Ugrás a tartalomhoz

Kékhátú pipra

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kékhátú pipra
madárhívás
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Királygébics-alkatúak (Tyranni)
Család: Piprafélék (Pipridae)
Nem: Chiroxiphia
Faj: C. pareola
Tudományos név
Chiroxiphia pareola
(Linnaeus, 1766)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kékhátú pipra témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kékhátú pipra témájú kategóriát.

A kékhátú pipra (Chiroxiphia pareola) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a piprafélék (Pipridae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, a Pipra nembe Pipra pareola néven.[3]

Alfajai

[szerkesztés]
  • Chiroxiphia pareola atlantica Dalmas, 1900
  • Chiroxiphia pareola napensis W. Miller, 1908
  • Chiroxiphia pareola pareola (Linnaeus, 1766)
  • Chiroxiphia pareola regina P. L. Sclater, 1856[2]

Előfordulása

[szerkesztés]

Dél-Amerika nagy részén, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Peru, Suriname, Trinidad és Tobago, valamint Venezuela területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és lombhullató erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 13 centiméter, testtömege 17-21 gramm.[5] A hím tollazata fekete, feje teteje piros, hátán virító kék köpeny található. A tojó tollazata zöldes. Lábai narancssárgák. A fiatal hím olajbogyó színű, de mutatja a halvány piros fejtető, és a halvány kék köpeny a hátán.

A hím

Életmódja

[szerkesztés]

Gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozik.[3]

Szaporodása

[szerkesztés]

Fészkét egy ágra készíti. Fészekalja 2 barna-fehér foltos tojásból áll, melyet a tojó költ ki 20 nap alatt.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. április 16.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. április 16.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. április 16.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. április 16.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2017. október 21.)

További információk

[szerkesztés]