Jules Lavirotte
| Jules Lavirotte | |
| Született | Jules Marie Aimé Lavirotte[1] 1864. március 25.[2][3][4][1] Lyon 3. kerülete[1] |
| Elhunyt | 1929. március 1. (64 évesen)[5][6] Lyon 7. kerülete[6] |
| Állampolgársága | francia |
| Házastársa | Jane de Montchenu |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Sírhelye | Loyasse-i temető |
 | |
| Jules Lavirotte aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jules Lavirotte témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jules Joseph Aimé Lavirotte (Lyon, 1864. március 25. – Lyon, 1929. március 1.)[7] a szecesszió stílusában alkotó francia építész.
Élete és munkássága
[szerkesztés]Tanulmányait Lyonban kezdte az ottani szépművészeti iskolában (École des Beaux-Arts), majd Párizsban folytatta, Paul Blondel műtermében.
Jules Lavirotte a szecesszió egyik legeredetibb, legtöbb képzelőerővel alkotó építőművésze. Alexandre Bigot keramikussal együttműködve épületeit túlburjánzó, már-már erotikus szimbolizmussal díszítette. Burkolólapként általában kőcserepet alkalmazott.
Párizs előkelő VII. kerületében és annak közvetlen környezetében ma is áll kilenc háza, amelyeken jól követhető stílusának fejlődése. A legnevesebb épületei a Rapp sugárút 29. szám alatti, valamint a Wagram sugárút 34. alatti épület, amit kerámia-háznak is hívnak. 1906-ban kissé megszelídült a stílusa, amint arról a Messina sugárút 23 alatt épült háza tanúskodik.
Alkotó munkájában neves szobrászokkal dolgozott együtt, mint Théobald-Joseph Sporrer, Firmin Michelet, Alfred Jean Halou, Jean-François Larrivé[8] és Léon Binet.
Három alkalommal nyerte el a Párizs városa által a legszebb homlokzatra kiírt díjat.
A Magyar Iparművészeti Múzeum 2013-as Bigot-pavilon című kiállításán számos eredeti épületeleme látható.[9]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c születési anyakönyvi kivonat. (Hozzáférés: 2023. május 31.)
- ↑ Lavirotte, Jules, Jules Lavirotte
- ↑ The Fine Art Archive
- ↑ AGORHA (francia nyelven)
- ↑ https://agorha.inha.fr/inhaprod/ark:/54721/00280241
- ↑ a b halotti anyakönyvi bizonyítvány. (Hozzáférés: 2023. május 31.)
- ↑ Catherinne Chevillot, Laure de Margerie (szerk) La sculpture au XIXe siècle - Mélanges pour Anne Pingeot, éditions Nicolas Chaudun, Paris, 2008, p.348 note 5. (franciául)
- ↑ Revue La Construction Moderne du 19 avril 1902
- ↑ A Bigot-kiállítás a Commonson
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Képek Lavirotte épületeiről Párizsban
- Pictures and description of many Lavirotte buildings around Paris
- Lavirotte Archiválva 2012. december 4-i dátummal az Archive.is-en
- Jules Lavirotte
