Justus Henning Böhmer
Justus Henning Böhmer | |
Született | 1674. január 29.[1][2][3] Hannover |
Elhunyt | 1749. augusztus 23. (75 évesen)[1][2][3] Halle |
Állampolgársága | német |
Gyermekei |
|
Foglalkozása |
|
Tisztsége | titkos tanácsos |
Iskolái |
|
Sírhelye | Stadtgottesacker |
A Wikimédia Commons tartalmaz Justus Henning Böhmer témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Justus Henning Böhmer (Hannover, 1674. január 29. – Halle an der Saale, 1749. augusztus 23.) német jogtudós.
Élete
[szerkesztés]1710-ben a hallei egyetemen rendes jogtanár lett. 1743-ban a magdeburgi hercegség kancellárjává választották. Böhmer főleg az evangélikus egyházjogra nézve bír fontossággal. 1747-ben kiadta a Corpus Juris canonicit két kötetben függelékkel e címen: Corpus juris canonici Gregorii XIII. rec. Justus Henning Böhmer Halle-Magdeburg, 1747. Nagyobb munkái: Jus ecclesiasticum Protestantium usum modernum juris canonici juxta seriem decretalium ostendens et ipsis rerum argumentis illustrans, 1714-1737, 5 kiadást ért meg. Ennek kivonata; Institutiones juris canonici 1738, 1741, 1747, 1770; Jus parochiale 1701., a 6. kiadás 1760-ból van. Kiadta továbbá Petrus de Marca munkáját De concordia sacerdotii et imperii Lipcse és Frankfurt, 1700. jegyzetekkel. Ezenkívül még nagyszámú munkát írt és adott ki. A magánjog terén is tevékenyen munkálkodott.
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)