Kék varánusz

Kék varánusz
	Természetvédelmi státusz
	Veszélyeztetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Osztály:	Hüllők (Reptilia);
Rend:	Pikkelyes hüllők (Squamata);
Alrend:	Gyíkok (Sauria);
Család:	Varánuszfélék (Varanidae);
Nem:	Varanus;
Tudományos név
	Varanus macraei; Böhme & Jacobs, 2001
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kék varánusz témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kék varánusz témájú médiaállományokat és Kék varánusz témájú kategóriát.

A kék varánusz (Varanus macraei) a varánuszfélék családjába tartozó, az Új-Guineától északnyugatra fekvő Batanta-szigeten őshonos, fákon élő gyíkfaj.

Megjelenése

A kék varánusz hímjeinek teljes hossza átlagosan 1,1 m; a nőstények kb. 10 cm-rel rövidebbek. A hossz kétharmadát vékony, ágak köré tekerhető farka teszi ki. Végtagjai hosszúak és karcsúak, végükön erős karmokban végződő öt vékony, hosszú ujjal. Nyaka kb. a fejével megegyező hosszúságú. Törzse kissé lapított. Alapszíne fekete vagy sötétszürke, a hátán sorokba rendeződő, O alakú türkizkék foltokkal. Végtagjai is kékfoltosak. Orra hegye halványkék. Farka kék-szürke sávos. Hasa sötétszürkén pöttyözött szürkés vagy halványkék. Nyelve halványrózsaszín.

A kék varánuszt csak 2001-ben ismerték el önálló fajnak, amikor egy revízió során a falakó varánuszok addig öt fajból álló csoportja (Varanus prasinus, V. beccarii, V. bogerti, V. keithhornei, V. telenesetes) három új fajjal (V. macraei, V. boehmei, V. reisingeri) bővült.

Elterjedése

Az Indonéziához tartozó Nyugat-Új-Guinea (Irian Jaya) északnyugati csücskénél fekvő, kb. 450 km²-es Batanta-szigeten őshonos, így valamennyi varánuszfaj közül neki van a legkisebb elterjedési területe.

Életmódja

A kék varánusz a sziget trópusi esőerdeinek fáin él, szinte minden idejét a lombok között tölti. Erős karmaival jól meg tud kapaszkodni a fák kérgén, farkával pedig – a kaméleonokhoz hasonlóan, bár azoktól eltérően vízszintes síkban tekerve – meg tud kapaszkodni az ágakban. Óvatos, ideges faj, a ragadozók elől felmenekül a fákra és mint a mókusok, igyekszik a fatörzsek a támadóval ellenkező oldalán maradni. Végszükség esetén hosszú farkával ostorszerűen megcsapkodja ellenfelét.

Természetes étrendje nem ismert, valószínűleg a többi fán lakó varánuszhoz hasonlóan főleg rovarokkal (botsáskással, sáskákkal, lepkékkel, bogarakkal), kisebb gyíkokkal, madártojásokkal táplálkozik, amelyeket időnként egy-egy gyümölccsel egészít ki.

Díszállatként is tartható, de csak tapasztalt terraristának ajánlott. Különösen a vadon befogott példányok hajlamosak a megijedésre és menekülési reakcióra, ilyenkor az üvegfalnak is nekiszalad. A terrárium nappali hőmérséklete 27–32 °C lehet és éjjel sem mehet 24 °C alá. Tücskökkel, csótányokkal, szöcskékkel táplálható, amit néha egy-egy egérrel egészítenek ki. Fogságban csak igen ritkán szaporodik.

Természetvédelmi helyzete

A kék varánusz nem szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján. Elsősorban az illegális díszállatkereskedelem veszélyezteti. 2003-2013 között becslések szerint kb. 2800 állatot exportáltak. 2015-ben egy kék varánusz ára Nyugat-Európában 800-1000 euró volt.