Káplány Géza (könyvtáros)
| Káplány Géza | |
| Született | Káplány Géza Lajos 1880. február 4.[1][2] Erzsébetváros |
| Elhunyt | 1952. május 19. (72 évesen)[1][2] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Windhardt Viola Szerafina Ida (h. 1906–1952) |
| Szülei | Káplány Géza |
| Foglalkozása | könyvtáros |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Káplány Géza (Erzsébetváros, 1880. február 4. – Budapest, 1952. május 19.) magyar könyvtáros. Káplány Géza jogász, költő, író fia.
Életrajza
[szerkesztés]Káplány Géza (1843–1927) és Scholtes[3] Selma Maria (1860–1955) fia. Szegedi és budapesti középiskolai tanulmányai után a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémiát végezte el (1898), majd tényleges szolgálatot teljesített 1907-ig. Ekkor lemondott tiszti rangjáról és A ma militarizmusa címmel leleplező könyvet írt. Több éven át külföldön, Párizsban és Londonban folytatott tanulmányok után tért haza, ahol csatlakozott a polgári radikális értelmiséghez. Az első világháborúban közkatonaként szolgált, 1916–1920 közt hadifogoly volt. Egyetemi tanulmányait – megszakításokkal – a Budapesti Tudományegyetemen végezte. 1944-ben A mérnökszellem modern korunk szolgálatában című (1939-es) tanulmányával bölcsészdoktorátust szerzett.[4][5]
Munkássága
[szerkesztés]1911-ben bekapcsolódott a Társadalomtudományi Társaság munkájába. 1913-tól a Kereskedelmi Múzeum könyvtárosa, itt Magyarországon az elsők között vezette be az Egyetemes tizedes osztályozás (röviden ETO) nemzetközi könyvtári osztályozórendszert. 1923-tól 1949-ig a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet könyvtárának vezetője. Modernizálta a Technológiai Intézet könyvtárát. Létrehozta a intézet vidéki fiókkönyvtárait, elsőnek a kolozsvárit és a marosvásárhelyit, országos műszaki könyvtárrá fejlesztette a fővárosi intézményt.
1931-ben indította meg a Műszaki Bibliográfiai Közleményeket, az első magyar műszaki kurrens szakbibliográfiát. Külföldi intézményekkel együttműködve egy műszaki forrás- és adattudakozó központ kiépítését is megkezdte. A Technológiai Központ Barátainak Egyesülete alapítója. 1937-től a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete könyvtári szakosztályának elnöke volt.[4]
Mint a téma legkiválóbb hazai szakértője, ő vezette a magyar delegációt az 1937-es párizsi dokumentációs világkongresszuson, majd 1948-ig rendre a szakterület további nemzetközi rendezvényein. Még közreműködött a Műszaki Dokumentációs Központ 1949-es megszervezésében, majd élete utolsó éveiben annak munkájában.[5]
Főbb művei[4]
[szerkesztés]- A „ma” militarizmusa (Budapest, 1908)
- A könyvtárosi élethivatás a könyvtárosképzés tükrében (Budapest, 1937)
- Ipari dokumentáció (Budapest, 1938)
- A mérnökszellem modern korunk szolgálatában (Budapest, 1939)
- A dokumentáció problémái (Budapest, 1940)
- A dokumentáció célja és feladatai (Budapest, 1942)
- Könyvtárak korszerű rendezése és fejlesztése (1-2. kötet, Budapest, 1943)
Különböző szaklapokban (például a Huszadik Században, a Műszaki Bibliográfiai Közleményekben és a Magyar Könyvszemlében is publikált.
Családja
[szerkesztés]Felesége Windhardt Viola Szerafina Ida (1880–1967)[6] volt, akit 1906. február 26-án Budapesten, a Terézvárosban vett nőül.[7]
Gyermekei
- Káplány Dóra
- Káplány Zelma, férjezett Veress Zoltánné.
- Káplány László Lajos (1907–?). Felesége Szabó Irén (1910–1982).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07362.htm, Káplány Géza, 2017. október 9.
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
- ↑ Soltész alakban is előfordul.
- ↑ a b c Magyar életrajzi lexikon. (Hozzáférés: 2010. február 5.)
- ↑ a b Móra László: Káplány Géza. In: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., 1997.
- ↑ Káplány Gézáné gyászjelentése (1967). (Hozzáférés: 2020. november 22.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 217/1906. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
Források
[szerkesztés]- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X