Iugurtha
Iugurtha | |
![]() | |
Iugurtha arcképe az általa kiadott didrachmán | |
A Numida Királyság királya | |
Uralkodási ideje | |
i. e. 118 – i. e. 105 | |
Elődje | Micipsa |
Utódja | Gauda |
Életrajzi adatok | |
Született | i. e. 160 Cirta |
Elhunyt | i. e. 104 Róma[1] |
Édesapja | Mastanabal |
Testvére(i) | Gauda |
Házastársa | Bocchus' daughter |
Gyermekei | Oxyntas |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Iugurtha témájú médiaállományokat. | |
Iugurtha (kb. i. e. 160. – i. e. 104.) az észak-afrikai Numidia királya i. e. 118-tól i.e 105-ig.[2]
Iugurtha a második pun háború hősének, a numida Masinissának volt a törvénytelen származású unokája. Nagybátyja, Micipsa király örökbe fogadta és i.e 118-as halálakor két fia mellett rá hagyta országát. Iugurtha egyik fogadott fivérét, Hiempsalt meggyilkoltatta, a másikat, Adherbalt i. e. 112-re háborúban győzte le és kivégeztette. Utóbbi tette miatt háborúba keveredett Rómával. Gerillataktikájával több éven át sikeresen harcolt a rómaiak ellen, ám végül apósa, Bocchus mauretaniai király elárulta, csellel elfogta őt és átadta a rómaiaknak. Iugurthát Rómába vitték, ahol felvonultatták a győztes Caius Marius diadalmenetén, majd börtönbe vetették, ahol i. e. 104-ben megfojtották.[3]
Származása
[szerkesztés]A Numida Királyság nagyjából a mai Kelet-Algériában és Nyugat-Tunéziában terült el. Lakói a félnomád, könnyűlovasságukról híres numidák voltak (valószínűleg a berberek egyik törzsszövetsége). Többnyire Karthágó szövetségesei voltak, míg a második pun háború során Masinissa, a massyliusok fiatal vezetője át nem pártolt a nyerésre álló rómaiakhoz és i. e. 203-ban Scipio Africanus segítségével le nem győzte a törzsszövetség királyát, Syphaxot. A numida lovasság nagy segítséget nyújtott a rómaiaknak a háború megnyeréséhez az észak-afrikai viszonyok közepette. A rómaiak később gyanakodni kezdtek a túl ambiciózusnak tartott Masinissára és id. Cato azzal vádolta, hogy Karthágóval szövetkezik.[4] Masinissa i. e. 148-ban meghalt, még mielőtt a szövetség felbomlott volna, de a rómaiak gyanakvása a numidák iránt továbbra is megmaradt. Masinissát fia, Micipsa követte a trónon.
Iugurtha Masinissa egy másik fiának, Mastanabalnak volt a törvénytelen gyereke, akit Micipsa örökbe fogadott. Neve megfelel a berberek névadási hagyományainak és valószínűleg a líbiai-berber yugurtən (jelentése „meghaladta őket”) szóból ered; a mai berber nyelvekben a meghaladni jelentésű agər/ugər kifejezés a megfelelője.[5][6]
Iugurtha annyira népszerű volt, hogy Micipsa inkább elküldte őt Hispániába, hogy segédkezzék Scipio Aemilianus hadjáratában. Ironikus módon ezzel csak elősegítette azt, hogy az ifjú numida herceg megismételte a Scipio Africanusszal barátkozó Masinissa történetét.[7][8] Iugurtha mindenesetre befolyásos római barátokra tett szert. Numantia i. e. 134-133-as ostrománál Caius Marius alatt szolgálva megismerte a rómaiak gyengeségeit: hogy a háborúikra nagy befolyással vannak a könnyen lefizethető, befolyásos fővárosi politikusok. "Micsoda megvásárolható város! Milyen hamar el fog pusztulni, ha akad, aki megveszi!" (urbem venalem et mature perituram, si emptorem invenerit) mondta állítólag Rómáról.[9]
Hatalomra kerülése
[szerkesztés]I. e. 118-ban Micipsa meghalt és az országot Iugurtha és két fogadott fivére, Hiempsal és Adherbal közösen örökölte meg. Hiempsal és Iugurtha szinte azonnal konfliktusba keveredett és Iugurtha megölette vetélytársát; emiatt Adherbal hadat üzent neki. Adherbal vereséget szenvedett és Rómába menekült. A római magisztrátusok i. e. 116-ban kettéosztották közöttük Numidiát, de Iugurthát utána azzal vádolták, hogy lefizette a hivatalnokokat (többek között Lucius Opimiust, aki i. e. 121-ben consul is volt), hogy számára kedvezően húzzák meg a határvonalat.[10] Iugurtha Nyugat-Numidiát kapta; a későbbi római propaganda azt állította, hogy az övé volt a jövedelmezőbb országrész, de valójában népességében és fejlettségben is elmaradt a keleti résztől..[11]
Háború Rómával
[szerkesztés]![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/f7/Sulla_Coin2.jpg/220px-Sulla_Coin2.jpg)
I. e. 112-ben kiújult a Iugurtha és Adherbal közötti háború és utóbbi beszorult fővárosába, Cirtába. A helyi római lakosok biztatták Adherbalt, hogy tartson ki amíg meg nem érkezik a segítség Rómából. A birodalom azonban a kimber háborúban volt lekötve és csak két követséget küldött Iugurthához, felszólítva őt, hogy hagyjon fel az ellenségeskedéssel. Iugurtha végül elfoglalta a várost, harcosai számos polgárt megöltek, többek között a rómaiakat is. Ez (és engedetlensége) háborút jelentette Rómával. Lucius Calpurnius Bestia consul be is vonult Numidiába, de nehézgyalogságával nem tudott mit kezdeni a csata elől kitérő numida könnyűlovassággal.[12] Bestia végül békét kötött, de annak feltételei annyira kedveztek Iugurthának, hogy megvádolták azzal, hogy hagyta lefizetni magát.
