Kázmér Ernő
| Kázmér Ernő | |
| Született | Klein Ernő 1892. október 5. Máramarossziget |
| Elhunyt | 1941 (48-49 évesen) Belgrád |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | újságíró |
 A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Kázmér Ernő témában. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kázmér Ernő, 1911-ig Klein Ernő[1] (Máramarossziget, 1892. október 5. – Pancsova, 1941. júniusa ?) magyar esszéíró, kritikus.
Élete
[szerkesztés]Klein Ábrahám és Mautner Emília gyermeke. A középiskolát Budapesten végezte, 1910-ben érettségizett. Utána járt az egyetem bölcsészkarára is, de nem ismeretes, hogy meddig. Más forrás szerint érettségi után banktisztviselőként dolgozott, 1910–1912 között Olaszországban tanult művészettörténetet.[2]
Az 1910-es évek elején újságíró lett. 1913-ban „a rövid életű Május c. folyóirat egyik szerkesztője”,[3] illetve a Világ című lap újságírója volt. 1915-től A Hét munkatársaként közölt irodalmi és képzőművészeti kritikákat, ezekkel vált ismertté. 1917-ben jelent első (és egyetlen) kötete, melyben több, nálunk még alig ismert külföldi írót, művet is bemutatott. 1919. május 17-én Budapesten, az V. kerületben házasságot kötött Weisz Ibolykával, Weisz Mór és Weisz Ilona gyermekével.[4] A Tanácsköztársaság leverése után, 1920 február végén letartóztatták, május elsején kiengedték.
Ezután elhagyta az országot és Pozsonyban telepedett le. Kritikusi pályája az 1920-as években Szlovákiában folytatódott, – bár az ottani magyar irodalmi életbe nem sikerült bekapcsolódnia –, az 1930-as évek elejétől pedig Jugoszláviában bontakozott ki.[5] Egy cseh fakereskedelmi vállalat képviselőjeként dolgozott előbb Zágrábban, majd Dubrovnikban, 1936-tól Belgrádban. Jugoszláviában előbb egy szabadkai napilapban jelentek meg nagy számban írásai. A délvidéki magyar írók tekintélyes folyóiratába, a Kalangyába Szenteleky Kornél szerkesztő halála (1933) után, Szirmai Károly szerkesztősége idején kezdett publikálni. A Kalangyában nagyobb terjedelmű és jelentősebb bírálatokat, esszéket is közölt, azonkívül fordított, lexikon szerkesztésben vett részt, tanulmányokat írt, egyebek között szerb írókról. Sok kisebb írása jelent meg, gyorsan dolgozott és 1938-tól már kizárólag írásaiból élt, mivel állásából elbocsátották. A Nyugatban is megjelent néhány munkája, több szerb lapba is írt cikkeket, 1940-től pedig a Láthatárnak is dolgozott.
Korábban úgy tudták, hogy a Belgrád bombázása (1941. április 9.) utáni napokban eltűnt.[6] Egy szemtanú beszámolójából később kiderült, hogy a Bánát megszállása (április 12.) után a németek mint csehszlovák zsidót elfogták. Júniusban még Nagybecskereken tartották fogva, majd onnan a Szovjetunió megtámadása (június 22.) után a Pancsován kialakított koncentrációs táborba vitték. „Kázmér Ernő a legelső áldozatok között lehetett.”[7]
Munkáiról
[szerkesztés]Első kiadványa: Masaryk vallása (Globus Ny., Košice, 1923). Egyetlen könyve, az Idegen portrék (Tevan, Békéscsaba, 1917)[8] kb. huszonöt külföldi író, illetve irodalmi mű bírálatát tartalmazza, melyek többsége A Hétben jelent meg. A rövid, impresszionista stílusú kritikákban többnyire „csupán vázlatos, kifejtetlenül dicsérő megállapításai vannak”.[9] Irodalmi tárgyú írásaiban nagyobb részt kortárs szerzőkkel, magyar, délszláv és más európai írókkal, művekkel foglalkozott. Több száz rövidebb-hossza írása, irodalmi és képzőművészeti kritikái, írói portréi, kiállítási- és könyvismertetései különféle, zömmel jugoszláviai lapokban, folyóiratokban vannak szétszórva. Halála után sem jelent meg közülük válogatás, csak a Kalangya szerkesztőjéhez írt levelezését adták ki (Levelek Szirmai Károlyhoz, 1975). Munkásságát Vajda Gábor részletesen elemezte Kázmér Ernő szellemi arca című monográfiájában (Újvidék, Forum Könyvkiadó, 1980).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Belügyminisztérium 1911. évi 170721. sz. rendelete.
- ↑ Gerold László i. m.
- ↑ Benkő Ákos i. m.
- ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest V. ker. polgári akv. 851/1919. folyószám alatt.
- ↑ Tamás Lajos 1932: Egy szlovenszkói költőről. Prágai Magyar Hírlap 11/175, 9 (1932. augusztus 3.)
- ↑ Ernő. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. július 15.), és Magyar életrajzi lexikon
- ↑ Kalapis Zoltán i. m.
- ↑ Online
- ↑ [1] Részlet Vajda Gábor Kázmér Ernő szellemi arca c. monográfiájából. Ex Symposion c. folyóirat, 11. évfolyam 124. szám (1975. augusztus 1.)
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Gerold László. Jugoszláviai magyar irodalmi lexikon (1918–2000) [archivált változat]. Újvidék: Forum Könyvkiadó, 120. o. (2001). Hozzáférés ideje: 2015. július 10. [archiválás ideje: 2012. szeptember 8.]
- Kalapis Zoltán. Életrajzi kalauz II. [archivált változat]. Újvidék: Forum Könyvkiadó, 119–120. o. (2003). Hozzáférés ideje: 2015. július 9. [archiválás ideje: 2013. január 24.]
- A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig
- Bori Imre. A jugoszláviai magyar irodalom története 1918–1944. Erdélyi Magyar Adatbank. Hozzáférés ideje: 2015. július 10.
- Benkő Ákos: Arcképvázlat Kázmér Ernőről Irodalomtörténet 58. évf. 1. sz. (1976), 146–158. o.
További információk
[szerkesztés]
- Vajda Gábor: Kázmér Ernő szellemi arca (Újvidék, Forum Könyvkiadó, 1980)
- (Részlet Vajda Gábor könyvéből) Ex Symposion c. folyóirat, 11. évfolyam 124. szám (1975. augusztus 1.)
- Kázmér Ernő: Idegen portrék (MEK, pdf formátum)
- A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-1995. Főszerk. Fónod Zoltán. Pozsony, Madách-Posonium, 1997.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt.
- Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.