáros végjáték végjáték a sakkban, amelyben az egyik fél királya és két huszárja a másik félnek csak a királyával (és esetleg még egy-két gyalogjával) áll szemben.

A kétfutós végjátéktól eltérően a két huszár nem tud mattot kikényszeríteni az egyedül álló király ellen, bár elméletileg léteznek mattpozíciók.

Érdekes mód, ha a király nincs egyedül, hanem van még egy vagy két gyalogja (esetleg más figurák is), a matt bizonyos esetekben már kikényszeríthető. Az ilyen állások legbehatóbb tanulmányozója Alekszej Alekszejevics Troitszkij volt. Ha az erősebb fél blokkolni tudja a védekező fél gyalogját az úgynevezett „Troitszkij-vonal” előtt, akkor kikényszerítheti a mattot, bár ehhez akár 115 lépésre is szüksége lehet. Erre azért van mód, mert a védekező fél, mivel a királyon kívül is van figurája, megfosztható a pattfenyegetéssel való védekezéstől. A mattadás technikája, amikor erre mód van, az, hogy az egyik huszárral blokkolni kell a gyalogot, a másik huszárral és királlyal pedig be kell szorítani az ellenséges királyt egy sarokba, vagy a másik huszár közelébe. A gyalog blokkolásának feloldásakor pedig a felszabaduló huszár felhasználható a mattadáshoz.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Mark Dvoretsky: Dvoretsky’s Endgame Manual. 2. kiad. (hely nélkül): Russel Enterprises. 2006. ISBN 1-888690-28-3