![180px](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/d8/Jugurtha_captured.jpg/220px-Jugurtha_captured.jpg)
Caius Memmius néptribunus javaslatára Rómába rendelték Bestiát, hogy feleljen az ellene felhozott korrupciós vádakra. Biztonsága szavatolása mellett Iugurthát is a fővárosba kérették, hogy tanúskodjék a perben. Amikor azonban megjelent, egy másik néptribunus vétóját felhasználva megakadályozta bizonyítékainak bemutatását. Iugurtha emellett arra használta fel római tartózkodását, hogy meggyilkoltassa Massiva nevű rokonát, aki potenciális trónkövetelőként léphetett volna fel ellene.[12][13] A közvélemény teljesen ellene fordult, így elmenekült még mielőtt a gyilkosság miatt elfoghatták volna.[14]
A háború folytatódott. I. e. 110-ben Iugurtha jelentős sikereket ért el inkompetens római hadvezérekkel szemben és egész Numidiából kiszorította a rómaiakat. Aulus Postumius Albinus egész hadseregével együtt kénytelen volt megadni magát.[15] I. e. 109-ben Quintus Caecilius Metellus Numidicus consul több légióval partra szállt Észak-Afrikában és több összecsapásban is legyőzte a numidákat, de nem tudta megadásra kényszeríteni a gerillataktikát alkalmazó Iugurthát. Metellus egyik alvezére, Caius Marius, az elhúzódó háború miatt csalódva a consul képességeiben, hazatért Rómába, ahol 107-ben consullá választották. Marius ezután visszatért Afrikába, ahol a szenátus felhatalmazásával átvette a csapatok irányítását.[15]
Iugurtha korábban nyugati szomszédja, a mauretaniai I. Bocchus lányát vette feleségül és a királlyal szövetséget is kötött. Amikor i e. 112-ben kitört a háború, Bocchus kimaradt a konfliktusból, bár 107-ben kisebb segítséget küldött vejének. I. e. 105-ben Marius elküldte quaestorát, Sullát Mauretaniába, hogy nyerje meg Bocchust Róma szövetségesének. Bocchus bele is egyezett veje elárulásába, találkozót kért tőle, majd elfogatta és átadta őt Sullának. Cserébe megkapta Nyugat-Numidiát, egészen a Mulucha folyóig.[16] Iugurthát megláncolva vitték Rómába és felvonultatták Marius diadalmenetén. Ennek során letépték róla királyi ruháit és leszaggatták fülbevalóit, letépve közben fülcimpáját is. Ezután a Tulllianum börtönébe vetették, ahol i. e. 104-ben éhen halt (vagy megfojtották).[17] Fiát, Oxyntast – akit szintén felvonultattak a diadalmeneten – a dél-itáliai Venusiába száműzték.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Union List of Artist Names (angol nyelven), 2014. november 19. (Hozzáférés: 2018. október 25.)
- ↑ Jugurtha
- ↑ The North African Stones Speak, 330. o. (2000. január 26.). ISBN 9780807849422
- ↑ „Numidia”. Encyclopaedia Britannica. (Hozzáférés: 2020. március 31.)
- ↑ “Jugurtha” Encyclopedie Berbére
- ↑ Libyco-Berber alphabet of Tunisia
- ↑ Sallust. The Jugurthine War. Tufts Perseus Digital Library, 6. o.
- ↑ Jugurtha, Encyclopaedia Britannica
- ↑ Sallust, Jug. 35.10
- ↑ Plutarch. Lives of Tiberius and Gaius Gracchus, c. 39. In: Waterfield, Robin. Plutarch, Roman Lives, pp. 114, 458 (note to p. 114) ISBN 978-0-19-282502-5
- ↑ The Jugurthine War/The Conspiracy of Catiline. Translated with an introduction by S. A. Handford, Penguin Classics, London: Penguin, 53, footnote. o. (1963. január 26.)
- ↑ a b M. Cary & H.H. Scullard, A History of Rome, 3rd ed (1975), pp. 214–6, ISBN 0-333-27830-5
- ↑ Titus Livius: A római nép története
- ↑ (2007. augusztus 7.) „Jugurtha”. Britannica Academic. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
- ↑ a b (2007. augusztus 7.) „Jugurtha”. Encyclopaedia Britannica. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
- ↑ „Bocchus I”. Encyclopaedia Britannica. (Hozzáférés: 2020. március 31.)
- ↑ The Poison King: The Life and Legend of Mithradates by Adrienne Mayor, page 112
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Jugurtha című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.