Juno Hotel (Miskolctapolca)

A Juno szálloda Miskolctapolca ikonikus épülete volt, országos hírű, a belföldi és a kelet-európai turisták kedvelt üdülőhelye, utazási célpontja. Emelett nyugati túristák is megszálltak benne. 108 teraszos szobával rendelkezett. A szálló kapacitása 250 ember körüli volt. A hotel egy 8156 nm-es, parkosított telken helyezkedik el Miskolctapolcán a Csabai utcában. Az utva másik oldalán található az Ellipsum Élmény- és Strandfürdő. A környéken több szálloda és vendégház is található, a szálloda feletti domboldal pedig családi házakkal van beépítve, lakóövezeti rész. A hotel évek óta nem üzemel, állaga romlik. Az ingatlant jelenleg (2024-ben) 1,16 milliárd forintért árulják.

A három csillagos szálloda 1974-ben nyitott meg, melyet Pleisz Antal tervei alapján építettek. A 14 emeletes létesítmény szintenként 10 kétágyas és 2 háromágyas, összesen 108 szobával rendelkezett. 200-250 férőhellyel a szocialista építészet büszkesége volt. A recepció az utca szintjétől egy szinttel magasabban volt, ahová autóval is fel lehetett hajtani, illetve néhány gépjármű számára az emeleti recepció bejárat előtti részen még parkolót is kialakítottak.

Kaszinót, diszkót (kül- és beltéri egyaránt), éttermetm drinkbárat, konyhaüzemet, sztriptízbárt, illetve egy import cikkeket árusító boltot “Intourist” (csodabolt volt a nyolcvanas években, Fanta, adidas, nyugati csoki, lego) is találhattunk az egykori épületben, ahol nyugati valutáért lehetett olyan cikkekhez jutni, amiket más városi boltban nem lehetett megvenni. A közelben a sportolási lehetőség is adott volt, teniszpályakat lehetett bérelni a szomszédságában. A nyugat-európai turisták is rendszeresen megfordultak a szállodában, mivel akkoriban a Budapestről szervezett kelet-magyarországi kirándulásokon csak a debreceni Aranybika és a Juno tudta őket színvonalasan kiszolgálni.

A rendszerváltás után a Hungarhotels tulajdonába került, 1993-ig ezen cég volt az üzemeltetője. A szálló hanyatlása a rendszerváltással, és az ezzel együtt járó változásokkal kezdődött. Az idegenforgalom visszaesett, az épület hibáit már megérezte a szálló vezetése: a korszerűtlen fűtésrendszer, a folyamatos amortizáció, a légkondicionálók hiánya, valamint a panelrendszerű szobák megbonthatatlansága odáig vezetett, hogy a szálló egy igazi pénznyelővé vált.

1993-tól 97-ig Juno Trade, 1997-ben Juno Active, majd Juno Viking, 1999-ben Juno Dália, végül 1999 októberétől Juno Sun Hotel néven üzemelt. Ekkor már a kor igényeinek megfelelően szauna és szolárium is található volt a szállodán belül. Ideális helyszín volt céges rendezvények számára, tanácskozások, baráti összejövetelek tartására. Az alsó részben sokáig diszkó üzemelt. A hotelben olyan hírességek is megfordultak itt, mint Halász Judit, Antal Imre, Korda György , Farkas Bertalan vagy Major Tamás. A Juno a KGST több jelentős gazdasági, politikai és hadügyi találkozójának is helyszínéül szolgált, s ekkor – nagyterem híján – az éttermet ürítették ki a plenáris üléseknek. Utolsó világbajnokságára Diósgyőrben készült fel a magyar fociválogatott 1986-ban, aminek tagjai szintén a Junóban szálltak meg

A szálloda paraméterei: • 9200 négyzetméter belső terület • 8100 négyzetméter parkosított földterület • 108 szoba, ami 200 szobává alakítható • 800 négyzetméter konferencia terem • 2000 négyzetméter étterem • 500 négyzetméter társalgó • 350 négyzetméter presszó • 350 négyzetméter különterem • 350 négyzetméter mélygarázs • 2000 négyzetméter egyéb helységek, mely(ek) akár medencévé is alakíthatóak

2001-ben végleg bezárták, azóta nem működik. Körbekerítették, ezzel lezárva az épületet. A tetején egy telefonos cégnek van adótornya. A felújítás óvatos becslések szerint is több milliárd forintba kerülne, ami nagyban megnehezíti az épület értékestését.

A szálloda-épület hibái 1969-re a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat zárt profilú acélvázból elkészítette az épület központi tömegét, de ezután a munkálatok leálltak. Az évtized végén ugyanis meglepő módon tulajdonosváltás történt és a ház innentől kezdve a Hungarhotels-szé lett, ezzel pedig az üdülő helyett már szállodafunkciót képzeltek el az épületben. Itt kezdett kirajzolódni az a két végzetes lépés, ami sajnálatosan már akkor kódolta a Juno későbbi vesztét. Egyrészt az építkezés leállása és a tulajdonosváltás miatt jó két évig félkész állapotban, az időjárás viszontagságainak teljesen kitéve, nyíltan állt az épület szerkezete, amin a völgyben húzódó Tapolcai tó, a hőforrások és a dús növényzet keltette magas páratartalom is tovább rontott. A már meggyengült szerkezetre épült rá a végleges épület, amiről az 1980-as években egyes szakemberek már mint időzített bombáról beszéltek. A másik problémát pedig a menet közben bekövetkezett funkcióváltás okozta. Az eredetileg családi gyógyszálló ugyanis heti turnusváltásokban üzemelt volna, aminek szoba- és kiszolgálásigénye is más, mint egy aktív, kereskedelmi szállodáénak. A magas épülethez képest meglepően alacsony szobaszám tartozik, ugyanis mind a 108 (a 90 darab két- és 18 darab háromágyas) szobát a délnyugati homlokzatra tájolták, ahonnan kellemes kilátás tárul a völgy, a tó és a fürdő felé. Az emeleti folyosók egyik oldalán helyezkednek csak el szobák, a másikon fényáteresztő üvegfelület és ablaksor, ezzel az északkeleti homlokzat elnagyoltabb, kidolgozatlanabb hatású lett. A szerkezet fesztávolsága azonban nem teszi lehetővé, hogy ezen a szobakiosztáson idővel érdemben változtassanak. A gazdaságos működést szintén megnehezíti az, hogy az említett turnus-rendszerre kialakított üzem miatt az épület szálloda szintjeire nem került teherlift – csak a pinceszintet köti össze a konyhával egy. Így csak két, a maga idejében szintén modern technikát képviselő OTIS automata személyliftet építettek végül be. Ezért szállodaként funkcionálva problémás, hogy a személyzet mind a szennyestextil, mind a takarítószerek szállítására napi szinten igénybe kellett, hogy vegye a két vendéglift egyikét. Egy újabb felvonó utólagos kiépítését csak az épületen kívül lehetett volna megoldani.