Kékszárnyú sáska

Kékszárnyú sáska
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Egyenesszárnyúak (Orthoptera);
Család:	Sáskafélék (Acrididae);
Nem:	Oedipoda;
Tudományos név
	Oedipoda caerulescens; (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kékszárnyú sáska témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kékszárnyú sáska témájú médiaállományokat és Kékszárnyú sáska témájú kategóriát.

A kékszárnyú sáska (Oedipoda caerulescens) a sáskafélék családjába tartozó, Eurázsiában és Észak-Afrikában honos sáskafaj.

Megjelenése

A kékszárnyú sáska testhossza a hím esetében 13-23 mm, a nőstény 20-29 mm. Közepes termetű faj. Alapszíne változatos, függ attól a környezettől, amiben felnőtt. Többnyire sötétebb vagy világosabb szürke, de lehet barna, okker, vöröses; előfordulnak majdnem fehér vagy fekete példányok is. A torpajzs hátsó széle V alakban megnyúlt, felszíne egyenetlen, középső gerince jól látható és középtájt egy varrat két részre osztja. A hátsó comb felső vonala nagyjából középen láthatóan megtörik. A hátsó lábszárak kékesek, a térdet világos gyűrű veszi körbe. A szárnyak a térden túlérnek, az elülső szárnyon 2 vagy 3 sötét keresztsáv található. A hátsó szárnyak jellegzetesen, feltűnően égszínkékek, végükön széles fekete sávval, a csúcsuk fehéren átlátszó.

Nem ciripel. Mindkét nem lábainak együttes vagy külön-külön való fel-le mozgatásával kommunikál egymással. A hímek a párzási időszakban halk zümmögő hangot is kiadhatnak, miközben föl-alá járkálnak. Riválisaik jelenlétében rituálisan zümmögnek és emelgetik lábaikat.

Hasonló fajok

A homokszínű sáska hasonlít hozzá.

Elterjedése

Eurázsiában és Észak-Afrikában honos az Ibériai-félszigettől egészen Közép-Ázsiáig. Északon egészen Dél-Svédországig hatol, bár inkább a mediterrán régióban gyakori. Magyarországon a megfelelő élőhelyeken eléggé elterjedt és gyakori.

Életmódja

Meleg, napsütötte, száraz homoki gyepek és sziklagyepek, felhagyott kőbányák, homokdűnék, vasúti töltések lakója. Fontos hogy a növényzet ne borítsa be teljesen a talajt (kb. 30-70%-os fedés az ideális). Növényevő, de elpusztult rovarokat is elfogyaszt. Közepesen jól repül.

Kifejlett egyedeivel júniustól novemberig találkozhatunk. A nőstények a csupasz, laza homoktalajba rakják petéiket. Az áttelelő petékből április végén, május elején kelnek ki a lárvák, amelyek 4-5-ször vedlenek és minden fejlődési stádiumban egyre inkább hasonulnak színükben a környezethez.

Magyarországon nem védett.