Josef Jireček
| Josef Jireček | |
 | |
| 1888-ban | |
| Született | 1825. október 9.[1][2][3][4] Vysoké Mýto[2][4] |
| Elhunyt | 1888. november 25. (63 évesen)[1][2][4][5] Újváros[5] |
| Állampolgársága | |
| Gyermekei | Konstantin Jireček |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Károly Egyetem |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Nemzeti Temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Josef Jireček témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Josef Jireček (Vysoké Mýto, 1825. október 9. – Prága, 1888. november 25.) cseh filológus és osztrák miniszter, Hermenegild Jireček jogtudós bátyja.
Élete
[szerkesztés]Miután Prágában jogot és nyelvészetet hallgatott, a közoktatásügyi minisztériumba lépett. 1871-ben közcsodálkozásra a közoktatásügyi tárcát kapta a Hohenwart-kabinetben, melynek bukása után Prágába költözött, ahol a cseh tudományos társulatnak elnöke lett. 1878-ban a cseh tartománygyűlésbe, 1879-ben a birodalmi tanácsba is beválasztották, ahol, mint miniszter korában, a klerikális és federalisztikus párthoz szított. Rövid minisztersége nem hagyott maga után nyomot. Több és méltó elismerés fűződött írói tevékenységéhez.
Fontosabb cseh és német munkái
[szerkesztés]Handbuch des Unterrichts- und Prüfungswesens in Österreich (Bécs, 1868); Cseh antológia (3 köt., Prága, 1858-61); A cseh irók biográfikus lexikona (2. köt., uo., 1874-76); Hymnologia bohemica (uo. 1878); Die Echteit der Königinhofer handschrift (Bécs, 1862, azt öccsével, Hermenegilddal együtt írta); Slavata biográfiája (uo., 1876). Németre fordította a königinhofi és grünbergi kéziratot (Prága, 1879) és kiadta Blahoslavnak cseh nyelvtanát, Slavata emlékiratait, Koldinnak Cseh városok jogait és a Dalimil-féle krónikát.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b c Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
- ↑ Jireček, Joseph (BLKÖ)
- ↑ a b c The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ a b Archiv hl. m. Prahy, Matrika zemřelých u Nejsvětější Trojice ve Spálené ul., sign. TRS Z5, s. 70
- ↑ Chrudim. Vlastivědná encyklopedie, 27
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
