Iugurtha

Iugurtha
Iugurtha arcképe az általa kiadott didrachmán
A Numida Királyság királya
Uralkodási ideje
i. e. 118 – i. e. 105
Elődje	Micipsa
Utódja	Gauda
Életrajzi adatok
Született	i. e. 160 Cirta
Elhunyt	i. e. 104 Róma
Édesapja	Mastanabal
Testvére(i)	Gauda
Házastársa	Bocchus' daughter
Gyermekei	Oxyntas
A Wikimédia Commons tartalmaz Iugurtha témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Iugurtha (kb. i. e. 160 - i. e. 104) az észak-afrikai Numidia királya i. e. 118-tól i.e 105-ig.

Iugurtha a második pun háború hősének, a numida Masinissának volt a törvénytelen származású unokája. Nagybátyja, Micipsa király örökbe fogadta és i.e 118-as halálakor két fia mellett rá hagyta országát. Iugurtha egyik fogadott fivérét, Hiempsalt meggyilkoltatta, a másikat, Adherbalt i. e. 112-re háborúban győzte le és kivégeztette. Utóbbi tette miatt háborúba keveredett Rómával. Gerillataktikájával több éven át sikeresen harcolt a rómaiak ellen, ám végül apósa, Bocchus mauretaniai király elárulta, csellel elfogta őt és átadta a rómaiaknak. Iugurthát Rómába vitték, ahol felvonultatták a győztes Caius Marius diadalmenetén, majd börtönbe vetették, ahol i. e. 104-ben megfojtották.

Származása

A Numida Királyság nagyjából a mai Kelet-Algériában és Nyugat-Tunéziában terült el. Lakói a félnomád, könnyűlovasságukról híres numidák voltak (valószínűleg a berberek egyik törzsszövetsége). Többnyire Karthágó szövetségesei voltak, míg a második pun háború során Masinissa, a massyliusok fiatal vezetője át nem pártolt a nyerésre álló rómaiakhoz és i. e. 203-ban Scipio Africanus segítségével le nem győzte a törzsszövetség királyát, Syphaxot. A numida lovasság nagy segítséget nyújtott a rómaiaknak a háború megnyeréséhez az észak-afrikai viszonyok közepette. A rómaiak később gyanakodni kezdtek a túl ambiciózusnak tartott Masinissára és id. Cato azzal vádolta, hogy Karthágóval szövetkezik. Masinissa i. e. 148-ban meghalt, még mielőtt a szövetség felbomlott volna, de a rómaiak gyanakvása a numidák iránt továbbra is megmaradt. Masinissát fia, Micipsa követte a trónon.

Iugurtha Masinissa egy másik fiának, Mastanabalnak volt a törvénytelen gyereke, akit Micipsa örökbe fogadott. Neve megfelel a berberek névadási hagyományainak és valószínűleg a líbiai-berber yugurtən (jelentése „meghaladta őket”) szóból ered; a mai berber nyelvekben a meghaladni jelentésű agər/ugər kifejezés a megfelelője.

Iugurtha annyira népszerű volt, hogy Micipsa inkább elküldte őt Hispániába, hogy segédkezzék Scipio Aemilianus hadjáratában. Ironikus módon ezzel csak elősegítette azt, hogy az ifjú numida herceg megismételte a Scipio Africanusszal barátkozó Masinissa történetét. Iugurtha mindenesetre befolyásos római barátokra tett szert. Numantia i. e. 134-133-as ostrománál Caius Marius alatt szolgálva megismerte a rómaiak gyengeségeit: hogy a háborúikra nagy befolyással vannak a könnyen lefizethető, befolyásos fővárosi politikusok. "Micsoda megvásárolható város! Milyen hamar el fog pusztulni, ha akad, aki megveszi!" (urbem venalem et mature perituram, si emptorem invenerit) mondta állítólag Rómáról.

Hatalomra kerülése

I. e. 118-ban Micipsa meghalt és az országot Iugurtha és két fogadott fivére, Hiempsal és Adherbal közösen örökölte meg. Hiempsal és Iugurtha szinte azonnal konfliktusba keveredett és Iugurtha megölette vetélytársát; emiatt Adherbal hadat üzent neki. Adherbal vereséget szenvedett és Rómába menekült. A római magisztrátusok i. e. 116-ban kettéosztották közöttük Numidiát, de Iugurthát utána azzal vádolták, hogy lefizette a hivatalnokokat (többek között Lucius Opimiust, aki i. e. 121-ben consul is volt), hogy számára kedvezően húzzák meg a határvonalat. Iugurtha Nyugat-Numidiát kapta; a későbbi római propaganda azt állította, hogy az övé volt a jövedelmezőbb országrész, de valójában népességében és fejlettségben is elmaradt a keleti résztől..

