Kántor Mihály (tanító)
| Kántor Mihály | |
 | |
| Született | 1885. január 31. Tiszakarád |
| Elhunyt | 1968. szeptember 2. (83 évesen) Cigánd |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Állami Tanítóképző (–1906) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kántor Mihály témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kántor Mihály (Tiszakarád, 1885. január 31.[1] – Cigánd, 1968. szeptember 2.[2]) tanító, néprajzi gyűjtő, a Bodrogköz amatőr néprajzkutatója, Cigánd egykori „oskolamestere” , aki sokat tett a néphagyományok ápolásáért és a népi kultúra megőrzéséért.
Élete
[szerkesztés]1885. január 31-én született Tiszakarádon szegény, földműves családban. Szülei nem akarták taníttatni, de tanítója Berecz Károly felkeltette néprajzi érdeklődését és a sárospataki Állami Tanítóképzőben való tanulását is lehetővé tette. Az iskola elvégzése után 1905-ben került előtanítónak Cigándra, majd egy év múlva véglegesítették. 1906 és 1946 között a cigándi református elemi iskola igazgató-tanítója volt, majd 1948-tól 1958-ig az általános iskolában tanított.
Tanítói munkája mellett rendszeresen foglalkozott néprajzi és helytörténeti kutatással. Közvetlen kapcsolatot tartott a néprajztudomány vezető egyéniségeivel: Bátkay Zsigmonddal, Lajtha Lászlóval és Gönyei Sándorral. 1909-ben jelent meg első néprajzi jellegű dolgozata Az ódalgazda, 1910-ben pedig a Bodrogközi szólásmódok című gyűjteménye. 1925-től sorra jelentek meg tanulmányai, részdolgozatai. 1927-ben írta a cigándi nép táplálkozási szokásairól írt Az ezeréves cigándi malom című művét, amelyet Sátoraljaújhelyben a cigándi előestén elő is adott.[3] 1932-ben a Bodrogköz című kiadványa és 1940-ben Népművészet Zemplénben címmel jelentek meg publikációi.[4]
Néptanítóhoz híven aktívan rész vett a közéleti munkában is. 1911-ben megalapította a Keresztyén Ifjúság Egyesületet. Szintén alapítója és egyben vezetője is volt a Levente Egyesületnek és a Magyar Búzavirág táncegyüttesnek, amely legnagyobb sikerét a cigándi keménycsárdással érte el. Gyűjtötte a kender és len feldolgozásával kapcsolatos adatokat, szőtteseket. Gyűjtésének legszebb darabjaiból kiállítást rendezett, amit a Néprajzi Múzeum vezetői, köztük Győrffy István is megtekintettek. A cigándiak kiemelkedően szép szőtteseinek múltjával, jelenével és formakincsével kapcsolatos gyűjteménye 1961-ben jelent meg, Bodrogközi len- és kendermunkák című könyvecskéjében. A Bodrogköz tárgyi néprajzával foglalkozók számára ez a kiadvány mindmáig alapmunkának számít.[5][6]
Kántor Mihály valósággal szerelmese volt szülőföldjének, ennek a világtól elzárt sajátos településű bodrogközi tájnak. Kutatta a múltját, jelenét, s okleveles adatok alapján színesen, olvasmányosan írta meg a Bodrogköz történetét. Gyűjtötte és tanulmányokban feldolgozta a bodrogközi néphagyományokat. Szenvedélyesen gyűjtötte a népszokásokat, meséket, táncokat, dalokat. A ma is népszerű és híres cigándi népdal a ”Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak, / Nincsen párja a cigándi lánynak. / Tele van a, tele van a / Szája édes csókkal, / Zsebkendője csörgős mogyoróval…” is Kántor Mihály gyűjtéséből való.[7] Nyomtatásban megjelent munkáin kívül, gazdag kéziratos anyag is maradt utána.[Mj. 1][4]
| „ | Aki a népélettel foglalkozik, az nem lehet rossz ember, mert a néppel csak az tud foglalkozni, aki vele együtt érez. E nélkül az együttérzés nélkül etnográfiával, néprajzzal foglalkozni teljes lehetetlenség. | ” |
– Kántor Mihály [8] | ||
Főbb művei
[szerkesztés]
- Az ódalgazda (1909)
- Bodrogközi szólásmódok (1910)
- Bodrogközi adatok a sarlós aratáshoz (1926)
- Hogyan készül a karikás? (1927)
- Az ezeréves cigándi malom (1927)
- Cigándi cigányok gyékénymunkája (1929)
- Bodrogköz (1932)
- Sárospatak és vidéke (Gulyás Józseffel, Budapest, 1933)
- Bodrogközi len- és kendermunkák, szőttesek (Sárospatak, 1961)
Emlékezete
[szerkesztés]
- 1993-ban tiszteletére Cigánd Város Önkormányzata[Mj. 2] létrehozta a Kántor Mihály-díjat. [9]
- 1998-ban a cigándi Általános Iskola felvette Kántor Mihály nevét.
- 2003-tól márványtábla örökíti meg Cigándon a száz esztendeje született Kántor Mihálynak, a község kiváló tanítójának, a bodrogköz jeles néptanítójának az emlékét.[Mj. 3]
- 2012. augusztus 19-én felavatták Kántor Mihály bronzból készült mellszobrát, a róla elnevezett általános iskola előtti utcafronton.[10] amely Czigándy Varga Sándor alkotása.
A Bodrogközi Múzeumporta tájházában számos személyes tárgya látható.
Síremléke a cigándi köztemetőben található.
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ Ezt a sárospataki Tudományos Gyűjtemények kézirattárában őrzik.
- ↑ akkor még Nagyközségi Önkormányzat
- ↑ Az emléktáblát a tanító születésének 100. évfordulójára helyezték ki ugyan, de nem az aktuális évben (1985-ben), hanem jóval később, csak 2003-ban.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hungary, Zemplén, Karád - Church records Kereszteltek, házasultak, halottak 1766-1895 FS-270
- ↑ Hungary, Zemplén, Kiscigánd, állami halotti anyakönyvek 6, 1948-1971
- ↑ Nagy I. 2004 17 – 19. old.
- ↑ a b Arcanum 2001
- ↑ Névadónk. Kántor Mihály Általános Iskola honlapja
- ↑ Bodr Körk. 8. old
- ↑ Nagy I. 2004 18. old.
- ↑ Bodr Körk. 8. old
- ↑ Bodr Körk. 8. old
- ↑ Kántor Mihály bronzszobrának avatása. Cigándi Új Hírmondó - XII. évfolyam 3. szám, 4. o. (2012)
Források
[szerkesztés]- ↑ Nagy I. 2004: Hegyi József. Kántor Mihály, a Bodrogköz kutatója. Cigánd: Nagyközségi Önkormányzat, Cigánd, 17–19. o. (2004). ISBN 963-214-8561-8
- ↑ Arcanum 2001: Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes: Kántor Mihály. Magyar életrajzi lexikon: 1000-1990. Budapest: Akadémiai Kiadó (1990)
- ↑ Bodr Körk.: Bodrogköz nagyjai. Bodrogközi körkép (2014)
További információk
[szerkesztés]- A cigándi Kántor Mihály Általános Iskola honlapja Archiválva 2012. július 20-i dátummal a Wayback Machine-ben