Ugrás a tartalomhoz

Kászonszék borvízforrásai és gyógyfürdői

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Kászonszék borvízforrásai vulkáni utóműködés hatására jöttek létre, a medence keleti peremén található mellékfolyók (Fehérkő, Kis és Nagy Répát, Farkas, Tekeres, Borvíz és Gubás) völgyeiben törnek a felszínre.

Története

[szerkesztés]

Az 1700-as évek második felétől már történik említés különböző szakdolgozatokban, írásokban az itteni vizek jótékony hatásáról. A brassói Lucas Waggner, dr. Mátyus István, Bélteki Zsigmond, dr. Otrobán Nándor, Orbán Balázs, Vitos Mózes, Hankó Vilmos, dr. Lengyel Béla és sokan mások írásaikkal, kutatásaikkal hozzájárultak a kászoni borvizek és a körülöttük kialakuló fürdőtelepek ismertetéséhez és népszerűsítéséhez.

Leírása

[szerkesztés]

A Kászoni-medence borvízforrásai és gyógyfürdői már régmúltban is ismertek és közkedveltek voltak nemcsak a helyi lakosság körében. A források mellé épített fürdőtelepekre messze földről ellátogattak a gyógyulni vágyók. Az 1800-as évek elején épült Kászonfürdő volt a legnevezetesebb a fürdőtelepek közül. Főforrása, a Salutaris híres volt a görvélykór (skrofulózis) kezelésében. Tőle 800 m-re tört fel a Veresszéki borvízforrás, régen Balás-forrás vagy Pán-forrás. A Nagy Répát-patak völgyében a híres Répáti borvíz köré épült az első palackozóállomás, a forrás vizét távolabbi vidéken is forgalmazták. Mindhárom borvíztelep a Balási család tulajdonába tartozott az 1800-as években. A századfordulóra tönkrementek a Balási család vállalkozásai, a palackozók és fürdőtelepek több tulajdonos kezén megfordultak, egészen az államosítást követő évekig. A Kászonfeltíz határában található Fehérkői borvíztelepen két forrás volt ismert. A Szent István-forrás vizét szintén palackozták már a 19. század végén, a vele szemben feltörő Büdösszéki szejkét fürdőzésre használták a helyiek. A kászoni medence ismertebb borvízforrások még a Nagy Répát-patak völgyében levő répáti Szejke, és a hozzá hasonló, szintén kénes jellegű forrás, a Doboly határában található dobolyi Szejke. A Nyerges-tető alatt fekszik a kászoni medence legújabb népi fürdője, a Sóskútfürdő, melyet a helyiek építettek ki 2004-ben egy fürdőépítő kaláka keretében.

Felhasználása

[szerkesztés]

A kászoni borvizeket ivókúrában és fürdőként is hasznosították a különféle betegségek kezelésében. A töltőállomásokon palackozott borvizet ráfos szekerekkel szállították az Úr útján Csíkszeredába. Szállították Kézdivásárhelyre, Marosvásárhelyre, Brassóba, Budapestre, Bécsbe és Berlinbe is, a távolabbi vidékekre vagonírozták a palackozott borvizet a nagyobb állomásokon. A palackozóüzemek, fürdőtelepek működtetése és az ásványvizek szekerekkel való szállítása megélhetést biztosított több kászoni család számára az elmúlt másfél évszázadban.

Jellegzetessége

[szerkesztés]

Alkáli, szénsavas, nátriumkloridos, magnéziumos, jódos, vasas vizek, kevés kénhidrogénnel elegyítve.

Borvízforrások és fürdők

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Hargita megye természetes gyógytényezői. Csíkszereda, 1974.
  • Váradi Péter Pál – Gaál Anikó – Zsigmond Enikő: Erdély. Székelyföld. Alcsík és Kászon. Budapest, 1995.
  • Vitos Mózes: Csikmegyei füzetek: Adatok Csikmegye leirásához és történetéhez 1. kötet. Csíkszereda, 2002.
  • Jánosi Csaba – Péter Éva – Berszán József – Jánosi Kincső: Az Alcsíki- és Kászoni-medence ásványvizei és gázömlései. IN: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Szerk. Murányi János. Csíkszereda, 2006.
  • Székelyföld borvizei. Csíkszereda, 2009.
  • András Ignác: Kászonszék népi gyógyászata. Kolozsvár, 2013.
  • Jánosi Csaba-Berszán József-Péter Éva: Székelyföld fürdői. Csíkszereda, 2013.