Háború Rómával

I. e. 56-os denarius; hátlapján a trónon ülő Sulla olívaágat vesz át a térdelő Bocchustól, mögötte a fogoly Iugurtha

I. e. 112-ben kiújult a Iugurtha és Adherbal közötti háború és utóbbi beszorult fővárosába, Cirtába. A helyi római lakosok biztatták Adherbalt, hogy tartson ki amíg meg nem érkezik a segítség Rómából. A birodalom azonban a kimber háborúban volt lekötve és csak két követséget küldött Iugurthához, felszólítva őt, hogy hagyjon fel az ellenségeskedéssel. Iugurtha végül elfoglalta a várost, harcosai számos polgárt megöltek, többek között a rómaiakat is. Ez (és engedetlensége) háborút jelentette Rómával. Lucius Calpurnius Bestia consul be is vonult Numidiába, de nehézgyalogságával nem tudott mit kezdeni a csata elől kitérő numida könnyűlovassággal. Bestia végül békét kötött, de annak feltételei annyira kedveztek Iugurthának, hogy megvádolták azzal, hogy hagyta lefizetni magát.

A foglyul ejtett Iugurtha (1772-es metszet)

Caius Memmius néptribunus javaslatára Rómába rendelték Bestiát, hogy feleljen az ellene felhozott korrupciós vádakra. Biztonsága szavatolása mellett Iugurthát is a fővárosba kérették, hogy tanúskodjék a perben. Amikor azonban megjelent, egy másik néptribunus vétóját felhasználva megakadályozta bizonyítékainak bemutatását. Iugurtha emellett arra használta fel római tartózkodását, hogy meggyilkoltassa Massiva nevű rokonát, aki potenciális trónkövetelőként léphetett volna fel ellene. A közvélemény teljesen ellene fordult, így elmenekült még mielőtt a gyilkosság miatt elfoghatták volna.

A háború folytatódott. I. e. 110-ben Iugurtha jelentős sikereket ért el inkompetens római hadvezérekkel szemben és egész Numidiából kiszorította a rómaiakat. Aulus Postumius Albinus egész hadseregével együtt kénytelen volt megadni magát. I. e. 109-ben Quintus Caecilius Metellus Numidicus consul több légióval partra szállt Észak-Afrikában és több összecsapásban is legyőzte a numidákat, de nem tudta megadásra kényszeríteni a gerillataktikát alkalmazó Iugurthát. Metellus egyik alvezére, Caius Marius, az elhúzódó háború miatt csalódva a consul képességeiben, hazatért Rómába, ahol 107-ben consullá választották. Marius ezután visszatért Afrikába, ahol a szenátus felhatalmazásával átvette a csapatok irányítását.

Iugurtha korábban nyugati szomszédja, a mauretaniai I. Bocchus lányát vette feleségül és a királlyal szövetséget is kötött. Amikor i e. 112-ben kitört a háború, Bocchus kimaradt a konfliktusból, bár 107-ben kisebb segítséget küldött vejének. I. e. 105-ben Marius elküldte quaestorát, Sullát Mauretaniába, hogy nyerje meg Bocchust Róma szövetségesének. Bocchus bele is egyezett veje elárulásába, találkozót kért tőle, majd elfogatta és átadta őt Sullának. Cserébe megkapta Nyugat-Numidiát, egészen a Mulucha folyóig. Iugurthát megláncolva vitték Rómába és felvonultatták Marius diadalmenetén. Ennek során letépték róla királyi ruháit és leszaggatták fülbevalóit, letépve közben fülcimpáját is. Ezután a Tulllianum börtönébe vetették, ahol i. e. 104-ben éhen halt (vagy megfojtották). Fiát, Oxyntast - akit szintén felvonultattak a diadalmeneten - a dél-itáliai Venusiába száműzték.

Jegyzetek

Ez a szócikk részben vagy egészben a Jugurtha című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.