Ugrás a tartalomhoz

Kék szajkó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kék szajkó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Varjúfélék (Corvidae)
Alcsalád: Cyanocoracinae
Nem: Cyanocitta
Faj: C. cristata
Tudományos név
Cyanocitta cristata
Linnaeus, 1758
Elterjedés
Elterjedési területe.       Fészkelőterület       Egész évben jelen van       Csak telelőhely
Elterjedési területe.       Fészkelőterület
      Egész évben jelen van       Csak telelőhely
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kék szajkó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kék szajkó témájú médiaállományokat és Kék szajkó témájú kategóriát.

A kék szajkó (Cyanocitta cristata) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1788-ban, a Corvus nembe Corvus cristatus néven.[3]

Alfajai

[szerkesztés]

Előfordulása

[szerkesztés]

Észak-Amerika keleti részén széles körben elterjedt faj, Kanada déli részétől egészen a Mexikói-öbölig fordul elő. Általában egész évben egy helyben él, csak az északi területeken élők vonulnak télre délebbi területekre.

Eredetileg erdőlakó faj volt, mára azonban, főleg télire, gyakran felkeresi az emberi településeket, külvárosokat, parkokat is. Az észak-amerikai kontinens nyugati részén közeli rokona, a bóbitás szajkó (Cyanocitta stelleri) váltja fel, mely Alaszkától délre egészen Nicaraguáig előfordul.

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 30 centiméter, szárnyfesztávolsága 34-43 centiméter, súlya 70-100 gramm.[4] Háta kék, torkán egy fekete örv látható. Arca és hasa fehér. Szárnya kék-fekete-fehér mintázatú, farka fekete-fehéren csíkozott. Jellegzetes bélyege rövid felmereszthető bóbitája.

Életmódja

[szerkesztés]

Párosával vagy kisebb csapatban él, a táplálékban különösen bőségesen ellátott helyeken olykor nagyobb csapat is összeverődhet. Elég hangos faj.

Magvakat, bogyókat, gyümölcsöket, rovarokat gyűjt a talajon és az aljnövényzetben. Közismert fészekrabló madár, előszeretettel rabolja ki a kisebb madarak fészkeit.

Annak ellenére, hogy a többségük vonuló, nagy mennyiségű makkot, diót halmoz fel föld alatti üregekben, faodvakban. Vonuláskor nagy, lármás csapatokat alkot.

Szaporodása

[szerkesztés]

Monogám faj, a párok életük végéig együtt maradnak. Fészkét fákra, bokrokra gallyakból, fűből építi. Előszeretettel rak fészket tűlevelű fákra. 3-6 zöldes, barnásan mintázott tojást rak. A tojásokon csak a tojó kotlik 17 napig. A fiatal madarak 17-21 nap múlva hagyják el a fészket.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 1.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 1.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 1.)
  4. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. december 1.)
  5. A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 1.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Blauhäher című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]