Kékfejű gulyajáró

Kékfejű gulyajáró
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Csirögefélék (Icteridae);
Nem:	Molothrus;
Faj:	M. bonariensis;
Tudományos név
	Molothrus bonariensis; (Gmelin, 1789)
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kékfejű gulyajáró témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kékfejű gulyajáró témájú médiaállományokat és Kékfejű gulyajáró témájú kategóriát.

A kékfejű gulyajáró (Molothrus bonariensis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1789-ben, a Tanagra nembe Tanagra bonariensis néven.^[3]

Molothrus bonariensis bonariensis (Gmelin, 1789) - Brazília keleti és déli része, Kelet-Bolívia, Paraguay, Uruguay és Argentína. Chile területére betelepítették.
Molothrus bonariensis cabanisii (Cassin, 1866) - Panama keleti része, Nyugat- és Délkelet-Kolumbia
Molothrus bonariensis aequatorialis (Chapman, 1915) - Délnyugat-Kolumbia, Ecuador nyugati része
Molothrus bonariensis occidentalis (Berlepsch & Stolzmann, 1892) - Ecuador délnyugati része és Nyugat-Peru
Molothrus bonariensis venezuelensis (Stone, 1891) - Kelet-Kolumbia és Venezuela északi része
Molothrus bonariensis minimus (Dalmas, 1900) - Florida, Kuba, Hispaniola, Puerto Rico, Kis-Antillák szigetei, Trinidad és Tobago, Guyana, Suriname, Francia Guyana és Brazília északi csücske
Molothrus bonariensis riparius (Griscom & Greenway, 1937) - Kelet-Peru és az Amazonas-medence Brazíliában^[2]

Főleg Dél-Amerikában fészkel, de a Karib-térségben, Közép-Amerikában és Észak-Amerika déli részén is előfordul. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, lombhullató erdők, füves puszták és cserjések, valamint szántóföldek és legelők. Vonuló faj.^[4]

Testhossza 17–21,5 centiméter, a hím testtömege 55,7 gramm, a tojóé 44,6 gramm.^[3]

Rovarokkal és magvakkal táplálkozik.^[3]

Mint a többi gulyajáró, ez a faj is költésparazita, azaz a tojásait idegen madárfaj fészkébe rakja.

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]