Ugrás a tartalomhoz

Jules Romains

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jules Romains
SzületettLouis Henri Jean Farigoule[1]
1885. augusztus 26.[2][3][4][5][6]
Saint-Julien-Chapteuil[1]
Elhunyt1972. augusztus 14. (86 évesen)[2][3][5][6][7]
Párizs 13. kerülete[8][9]
Állampolgárságafrancia
Házastársa
  • Gabrielle Romains (1912 – 1930-as évek)[10]
  • Lise Romains (1936–1972)[11]
Foglalkozása
Tisztsége
  • elnök (1934–1939, PEN Club français)
  • elnök (1936–1939, Nemzetközi PEN Club)
  • seat 12 of the Académie française (1946. április 4. – 1972. augusztus 14.)
Iskolái
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend főtisztje
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka
  • Concours général
  • Great Gold medal of the Société d'Encouragement au Progrès
  • Commander of the French Order of Academic Palms
  • Francia Akadémia
  • Grand Prize for the Best Novels of the Half-Century[12]
  • Eugène Dabit populist novel award (1932)
Sírhelye
Jules Romains aláírása
Jules Romains aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jules Romains témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jules Romains (születési neve: Louis Henri Jean Farigoule) (Saint-Julien-Chapteuil, 1885. augusztus 26. – Párizs, 1972. augusztus 14.) francia író, költő és drámaíró.

Élete

[szerkesztés]

Apja Párizsban volt tanító, és fiát a laicitás (világi felfogás) és a racionalizmus tiszteletére nevelte. Első verseit 1904-ben írta. 1906-ban felvették az École normale supérieure-re, ahol 3 év után filozófia tanári diplomát szerzett. Gimnáziumokban tanított, de 1914-ben behívták katonának és segédszolgálatot teljesített.

Drámaíróként vált ismertté. Az 1920-as évek végén Luigi Pirandello, George Bernard Shaw és Romains drámáit játszották legtöbbet a világ színpadain. Új irodalmi irányzatot teremtett, amely szerint az író a társadalmi csoportok közösségi tudatát ábrázolja, az egyént csak a társadalmi kapcsolatain keresztül mutatja be.

A két világháború között közel állt a Radikális szocialista párthoz, és kapcsolatba került Édouard Daladier-vel. Támogatta a francia népfrontot, tagja volt a Békeharcosok nemzetközi ligájának (1931–1939), és a Comité France-Allemagne tagjaként támogatta a francia–német barátságot még Hitler hatalomra jutása után is, bár antifasiszta volt. 1936 és 1941 között a Nemzetközi PEN Club elnöki tisztségét töltötte be.

A háború alatt emigrációba kényszerült. Először az Egyesült Államokban, majd 1941-től Mexikóban élt.

1945-ben Georges Duhamel bátorítására beadta jelentkezését a Francia Akadémiára, és újra visszatért Mexikóba. Távollétében választották meg az akadémia tagjává 1946. április 4-én.

Művei

[szerkesztés]

Regények, elbeszélések

[szerkesztés]
  • Les Hommes de bonne volonté (27 részes regényciklus)
  • Psyché (trilógia)
  • Mémoires de Madame Chauverel
  • Mort de quelqu'un
  • Puissances de Paris
  • Les Copains
  • Sur les Quais de la Villette
  • Le Fils de Jerphanion
  • Un grand honnête homme
  • Portraits d'inconnus

Versek

[szerkesztés]
  • L'Âme des Hommes
  • La Vie unanime
  • Premier Livre de prières
  • Un être en marche
  • Odes et prières
  • Europe
  • Les Quatre Saisons

Drámák

[szerkesztés]
  • L’Armée dans la ville
  • Knock ou le Triomphe de la médecine
  • Monsieur Le Trouhadec saisi par la débauche
  • Amédée ou les Messieurs en rang
  • Le Mariage de monsieur Le Trouhadec
  • Le Déjeuner marocain
  • Démétrios
  • Jean le Maufranc
  • Le Dictateur
  • Boën ou la Possession des biens
  • Donogoo * Grâce encore pour la terre!

Tanulmányok

[szerkesztés]
  • La Vision extra-rétinienne et le sens paroptique (tudományos értekezés)
  • Le Couple France Allemagne
  • Cela dépend de vous
  • Situation de la Terre
  • Pour raison garder

Magyarul

[szerkesztés]
  • Az autóbuszok rohama; ford. Molnár József; Krausz J. és Tsa. Ny., Bp., 1928 (100% könyvtár)
  • Donogoo. Vígjáték; Globus Ny., Bp., 1937 (Krónika. A Nemzeti Színház műsorkísérő füzetei)
  • Verdun előtt. Előjáték Verdun ostromához; ford. Vas Gábor; Pantheon, Bp., 1940
  • A verduni csata; ford. Horváth Zoltán; Pantheon, Bp., 1941
  • Ben Jonson: Volpone; Stefan Zweig, Jules Romains átdolg. ford., kieg. Illyés Gyula, utószó András László; Szépirodalmi, Bp., 1954
  • Ebéd Marokkóban; ford. Sányi Nándor; in: Egyfelvonásosok; Táncsics, Bp., 1960 (Műsorfüzetek / Irodalmi Színpad)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b születési anyakönyvi kivonat. (Hozzáférés: 2024. július 11.)
  2. ↑ a b Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 13.)
  3. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. ↑ [19800035/1147/31266 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  9. ↑ halotti anyakönyvi bizonyítvány. (Hozzáférés: 2024. július 11.)
  10. ↑ https://gw.geneanet.org/nmmhome?lang=fr&iz=4495&p=gabrielle&n=gaffe
  11. ↑ https://gw.geneanet.org/nmmhome?lang=fr&iz=4495&p=lise&n=dreyfus
  12. ↑ Les "douze meilleurs romans français du demi-siècle" (francia nyelven). Societe Editrice Du Monde, 1950. május 29.

Források

[szerkesztés]
  • Jules ROMAINS (francia nyelven). Académie Française. (Hozzáférés: 2017. augusztus 14.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jules_Romains&oldid=25176566”