Kénessav
Kénessav | |
IUPAC-név | Kénessav |
Kémiai azonosítók | |
---|---|
CAS-szám | 7782-99-2 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | H2SO3 |
Moláris tömeg | 82,07 g/mol |
Sűrűség | 1,03 g/cm³ (20 °C, vizes oldat)[1] |
Oldhatóság (vízben) | vízben jól oldódik, csak vizes oldatban ismeretes. |
Savasság (pKa) | pKa1=1,81 (18 °C) pKa2=6,91 (18 °C) |
Veszélyek | |
Főbb veszélyek | Maró (C)[1] |
R mondatok | R20, R34[1] |
S mondatok | S26, S36/37/39, S45[1] |
Rokon vegyületek | |
Rokon vegyületek | Kén-dioxid Kénsav |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A kénessav (H2SO3) egy szervetlen, kétértékű sav, a kén egyik oxosava. Tiszta állapotban még nem sikerült előállítani, azonban 1988-ban dietil-szulfit disszociatív ionizációjakor észlelték gázfázisban.[2]
Sói a szulfitok, savanyú sói a hidrogén-szulfitok.
A kénatom oxidációs száma a kénessavban +4. A kén-dioxid vízben oldásakor keletkezik HSO−3 és kevés SO2−3 formájában.
Szerkezete
[szerkesztés]A kénessav molekulaszerkezete nem egyértelmű, egyes feltételezések szerint az egyik hidrogénatom közvetlenül a kénatomhoz kapcsolódik, a képlete HSO2OH, ez a szerkezet egyértékű savra utal.
A kénessavból két proton leadásakor keletkező szulfition trigonális piramis alakú, a központi kénatom egy nemkötő elektronpárt tartalmaz.
Kémiai tulajdonságai
[szerkesztés]A kén-dioxid vizes oldatát nevezik kénessavnak, bár abban a nem disszociált sav, ha egyáltalán létezik, csak igen kis koncentrációban van jelen. Az oldat a spektroszkópiai vizsgálatok szerint főleg különböző SO2·nH2O hidrátokat, ezen felül nyomnyi, az oldat koncentrációjától, hőmérsékletétől és pH-értékétől függő mennyiségű H3O+, HSO−3, S2O2−3 és SO2−3 ionokat tartalmaz. Nemdisszociált kénessavat nem sikerült kimutatni:
A kénessavat forralva az SO2 elpárolog és a víz visszamarad.
Kétértékű, középerős sav. Lúgokkal reagálva biszulfitokat (hidrogén-szulfitokat) és szulfitokat képez. Redukáló tulajdonságú, oxigén hatására kénsavvá vagy ditionsavvá oxidálódhat. Pl.:
A fenti reakció a térfogatos analízisben alkalmazható.
Enyhe oxidálószer, ha egy fémet (pl. cinket, vasat, alumíniumot) feloldunk benne, a kénessav feleslege a fejlődő hidrogént oxidálhatja, miközben hidrokénessavvá redukálódik.
Sói
[szerkesztés]Az alkálifémek szulfitjai vízben jól oldódnak. Redukáló tulajdonságú vegyületek. A vízoldékony szabályos szulfitok általában enyhén lúgos kémhatásúak, míg a hidrogén-szulfitok kémhatása enyhén savas.
A többi szulfit (az ammónium-szulfit(en) kivételével) vízben rosszul oldódik. Az ilyen oldatok általában hidrogén-szulfit-ionokat tartalmaznak.
Ha a hidrogén-szulfitokat hevítjük, piroszulfitokká alakulnak, emiatt a szilárd hidrogén-szulfitok elkülönítése csak néhány nagyobb kation (Rb, Cs) esetén sikerült. A piroszulfitok a pirokénessav sóinak tekinthetők, a pirokénessav azonban szabad állapotban nem ismeretes.
Elemi kénnel redukálva tioszulfátok keletkezhetnek:
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d A kénessav vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. (JavaScript szükséges) (angolul)
- ↑ (1988) „Generation and Characterization of Sulfurous Acid (H2SO3) and of Its Radical Cation as Stable Species in the Gas Phase”. Angew. Chem. Int. Ed. Engl. 27 (11), 1533–4. o. DOI:10.1002/anie.198815331.
Források
[szerkesztés]- N. N. Greenwood – A. Earnshaw: Az elemek kémiája. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004., 972–974. oldal. ISBN 963-19-5255-X