Ugrás a tartalomhoz

Sós Júlia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kériné Sós Júlia szócikkből átirányítva)
Sós Júlia
Született1923. október 30.[1]
Budapest[1]
Elhunyt1968. június 23. (44 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
HázastársaLázár György
(h. 1950–1954)
Kéri József
(h. 1962-1968)
GyermekeiLázár József
SzüleiSós Aladár
(1887–1945)
Scheiber Borbála
(1894–1954)
Foglalkozása
  • középiskolai tanár
  • szociológus
  • író
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
SírhelyeFarkasréti temető (18-1-61)[2][3]
SablonWikidataSegítség
Sós Júlia
Kattints az alábbi külső linkek egyikére!
Nem található szabad kép.(?)
külső linkjogvédett
Madai Györgyi: Képzelt interjú. Kériné Sós Júliával. Taní-tani Online. 2013. október 27.
1963-1967 között az Óbudai Árpád Gimnáziumban a művészettörténet tanára volt
Sírja a Farkasréti temetőben

Sós Júlia (Budapest, 1923. október 30. – Budapest, 1968. június 23.) magyar pedagógus, szociológus, író.

Szakmai életútja

[szerkesztés]

Sós Aladár (1887–1945) építész és Scheiber Borbála (1894–1954) lányaként született. A ELTE Bölcsészettudományi Karán tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Egyetemi hallgatóként 1943-ban kapcsolatba került a Györffy-kollégistákkal. 1944-től részt vett az antifasiszta illegális mozgalomban. 1945 után a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ) ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium iskolai kollégiumának tanára. 1949–51-ben az Oleg Kosejov Szovjet-ösztöndíjas Iskolában, 1951-től több fővárosi gimnáziumban tanított. 1956 után volt bátorsága Göncz Árpádnak és társainak ételt, bátorító híreket vinni a börtönbe, jeles fővárosi iskolák legendás irodalomtanára, a hatvanas évek elején az első nevelésszociológiai kutatások fűződnek nevéhez – tanárok, diákok életmódjáról. 1963-ban az Árpád Gimnáziumban a művészettörténet tanára. A tanítás mellett munkatársa volt 1966 szeptemberétől az MTA Szociológiai Kutatócsoportjának. Filozófiai, irodalomtörténeti, pedagógiai, szociológiai írásai 1946-tól folyóiratokban jelentek meg (Valóság, Pedagógiai Szemle, Új Írás, Köznevelés, Család és Iskola).

„A minőség sajátos garanciája számos esetben az, hogy a konszolidációval egyidőben még parkolópályán levő kiváló tudósok és gyakorlati szakemberek, adott esetben szakmájuktól elütő intézményekben, elvégeznek meghatározó, néha új korszakot nyitó kutatásokat és alapműveket publikálnak (pl. Kériné Sós Júlia) [4] A ’45 utáni ifjúsági, értelmiségi közéletben felnövekvő Kériné Sós Júlia az ’56-osok mentőangyala volt. Rajongott tanár − elsősorban az Árpád Gimnáziumban. Ő lesz az első kritikai oktatásszociológus. A tanárok életéről szóló munkája máig mintaadó és informatív.” [5] Első férje 1950-től Lázár György (1921–1978) neveléstudós volt, akitől 1954-ben elvált. Egy gyermekük született József. 1962-ben férjhez ment Kéri Józsefhez (1924–1985), akit az 1956-os forradalom leverése után börtönbüntetésre ítéltek és 1961-ben szabadult. 1956-ban Kéri József Győrben főügyész volt. Mivel 1957-ben nem volt hajlandó asszisztálni például a minden, még kommunista szempontból is ártatlan Földes Gábor meggyilkolásához, kegy-, majd szabadságvesztett lett.[6]

A budapesti III. kerületi Árpád Gimnázium tanára, neves pedagógus, szociológus váratlanul elhunyt. Szeretett családján, barátain, diákjain, ismerősein kívül emlékét őrzik a könyvei, a nemrég megjelelt Diákévek, diáksorsok, vagy a kiadás előtt álló három tanárnemzedék portréját megrajzoló műve; a kutatásairól, okos, hasznos tapasztalatairól a Köznevelésben és más lapokban, folyóiratokban is gyakorta megjelent írásai. (...) Elmúlásával csöndes és szomorú lesz ősszel az óbudai Árpád Gimnázium: felejthetetlen tanár hiányzik majd a katedráról. Két évtizeden átnevelt diáknemzedékek sora gyászolja az áldozatos nevelőt, aki eget vívó elszánással küzdött minden gyermekért, ha küzdeni kellett.

Negyvennégy esztendős korában ragadta el a halál. Egy gyermekkori betokosodott tüdőgóc végzett vele.[7]

Sírja a Farkasréti temetőben található (18/0/1/61).

Legfontosabb publikációi

[szerkesztés]
  • Arany János. Budapest, 1949
  • Szüleim világa. Egy szárnyaszegett nemzedék. Új Írás, 1965. 7. sz.
  • Diákévek, diáksorsok. Budapest, 1968
  • Tanárok élete és munkája (posztumusz) Budapest, Akadémiai Kiadó, 1969

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]