Káposztás Pál
| Káposztás Pál | |
| Született | 1893. június 29. Rozsnyó |
| Elhunyt | 1957. szeptember 4. (64 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | bányamérnök |
| Iskolái | Selmeci Akadémia (1912–1918) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (30/2-1-107/108)[1][2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Káposztás Pál Kálmán (Rozsnyó, 1893. június 29. – Budapest, 1957. szeptember 4.) bányamérnök. A műszaki tudományok kandidátusa (1954), a műszaki tudományok doktora (posztumusz, 1958).
Életpályája
[szerkesztés]Középiskolai tanulmányait Rozsnyón végezte. 1912–1918 között a Selmecbányai Akadémián tanult tovább. Az I. világháborúban (1916–1918) üzemmérnökként szerbiai katonai bányászati üzemekben szolgált (Majdanpek, Rudnik). 1919–1920 között az ausztriai Gewerkschaft Rathausberg bányáiban altáróépítő mérnök volt. 1920-ban a soproni Bányászati és Kohászati Főiskolán bányamérnök lett. 1920–1927 között a királd-putnoki szénbányák üzemmérnöke volt. 1927-ben doktorált a budapesti tudományegyetemen földtanból. 1927–1934 között a majdanpeki réz- és kovandbányák igazgató-mérnöke volt. 1934–1935 között Belgrádban és Budapesten magánmérnök volt. 1935–1937 között a Fővárosi Vízművek és a Fővárosi Elektromos Művek alagútépítési bányászati szakértője volt. 1938–1945 között a HFK Aknamélyítő és Bányászati Mélyépítő Vállalat vezető mérnöke és társtulajdonosa volt. 1946-ban a szénbányászat államosítási főmegbízottjának bányászati előadója volt. 1946-ban a budapesti tudományegyetemen magántanári képesítést szerzett. 1946–1948 között az államosított szénbányák műszaki ügyvezető igazgatója volt. 1946–1952 között a Pázmány Péter Tudományegyetem, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem Élet- és Földtudományi Kar Földtani Intézete magántanára volt. 1949–1950 között a Szénbányászati Kutatólaboratórium osztályvezetője volt. 1950–1952 között a Földalatti Vasúttervező Vállalat, illetve az Út- és Vasúttervező Vállalat (UVATERV) vezető tervezőmérnöke volt. 1952. augusztus 6-án az ún. bányamérnöki perben bányászati szabotázscselekmény szervezése koholt vádjával az ÁVH letartóztatta, ahonnan 1953-ban szabadult.
Munkássága
[szerkesztés]Elsőként hívta fel a figyelmet a sűrített levegőben végzett méréseknél fellépő fénytörés hatására. Több tanulmánya jelent meg a bányageológia és a bányászati mélyépítés köréből bel- és külföldi szaklapokban. Jelentős találmányai és újításai: a Káposztás-féle dobzsilip (1950), táróhajtás úszóhomokban vasbordákkal (1951), táróhajtás úszóhomokban zárt pajzzsal (1956).
Családja
[szerkesztés]Szülei: Káposztás Pál és Kovács Amália voltak. 1923-ban, Rozsnyón házasságot kötött Katona Jolánnal.[3]
Sírja a Farkasréti temetőben található (30/2-1-107/108).[4]
Művei
[szerkesztés]- Királd környékének bányageológiai viszonyai és azok befolyása a bányaművelés egyes fázisaira (egyetemi doktori értekezés, Budapest, 1927)
- Kőzetföldtani adatok az észak-keletszerbiai Majdanpek ércelőfordulásának ismeretéhez. – Petrographische und geologische Beiträge zur Kenntnis des Erzverkommens von Majdanpek in Serbien. 3 táblával és 2 térképpel. (Földtani Közlöny, 1934 és külön: Budapest, 1934)
- Újabb adatok a csapás-dőlés feladataihoz (Földtani Közlöny, 1947)
- Fagyasztásos talajszilárdítás a mélyépítésben (Magyar Közlekedés, Mély- és Vízépítés, 1950)
- Földtani szerkesztések és számítások (egyetemi jegyzet, Budapest, 1950)
- Földtani térképezés (egyetemi jegyzet, Budapest, 1950)
- A táróhajtás újabb gépi berendezései (Bányászati és Kohászati Lapok, 1950; és külön: A Szénbányászati Ipari Központi Kutató Laboratórium Közleményei. 1. Budapest, 1951)
- A fagyasztásos talajszilárdítás tudományos alapelvei és tervezési előírásai (A Földalatti Vasúttervező Vállalat kiadványa; Budapest, 1951)
- Műszaki és alkalmazott földtan. Káposztás Pál előadásai nyomán összeállította: Reményi Péter. (Az ELTE TTK kiadványa; Budapest, 1951)
- Térképezési ismeretek (Az ELTE TTK kiadványa. Budapest, 1951)
- A táróhajtás szellőztetése (Bányászati és Kohászati Lapok, 1955 és a Bányászati Kutató Intézet Közleményei 58. Budapest, 1955)[5]
- A táróhajtás szellőztetése (Monográfia és doktori értekezés is. 59 ábrával; Budapest, 1956)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. II. ker. állami halotti akv. 691/1957. folyószám alatt.
- ↑ Budapesti Negyed 40-41-42. (2003/2-2003/4)
- ↑ http://real-j.mtak.hu/19050/1/BanyaszatiEsKohaszatiLapok_1955_BanyaszatiLapok.pdf
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Névpont.hu
- Tudósnaptár
- Cserényi-Zsitnyányi Ildikó: Adalékok egy szabotázsper módszertanához (Betekintő, 2008)
- Csemadok
További információk
[szerkesztés]- Dr. Káposztás Pál (Bányászati Lapok, 1957)
- Molnár László: Megemlékezés a meghurcolt bányaműszaki vezetők rehabilitációjáról (Bányászati és Kohászati Lapok, 1993)
- Tököly Gábor: Ki kicsoda Rozsnyón? (Somorja, 1999)
- Katona Klára: „Legfőbb érték az ember.” Bányászügyek, bányászsorsok bírósági és ÁVH-iratok tükrében. (Kor-kép. Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945 és 1948 közötti történetéből. Szerkesztette: Bicher Erzsébet. Budapest, 2002)
- Zsitnyányi Ildikó: Adalékok egy félbehagyott koncepció történetéhez. (Variációk. Ünnepi tanulmányok M. Kiss Sándor tiszteletére. Szerkesztette: Ötvös István. Budapest, 2004)
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Révai új lexikona XI. (Kad–Kla). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-294-9
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8