Ugrás a tartalomhoz

Jimmie Noone

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jimmie Noone
Életrajzi adatok
Született1895. április 23.[1][2][3][4][5]
New Orleans[6][7]
Elhunyt1944. április 19. (48 évesen)[1][2][3][4][5]
Los Angeles[8]
SírhelyEvergreen Cemetery
Pályafutás
Műfajokdzsessz
Hangszerklarinét
Tevékenység
  • klarinétművész
  • dzsesszzenész
KiadókVocalion

Jimmie Noone weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jimmie Noone témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Jimmie Noone (New Orleans, 1895. április 23.Los Angeles, 1944. április 19.), amerikai dzsesszklarinétos, zenekarvezető.

Johnny Dodds és Sidney Bechet mellett a lágy és romantikus játékú Noone-t az 1920-as évek egyik legjobb klarinétosának tartja a világ.

Pályafutása

[szerkesztés]

Egy farmon született a louisianai Cut Offban James Noone gyermekeként. A Hammondban nőtt fel. Kezdetben gitározott. Noone Sidney Bechettől tanult klarinétozni. Karrierje New Orleans-i zenekaroknál indult. A Freddie Keppard, Kid Ory és Buddie Petit által vezetett jelentős együttesekben játszott. 1918-ban Chicagóban telepedett le. Ott Doc Cooke zenekarában játszott, közben pedig Franz Schoepp klasszikus klarinétművésznél is tanult.

1923-ban a King Oliver's Creole Banddel készített felvételeket.

Az 1920-as évek végén saját zenekarát vezette az Apex Clubban és más chicagói helyszíneken. az 1930-as években nagyrészt Chicagóban maradt, 1939-ben pedig egy big bandet vezetett. 1943 körül Kaliforniába költözött és zenekart vezetett, továbbá rádióműsorokban is játszott Kid Oryval. A hagyományos New Orleans-i stílusban és a modernebb Louis Armstrong mellett is remek partnernek bizonyult.

Noone előadása a leghatásosabb végülis szólistaként volt. Klarinétjének telített hangzása, Noone dallamos játéka és a hangszeres technika komplett uralma erősen hatott a kora dzsesszzenészeire és a swing-korszak klarinétosaira is, különösen Benny Goodmanre. Apex Club zenekarának 1928-as felvételei, amelyeken az altszaxofonossal, Joe Postonnal játszik együtt, átmenetet jelentenek a modernebb swing felé, amelyet Noone és zongoristája, Earl Hines szólói képviselnek.

Lemezválogatás

[szerkesztés]
  • New Orleans Jazz (Olympic, 1975)
  • Chicago Dixieland in the Forties (Smithsonian Folkways, 1981)
  • Oh! Sister, Ain't That Hot (Jazz Heritage Series, 1983)
  • Apex Blues (Decca, 1994)

Filmek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 29.)
  2. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. Biographical Dictionary of Afro-American and African Musicians
  8. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)

Források

[szerkesztés]