Juvencus
| Juvencus | |
| Élete | |
| Született | 4. század |
| Elhunyt | 4. század |
| Nemzetiség | hispániai |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | eposz |
| Alkotói évei | 329/330 |
| Fontosabb művei | Historia evangelica |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Juvencus témájú médiaállományokat. | |
Juvencus, teljes nevén Gaius Vettius Aquilinius Juvencus (műk. a 4. század első felében), hispaniai presbiter, egyházi költő.
Élete és műve
[szerkesztés]Nem sok adat ismert róla. Hispániai[1] előkelő családból származott,[2] és Nagy Konstantin római császár idején, valószínűleg 329/330 körül[3] adta ki Historia evangelica (más néven Evangeliorum libri IV[1]) című bibliai eposzát 27 + 3384 hexameter terjedelemben, négy könyvben.[2]
Úgy vélte, hogy – bár semmi sem halhatatlan a Földön – a költők hírneve sokáig fennmarad. Mivel a költők művei tulajdonképpen kitalációk, mennyivel inkább halhatatlan hírnevet szerezhet magának az olyan költő, aki az Isteni igazságot beszéli el – egyben ez mentheti meg a szerzőt az utolsó ítélet napján a végső büntetéstől.[3]
Túl akarván szárnyalni Homéroszt és Vergiliust, ő maga is epikus formában állít emléket a kereszténység megalapítójának. Művében leírta Jézus életét, törekedve a Bibliához való szinte szó szerinti hűségre. Jézus gyermekkorának törtéhez (1, 1–306) elsősorban Máté és Lukács evangéliumát, Jézus felnőttkorára vonatkozóan Máté – és helyenként János evangéliumát – használta.[3] Nyelve aránylag egyszerű, verselése folyékony.[2]
Juvencus alkotásával „a keresztény Vergilius” nevet vívta ki magának. A korai keresztény szerzők közül ismeri Szent Jeromos, Faltonia Proba és Nolai Szent Paulinus. Gyakran a Szentírás helyett idézik. A középkorban is népszerű volt: 6 kézirata Karoling-kor előtti, a 9–10. században a legelterjedtebb 30 kézirattal. A 11. századig az iskolai szerzők között szerepelt, majd a reneszánsz idején újra felfedezték.[3]
| „ | LXXXIV. rész. JUVENCUS, előkelő hispániai családnak sarja, presbiter volt. Négy kötetet állított össze, amelyekben az evangéliumokat hexameterekbe foglalta szinte szó szerint, ugyanígy ugyanezen versmértékben a szentségekhez tartozó dolgoknak rendjét. Constantinus császár idejében munkálkodott. | ” |
| – Hieronymus presbiter: A kiváló férfiakról (ford. Ladocsai Gáspár)[4] | ||
Jegyzetek
[szerkesztés]Műve a Patrologia Latina-ban
[szerkesztés]- Jacques Paul Migne (szerk.). 19. kötet, Patrologia Latina ( → hely: Patristica.net) (1841–1855). Hozzáférés ideje: 2016. szeptember 4.
Források
[szerkesztés]- Michael von Albrecht: A római irodalom története II. Budapest: Balassi Kiadó. 2004. ISBN 963 506 574 4
- Altaner Bertold: Ókeresztény irodalomtörténet: Patrologia. Budapest: Szent István-Társulat. 1947.
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
- Vanyó László: Apostoli atyák (Ókeresztény írók 3.), Szent István Társulat, Budapest, 1988, 963 360 371 4 [2]
