Ugrás a tartalomhoz

Kémeri Nagy Imre

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kémeri Nagy Imre
Kémeri Nagy Imre a finn téli háború idején
Kémeri Nagy Imre a finn téli háború idején
Született1903. március 27.
Bürgezd,
Meghalt1942. április 13. (39 évesen)
Varsó, Lengyelország
Állampolgárságamagyar
Nemzetisége magyar
Rendfokozatafőhadnagy
EgységeRongyos Gárda,
Sisu Különítmény
KitüntetéseiKnight First Class of the Order of the White Rose of Finland
Kémeri Nagy Imre és Oscar Enckell a turkui kikötőben, amikor a magyarok elhajóztak Finnországból

Kémeri Nagy Imre (Bürgezd, 1903. március 27.Varsó, Lengyelország, 1942. április 13.) magyar újságíró és katona. Nemzetiszocialista politikus.

Élete

[szerkesztés]

Kémeri Nagy Imre a ma Romániához tartozó Bürgezden született. Fiatalon a Székely Hadosztályban szolgált, majd 1922-ben Erdélyből Magyarországra menekült, 1925-ben beállt katonának, de egy évvel később leszerelték. Budapesten jogot és bölcsészettudományt tanult. A Turul Werbőczy Bajtársi Egyesület főlövészmestere volt, 1926 és 1928 között az egyetemi szervezkedések egyik vezetője volt, valamint összekötő volt a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) és a Turul Szövetség között. 1928 és 1929 között ismét katonaként szolgált, majd 1932-ben a budapesti egyetemen középiskolai tanári oklevelet szerzett. Ezt követően alkalmi munkákból élt.

1937 nyarán belépett a Balogh-féle Magyar Nemzeti Szocialista Pártba, ahol ifjúsági vezetőként működött. Többször írt szélsőjobboldali lapokba, amelyek miatt számos alkalommal fogházbüntetésre ítélték. 1936-ban katonai alapon kopjás alakulatot szervezett, rendszeresen összeütközéseket provokált a szociáldemokrata ifjúsággal. 1937 novemberében egy debreceni gyűlésen Horthyt kikiáltotta királlyá, ezért rövid időre fogházba került.

1938 és 1939 között osztagparancsokként részt vett a Rongyos Gárda kárpátaljai tevékenységében, valamint 1939 és 1940 között a finn téli háborúban részt vevő magyar alakulat vezetője is ő volt. Finnországban Mannerheim tábornagy soron kívül századossá léptette elő. Hazatérése után 1940 szeptemberében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. 1942. márciusában a szovjet fronton a partizánokkal vívott harcban megsebesült, a varsói katonai kórházban hunyt el.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Béke poraikra… Dokumentum-emlékkönyv a II. világháborúban, a keleti hadműveletek során elesett magyar katonákról és munkaszolgálatosokról. Írta Bús János és Szabó Péter. Szerk. Bús János. Bp., Hadtörténeti Intézet és Múzeum-Varietas '93 Kft., 1999.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.